Rájöttem, hogy már nagyon régen teljesen bolondnak tartom azokat, akik rendszeresen autóznak a városban. De nem vagyok autóellenes! Dehogy! Szeretek vezetni! De autóval már élhetetlen ez a város. Meg hát ehhez el is szegényedtem. Kb. 15 évvel ezelőtt még naponta autókáztam be a munkahelyemre meg haza, pedig volt államilag kapott ingyen bérletem is, de így kényelmesebb volt, gyorsabbnak találtam, meg még meg is engedhetem magamnak. Az átkos MSZP-izés időkben fele ennyi jövedelmem volt, de mégsem okozott gondot a tankolás… ez egy közgazdasági magántény. Ma meg itt a még sosem látott Kánaán, aztán havonta nehéz tankolni akár egyszer is. És most megint őszinte voltam…
De ma el kellett mennem valamiért a város túlsó végébe, és hát… borzalom! Azt hiszem, a város valamennyi ütőerét folyamatosan műtik. A körúton mentem, egy körúttal kintebb jöttem haza, ugyanez a helyzet… néha egy sávon nyüglődő nyomor, ideges, faragatlan embertömeg, akik valami tévedés miatt lóerők százait kapták a fenekük alá napi tombolásra, arroganciára, tahóságra… páran szétdudáltak, ketten rámhúzták a kormányt teljesen indokolatlanul, néhányan jobbról előztek buszsávon, öklöt rázva, őrjöngve, mások bevágtak elém, páran csak úgy megfordultak záróvonalon, meg mások forgalommal szemben is jöttek, és volt, aki négy sávon át ment index nélkül, hogy megnézhessük, jók-e még a fékpofáink… 
És még mielőtt szajkóznád a kormányszlogent, hogy „A Lenin körúton sok új ház épül, büszkén mondják a pestiek: a városunk megszépül”, el kell hogy mondjam, nem így van. Ha valaki azt szeretné, hogy ez a város élhető legyen a jövőben, akkor az beruházna arra, hogy nyolcsávos körgyűrűje legyen, a ki-be vezető utak három-négy sávon alagútakon, felüljárókon kúsznának be körbe-körbe, egy egész parkológyűrű lenne Budapest körül, és így tovább… Ehelyett: abszolút indokolatlanul ugyanazokat síneket, utakat, járdaszigeteket toldozgatják-foltozgatják, abszolút reménytelenül, és a távoli semmibe vesző örök időkig. De te nem nyersz, csak veszítesz ezzel. Nem tudsz közlekedni sehonnan sehová, munkás már nincs Magyarországon, ennyi meg különösen nincs, ahány száz építkezés párhuzamosan zajlik. De kitűnően lehet ezzel fejni a csapokat, szirszar vállalatok tömegét alapítani, pályázni, infrastukturális alapokat lenyúlni, a szorgos munka látszatát kelteni, a „népért vagyunk” baromságokat hinteni, és majd egy-egy kis szakasz elkészültekor újra és újra átadja mézes-mázos szavakkal Mr. Szharházy kormánypárti képviselő úr, és minden alkalommal egész oldalas cikkben fogja lehozni a Lokál, hogy lám, lám, milyen szerető apja is ez a baromarc a környék jóravaló népének, mert hogy küzd értetek, minden nap új kátyút csinál, míg a Kétfarkú Kutya, a Soros meg a Gyurcsány minden éjszaka betömködik azt…
Hát, a hülyék korát éljük, ez már biztos. A saját pénzünkből nyomorítják meg minden napunkat és emelkednek egyre magasabbra az aljasság kortárs művészei.
Kedves Városi Dugók Fenntartásáért Felelős sok-sok miniszteri biztos! Vége van a nyárnak, kezdődik az őszi élet, a hétköznapok, hazamennek a turisták, akik már kalandból keresztülbukdácsoltak minden tankcsapdán és lövészárkon a városban, szeretnénk már újra járni, élni, jönni és menni itt, ahol élünk! Tisztelettel
Egy újbudai nyugger

(2018.09.23.)