Közéletem

2020.ápr.29.
Írta: Ugorblog Szólj hozzá!

Akit ver, azt nagyon veri rovat

Akarsz történelmet látni? De olyan igazit, nem felcicomázottat. A miénk, az országainké, Európáé, anyánké, apánké… tömören, keményen, kendőzetlenül!
Ma megnéztük A mi osztályunkat a Katona József Színházban. Nehéz erről valamit írni, én nem is nagyon tudok, de hallgatni meg tilos! Ha minden véridiótizmusra odaírják a Facebookon, hogy lájkold, meg oszd meg, mert így keres csak vele a szélhámos, akkor erre most én írom, hogy meg kell osztanom. A hírét. Nem fogom tudni elmesélni, mert látni kell.
Volt egy dalverseny pár éve, ahol Rúzsa Magdi elénekelte az Ederlezit, Novák Péter pedig ezt mondta a dal végén, hogy „…ez a mocskos, szemét, hazug XX. század, hogy mennyi rémség volt a világban…” Ez jutott eszembe, és milyen igaz! A darab a lengyelek és mások szenvedését festené elénk, a harmincas évektől kezdve. Nincs győztes, csak borzalom, a gyilkos is áldozat. Aki bármit is vissza szeretne hozni a világháború előttről vagy utánról, az nézze meg először és aztán hozza fel a ház elől a lakásba a szemetet. Nincs jó szemét, meg rossz szemét, csak szemét van. A legnyomasztóbb a nemzeti szemét, mert az a sajátunk, azért többé-kevésbé mi vagyunk közvetve vagy közvetlenül a felelősök. Egyáltalán nem igaz, hogy ha a kukára címereket, kereszteket, meg koronát ragasztunk, meg nemzeti színűre festjük, akkor szebb szemét lesz benne. De akkor sem, ha vörös csillagot. Néha úgy érzem, hogy az országban kétféle erő motoz, az egyik ezt a fajta hulladékot látná szívesen vissza, a másik meg azt. Közben az önkontrollját vesztett kormányfőnk a kapitalizmusról álmodozva valósít meg kommunista módszerekkel feudalizmust. Teljes a tudati káosz, de leginkább az a látványos tanulság, hogy nem tanulunk semmiből. Pedig ebből az elénk tárt példázatból igazán lehetne.

2020. február 17.

Nagyapó mesél rovat

Csütörtökön este voltunk a MOM-ban, Örkény-esten. Mácsai Pál és Lukács Miklós összehozta a legjobbat, amit ebből össze lehetett hozni, és hiába ismered az egyperceseket, a végére tekeregni fogsz a röhögéstől, meg a deja vu érzésétől és a belehasító fájdalomtól, hogy ez akkor is, meg most is… Úristen!! Örkény örök! De…. volt még valami koráthallás, és ez nem a nagy írónak volt köszönhető, hanem sokkal inkább Mácsainak. Ugyanis az elején, a felvezetőben megemlítette, hogy vagy 40 éve innen vitték el katonának… egy másodpercnyi vigyorgás után aztán bedudált az idő az agyamba, hogy hát igen, azt a mindenit, és tényleg, engem is!!! Innen vittek el vagy 40 évvel ezelőtt!! Behívó a MOM-ba, odasereglett a sok frissen kopaszolt nyomorult, én is, valami minimális cuccal, és kétségbeesve néztünk magunk elé a ködös januárban. Már nem tudom, mi volt nálunk, de valami kevés. Talán olyan kevés, mint amikor megállt a fekete autó az ötvenes évek éjszakájában és a nagykabátos ember azt mondta az ajtóban, hogy csak egy pár személyes használati tárgyat vihetsz. És a lépcsőházban utánad üvölt a hálóinges asszony, hogy – Jóskaaa! Hová visznek, Jóska?? És nem tudtam… én sem, meg más sem. Magyarul, alsószelünk sem volt, hová kell menni… mert ez valami súlyos hadi- meg államtitok, talán megneszeli a gonosz NATO és akkor megtudják, hogy mely helyőrségbe lettél bezupálva a sivatagba. Valami ilyent mondtak, hogy elvtársak, akinek ilyen meg ilyen papírja van, az üljön az ilyen meg ilyen sorba! Nekem valami „F” papírom volt, és beültem valami hetedik sorba a többi elítélttel együtt. Semmi más bűnünk nem volt, úgy tudtuk, csak az életkorunk. Azután, amikor felállítottak és kihajtottak minket, mint Jancsó filmjében a szegénylegényeket, akkor valami óvodai sort vettünk fel, és indultunk a Déli pályaudvar felé. És amikor már különféle vonatokhoz utasítgatták a csoportokat, mint a bevagonírozásnál a koncentrációs táborok felé, akkor információfoszlányokból kiderült, hogy Százhalombatta… Százhalombatta? Atyaúristen, hol az a Százhalombatta? Volt már valaki ott? Tudja valaki? Te sem? Milyen messze van? 50-100-200 kilométerre? Na mindegy is, arra emlékszem, hogy valami sorokat irkáltam hirtelen valami cetlire, otthon ült a feleségem, friss házas voltam, és a vonatnál elkaptam valami kisgyereket, mint a Török Szultán a Rejtő könyvekben, hogy Öcsi, te figyelj, gyorsan!! Itt a pénz, itt a cím meg a név! Vidd el, írja meg valaki, hogy Százhalombatta! Hogy odavittek! Majd nyomorúságosan álltunk a peronon és összeszorult szívvel bámultuk a kattogásban elmaradó Budapestet. Nem sokat utaztunk. A rámpán aztán állt valami katonatiszt, ahol úgy álltunk, mint a kitelepítéskor az arisztokraták, forgattuk a nyakunkat, hogy miféle táj ez? Vannak-e tehenek, vagy lovak, vagy mi? Aztán a többi fogollyal együtt bevonszolódtunk valami laktanyába, ami egy szemet sem volt laktanya, hanem egy igen bepusztult, lelakott, kubikosoknak épült munkásszállás, persze, jelezve, hogy te azért tényleg jogfosztott fogvatartott vagy, köröskörbe betonkerítés, szögesdrót, meg talán valami őrtornyok is… Nagyon hamar megtudtuk azt is, hogy ez nem annyira katonaság, inkább átnevelőtábor, a korábban március 15-éken, április negyedikéken, szamizdatokkal renitensen viselkedő antiszociálisok gyűjtőhelye, meg van tiltva a levelezés, telefon, nincs érintkezés a külvilággal, hazafiság van, meg hazafiságra nevelés… két évet húztam le itt, olykor szemináriumokat hallgatva.
A kormány most feltámasztja a hazafias átnevelőtáborokat, valamelyik végén a szocializmusból szemét kommunizmus lesz, ahogy a nacionalizmus a fasizmus melegágya. Lehet megint hazafiaskodni, pártosan énekelni…. most már talán majd NAT-olni is.
U. I.: ezt azoknak meséltem, akiknek a rövid, 10-20 éves, viszonylagos szabadság után újra megnyomják a gombot a liftben lefelé…. én időben szóltam.

2020. február 15.

Nagyvárosi folklór rovat

Budapest, koradélután, Király utca, száni válentájn… kis csoport körbevesz, összetéveszthetetlen dizájn, azonos népcsoportot képviselnek. Olyan ruhák, amik elég feltűnőek és amit nem vennél fel, csak jelmezbálon, ők meg minden nap. Lányok 5 centis műszempillákkal és körmökkel, erősen törik a magyart, pedig itt születtek. A két gyengébb nem hadarva viszi a szót: adnám-e oda a mobilomat gyorsan, mert ők aztán má 20 perce itt állnak, meg aztán má két órája nem bírnak telefonányi se… Én, kezemet rutinos kalandorként a két zsebemre szorítom, majd váratlanul ügyes testcsellel elhúzok a csoportból, mondván, hogy nem, nem szeretném odaadni. A legenyhébb kifejezés, amit a következő 30-40 méteren hallottam, az az volt, hogy törjön ki a szemüvegem, hulljon ki a hajam, gyulladjon ki a szakállam, folyjék ki a szemem és meg még a belem is…
Fél órával később Allee, az áruház bejárata körül. Azonos képviselő, kopottabb kivitel. Nem-e vennék-e svájci órát olcsón? Nem. Megmutassa? Nem! Akkor zoknit? Nem! Háakkormegvegyenmá valamit.,..
Próbálok segíteni, mondom neki a szöveget előre: - Szegény erdélyiek vagyunk, itt vagyunk aztán nincsen ám munka sehol, éhezik a család, haza se tudunk jutni… agggyonmáá, ha van szíve, az isteni is ezerszer megáldja. Fazon nem lepődik meg egy másodpercre sem, hogy fejből, betéve tudom a dumáját, annyiszor hallottam már itt, beugró szereposztásokban, hogy álmomból felköltve is… mondja tovább, amit kihagytam: akkolegalább aggyon mávalamithanemvesz. Nem veszek. Legalább egy falatka ennivalót, annyira éhes!! Ok, rendben, azt bármikor. Szendvics jó lesz? Jó hát. Menjünk! Fürgén kalauzol át a piacra, a mozgólépcsőn fejből mondja, hogy hol mit lehet kapni, akkor már legalább egy halat. Jó, legyen hal, egy, azaz egy hal. Sorban állunk, odaérünk, mondom, ő kér, én fizetek. A legnagyobb halat, meg még valami alkudozás, nem, bekeményítek. Egy hal és kész! Ez nem a hal- és kenyérszaporítás csodája, hanem lejmolás. Kártyával leszurkolom a 2000 forintot, ember becsomagoltatja, elteszi a táskájába. Nem éhes? Á, nem! - mondja és köszönés nélkül távozik.
Tanulság: Ha megdobnak qwanyáddal, dobd vissza hallal! (Oltárok könnye, XVII. 472. 8. bef.)
Happy Valentine Day!

2020. február 14.

Előszó a világ összes NAT-jához

Semmiben sem vagy különb, szebb, okosabb vagy felsőbbrendű, mint a világ bármely más népének gyermeke. Sőt, ha ezt hinnéd, műveletlenebb vagy a Föld összes tanult emberénél. Szabad vagy te is és a világnézeted is. Teljesen mindegy, hogy a bolygó melyik Istenében hiszel, vagy elfogadod, hogy az élet az idők során folyamatos átalakulások sorozatából keletkezett, a végeredmény egy és ugyanaz: a közös eredet, a világ összes élőlényének eredendő rokonsága és egymásrautaltsága. Az élet örök körfogás, újjáéledés és egymásba alakulás folyamata. Ezt a közös érdeket és értéket kell elfogadni, átadni és megérteni minden oktatást szolgáló intézményben. Ezért tanulunk a vallásokról és a biológiáról, és más értékekről is egyaránt.
Az emberiség történelme a vallások keletkezésének, népek szétválásának, harcainak, önös érdekeknek, gyilkosoknak és áldozatoknak tanulságos tükre. Minden jó és gonosz törekvést meg kell ismernünk ahhoz, hogy később értékelni tudjuk és a következtetéseket levonhassuk belőlük. Császárok, királyok kultikus jelvényekkel a kezükben mészároltak le milliókat, hogy a saját akaratukat kényszeríthessék rá másokra, a gyengébb népekre. Az emberi faj igen nagy hányada az őskortól kezdve napjainkig más javára nemzett, szült, harcolt és robotolt. A világ vagyonát bitorló hadurak temetővé tették az országokat. Az embereknek sokszor más bűnük sem volt, csak az, hogy más színű volt a bőrük, más Isten nevében zsákmányolták ki őket vagy más nyelven beszéltek. Ezt a folyamatot kellene megérteni és megértetni a közoktatás során.
A tudomány mérföldkövei, melyek idáig vezették a kultúrák fejlődését, az emberiség közös érdemei. A megtalált válaszok, az elért eredmények általános és jótékony fegyvert adnak a kezünkbe, hogy a bolygó javát szolgálhassuk. Valamennyiünk közös érdeke, hogy együttműködve megmentsük a Földet a pusztulástól. Minden nép és egyén, aki nem működik együtt ebben a többi milliárddal, egyben a többi milliárd önző ellensége is.
Az elmúlt évezredek közös kulturális hagyatéka mindannyiunk kincse is egyben. Minden nép táncai, dalai és írott emlékei arra szolgálnak főleg, hogy mások is megismerjék, megcsodálhassák őket. Szobrai és festményei, építészeti remekei és filmjei jussanak el mindenhová, tegyék lehetővé egymás jobb megismerését, ezen keresztül az ismeretekben való gazdagodást.
Legyen minden ember, aki arra a nemes feladatra hivatott, hogy generációk fejlődéséért lehet felelős, nyitott szépre és újra, bárhonnan érkezzen az, és fordítsa tudását felelősséggel minden rábízott növendék javára! A pedagógus független szellem, és soha nem szolgálhat egyetlen vallást vagy politikai pártot sem, csak az emberiség közös érdekeit.

2020. február 13.

NATtalanító rovat

Azt hiszem, úgy nőttünk fel, hogy a tanáraink egy része zizzent rendszerista volt, a másik fele meg inkább a kedves, szeretetreméltó, óvilági polihisztorok maradéka. Az egyikre ezért emlékezünk, a másik fajtára meg azért. Hangoztatottan balos, és ezzel arányban érezhetően butább nevelőm az általános iskolában, középiskolában, de még a felsőoktatásban is akadt. Az ember helyretette valahogy, hogy a kor ezzel jár, ezek is itt vannak és ezek nélkül nem megy, vagy nem mehet semmi. Szépen, apránként tudatosult ez, érettségi után már talán értettük is, nem csak éreztük. Azzal vert meg a sors, hogy a legfogékonyabb koromban éppen az irodalomtanárom és a történelem oktatója volt ideológiáktól terhelt, és ez eléggé rátesz egy szeneslapáttal arra, hogy az agyad ne fejlődhessen szabadon tovább. Amúgy istenadta szerencsém volt a balsors mellé, hogy volt egy nevelőapám, aki szellemileg széles talapzaton álló, világolvasott ember volt, és rengeteg kincset tudott átadni ahhoz, hogy ellensúlyozza a közoktatást.
Nem múlt el a téboly, bár néhány évre megcsillant a remény, hogy akár szabadagyúak is lehetnénk. De itt van megint, kopogtat egy új vagy régi átok, az ideológiával mélységesen átkoszolt NAT. Valami despota kretén már megint egy átnevelőtábornak képzeli ezt az országot. Ha ő elhatározta, hogy ebben a rögeszmében utazik, akkor utazzon vele más is, a nép apraja meg nagyja. Má’meg miért legyen nekik jobb? Az igazság az mindig ott van, ahol a góré van, szokták mondani az igen vicces kis égetett fatáblák, amiket a falusi búcsúkon is lehet kapni. Globális igazság meg nincs, azt csak a nagy nemzetközi összeesküvés, az UFO-háttérhatalom hirdeti. A gyerek meg legyen magyarosan kényszerképzetes, ha egyszer ideszületett, a fene a belit! És hát amúgy meg esélytelen ez ellen… a szocializmust is csak úgy lehetett volna fenntartani, ha csupa-csupa genetikai úttörő, kiszes, párttag munkásőr, és sztahanovista olvasztár élt volna ebben az országban, most meg legyen mindenki cserkész, ministráns, levente, meg CÖF. A nacionalista gyerek nem vegyül másokkal, zsoltárt énekel, majd csárdást táncol délig, lő nyolc 10-pontost valami roma-. arab- vagy melegalakú táblára az iskola lőterén, ebédre meg mindig pörköltet eszik nokedlivel, majd hozzá kürtőskalácsot. Vigyáz, hogy le ne egye az iskolai paszományos mentéjét. Majd közös dalban utasítja el a hitetlen, liberális ellenséget, melyet tárogatóval kísér Jocó bá, a politikai pedellus…
De ehhez megint kellenek kollaboránsok, tök hülye, áruló tanárok, akik nem lázadnak ez ellen., hanem sztrájkot törnek, és híven szolgálják a szellemi elnyomást. Talán Kínában, az ujgurokat átnevelő táborokban akadnak külföldi jógyakorlatok, oda lehet menni mesterkurzusra továbbképződni. Meg hát Putyin mester is tudja, hogy hogyan kell egyszerűsített eljárásban két gyors ütéssel vagy lövéssel meggyőzni valakit az ideológia helyességéről.
Földrajzórán határainkat majd öt tenger mossa, biológiából az evolúció hat napból három alatt piff és paff, egészségtanból a gyógyítás tizenhét rózsafüzér és kész, technikából meg mi találtunk fel mindent a napfogyatkozástól a melegvízig, csak az orvosok, gyógyszerészek és a cionisták titkolják.
De a tanár, a pedagógus, az nem ilyen. Egyformán tanít piros, kék, zöld, sárga és szürke gyerekeket és egyiknek sem akarja teletömni a fejét a saját felsőbbrendűségével vagy a mások legyalázásával. Használható, népre, színre, felekezetre nézve függetlenül használható tudást ad, és mindenki felé egyformán toleráns. Az agyakat nem visszatekeri 500 vagy 2000 évvel ezelőttre, hanem felkészíti az összes hiányzó tudás befogadására. Az összes többi ottdolgozó meg csak átnevelési asszisztens a nemzeti fogolytáborban.

2020. február 11.

Transzlátor magyarról magyarra rovat

Többek között azt mondta a sajátnevelésű Mikiegerünk nagyfrissiben, hogy ő az egyetlen konzervatív politikus Európában, aki azt mondhatja, amit gondol. A többi meg nyilván nem. Mert itt elnyomás van kérem, nyomják ám Krahácsot! Itt nem lehet csak úgy mondani, mert ez Európa… ő meg azért mondhatja, mert megcsinálta magának a saját nemzeti szócsövét, kisajátította az egész médiát, oszt jónapot!
Fordítsuk akkor ezt le, érthetően magyarra az eredeti szöveg felhasználásával. Van a szél, ami nyugatról keletre fúj és – szerencsénkre – euromilliárdokat is fúj, mert máskülönben már megettük volna a házikedvenceinket is, vagy nekimentünk volna éhséglázadásunkban mind az osztrák-magyar aknazárnak. És a mi kis árbóckosárkánkban ez a manókapitány vagy kontinenstroll előveszi a párzószervét és széllel szemben engedi el a folyadékot. Ne tudd meg, hogyan nézett ki a művelet befejezése után, mondjuk finomkodva azt, hogy tartósan felfüggesztették. De ott áll, és miközben elrakja a szerszámot, elégedetten kommunikálja, hogy ő aztán itt dacol egyedül, nemzeti és harci pisálás volt ez, de neki legalább szabad, ő megteheti. Az egész Európa hülye és gonosz, Soros bér- és bélszele mind, egyedül mi vagyunk feudális, birodalmi helikopter, az ősi rend utolsó bástyája, a sztyeppe vadlovainak őrzői. Próbálkozunk itt a kozmikus konzervatív ellenforradalommal (hogy a szélvizes szavait idézzem), most éppen a magyar családok petevezetékének átjárhatóságáért felelős államtitkárasszonyt odaállítottuk a többszörösen elítélt bűnöző Berlusconi mellé, hogy a ledér lányok tömeges élvezhetőségét is beemelhessük családpolitikánkba, mint un. nemzetközi jógyakorlatot. Büszkék is vagyunk erre az együttműködésre. Borkai Zsolt csak amatőr epigon volt a talján bikához képest, de most, a konzervatív ellenforradalom keretében majd zászlónkra tűzzük a már bevált módszereket. Mindehhez a konzervatív ellenforradalomhoz igazhitű ellenforradalmárok is kellenek. Igazeszűek nem, mert azokkal ez nem menne. Az egyik típus a könyvtárban testépítkezik, a másik az edzőteremben. A könyvtáras a nem jó ehhez, azzal kell leszámolni, inkább a konditerem terméke a támogatandó. Van ország, aki önként és boldogan vállalja az elhülyülést? Van! Nem hinnéd, de van. Ő a konzervatív ellenforradalom. A saját jobbágyságát visszakívánó, önbilincselő. Határépítő, elzárkózó, belterjes, saját magával szaporodó. Na, ezt a könyvtárban tényleg nem lehetne. Ezt csak úgy lehet, ha már az iskolában daru- és kakastoilas, árvalányhajas, turulvijjogásos nemzeti giccset kenünk minden kisgyerek fejébe, mint kenyérre a hitlerszalonnát. Az sem baj, ha a pártás-főkötős csuhajla úgy aránylik az irodalomhoz, mint Postás Józsi vagy Fásy Zsülike Beethovenhez, de jó az, elég, ha az előbbit megértik, addig kap a selejt állami támogatást, míg nemzeti rangra nem emelkedik. Ha odaemelkedne, a birodalom, meg a trón is bebetonozódna, Európa, meg Beethoven a messze túlparton, nekünk meg maradna nemzeti jelképünk Mészáros Lőrinc és a lakodalmas rock.
Fordítás vége… kérjük jelezze, mennyire volt megelégedve a fordítás minőségével?

2020. február 06.

Farsangi szezon rovat

Eszmefuttás a báli-, farsangi szezon elé. De miért is nem tiltakozom olyan hevesen a becsületnapozók ellen? Látom, hogy országot mozgató eseménnyé vált, emberek sebekből felfakadó érzelmekkel törnek pálcát ellene és mellette. Talán még össze is verekednek ezért. Kicsit olyan ez, mint amikor nemrég a mihazánkos horthysta lovasparódián a két járdasziget között maradtam a gondolataimmal. Emitt kicsit bomlott, darutollas és igen vitéz öregurak prédikáltak zombiértelmű feketeruhás izomembereknek, amott meg munkásmozgalmi indulókat harsogtak ellenük. Hát nem is tudom…
Szóval, lesz, vagy lenne ez a történelmi karnevál. Valakik beöltöznek valami parádés cuccokba, aztán végigtrappolnak valamilyen úton valamilyen útig. Ott isznak, éljeneznek, anyáznak, vagy mit tudom én, aztán hazamennek. Ha az a baj, hogy ez mit jelképez, akkor lássuk be, nem jót. Lehet, hogy történelmet, lehet, hogy fenyegetést. Nácinak öltöznek? A nácik gyilkosok voltak? Azok, bizony! El akarjuk ezt felejteni? Nem, soha nem akarjuk elfelejteni, hogy a nácik szar tömeggyilkosok voltak, akkor is, ha németek, ha magyarok, vagy ha olaszok. Tehát nem baj, ha látjuk, ha nem felejtjük el. A törökök gyilkosok voltak? Elfoglalták az országunkat? Itt éltek 150 évig? Igen, azok voltak, nyilván egész falvakat égettek fel, jószágostól, emberestűl. Vannak török hagyományőrzők, akik turbánban viccesen megverekszenek a magyar végvári vitézekkel? Vannak. Viccesen ágyukat sütnek el, meg lovon rohangálnak. Megverjük ezért őket? Nem verjük meg, kivisszük a gyereket és megmutogatjuk neki, hogy nézd, ott vannak a török bácsik, törülközőkkel a fejükön… Felvonulnak május elsején a kommunisták? Fel, még mindig thürmereznek néha egyet, a Thürmer meg ugyanazt vallja retorikájában, mint a Fidesz. Elordítanak valami Internacionálét vagy Vörös Csepelt? El. Rohadt gyilkosok voltak a kommunisták? Bizony sok vér tapad a kezükhöz, világszerte. De rohadt gyilkosok voltak a keresztények? De még mennyire, az elmúlt évezred legaljasabb tömeggyilkosai, népek kiirtói. Felvonulhatnak mindenféle maskarákban, jelmezben napjainkban? Fel. Tiltakozunk a felvonulásuk ellen? Nem. Az állam tolja őket maga előtt büszkén. De még nem is említettem a Savaria Történelmi Karnevál római harcosait… kretén, tömeggyilkos császárok, gátlástalan hódítók lándzsái, és vidám csinnadrattára trappolnak a saruikban, mikor mindenki majszolja a járdán a hamburgerét meg a pizzáját.
Szóval… mit csinálsz egy karnevállal, felvonulással, ha nem értesz vele egyet? Betiltod, és táptalajt adsz az üldöztetésüknek, a mártíromságuknak. Összegyűlnek az agyatlan kopaszok két kerülettel arrébb és megvernek dühükben pár ártatlan polgárt, vagy felgyújtanak valamit.
A másik, hogy beleállsz a karneválba, a farsangi szezonba. Kimész a felvonulásra, fújsz nekik vidáman papírtrombitát vagy vuvuzelát, és kacagva konfettit és szerpentint szórsz a fejükre, miközben szelfizgetsz velük.

2020. február 05.

Diagnózis rovat

Mert most éppen milyen állapotban van a beteg? Mit tudhatunk a tüneteiről? Rossz állapotban… egyre nehezebben gyógyítható. Ezt honnan tudjuk?
Vannak számok. Csak pár riasztó diagram: például itt van, hogy ebben az országban, a mozikban a Pappa Pia című minősíthetetlenül alpári filmet 227000 ember megnézte, a szigorúan a fingásra összpontosító Valami Amerika 3-at pedig 372000. Ezzel szemben például az egészen különlegesen színvonalas 1945-öt csak 39000, az Aurora Borealist 69000 és az igazán zseniális Szerdai gyereket csak 5000 ember látta vagy értette meg. Ha társadalomtudós lennék, akkor arra a következtetésre jutnék, hogy Magyarországon a kultúra kiemelt, támogatott nemzeti értéke a prosztó alkoholizmus és a fingás. De miért ezek a felmutatott nemzeti értékek? Mert a többi az „művészi”, értelmiségi, liberális, üldözendő, a többit felfogni kellene, nem csak nézni, olvasni, tanulni kellett volna ahhoz, hogy valaki megértse. A fingás meg spontán nemzeti tulajdonság.
Mivel lehetne mindezt orvosolni? Oktatással. Színvonalas oktatással. Nem nacionalistával, hanem színvonalassal. A nacionalizmus, amit egy ország az oktatáspolitikába akar beleerőltetni, nem gyógyít semmit, csak az általános és garantált elbutítás eszköze. Hamis képzetet kelt, beteges öndicsőítést, amire csak az igazán fegyvertelen elme kapható. Persze, igaz ez bármilyen nép nacionalistáira, minden országban csak a legalacsonyabb intelligenciájú embereket lehet erre a madzagra felfűzni, míg a ravasz dörzsölteknek, akik fűzik a láncot, általában különösen kiemelkedő intelligenciájú tanácsadóik vannak.
Az új Nemzeti alaptanterv megalkotásánál már megfogalmazódott az az igény, hogy legyen valami erőteljesen hazafias érzelmű izé… azaz ne igaz legyen, ne tényszerű, hanem a szívekben érzelmeket gerjesztő, uszítóan tüzes valami. Ehhez kerestek valami lelkes fasizálódásra is kapható rasszistákat, mert normális tanár nem vállalta el, megtagadta a feladatot. Amolyant meg találtak. És akkor kezdődik minden megint elölről. Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy milyen ideológiai erőszak kerül be egy fogékony és védtelen agyba, az eredmény ugyanaz: valami fanatikusan buta ember. Valami igazán igénytelen. Mert csendesen, csak így, magunk között… milyen primitív zengzemények születnek, ha az egyik korban Sztálin vagy Rákosi, egy másikban Jézus Krisztus vagy Orbán Viktor, Horthy Miklós, vagy Szent István nevét kell a bárdoknak dicsőíteni, akik Wales-ben nem tették meg ezt a bitorló Edward kedvéért? És milyen ótvar darabot alkot, aki marad, aki nem megy a máglyára, hanem a nyelvével-nyálával meg is írja a fermedvényt? Na, és az lesz a NAT. Mondjuk, Nyírő József nem egy sarlatán, igazán szépséges dolgokat tud írni, de például Wass Albert abszolút a középszerűség partra vetett uszadékfája. Érte nagy kár lenne, ha bárkit, valódi irodalmárt kiszorítana a tananyagból. De ki kíváncsi egyáltalán erre? Milyen ember ízlését kell, hogy tükrözze ez az egész? Olyan emberét, aki Horthyt nagyszerű államférfinak nevezi, kultuszát ápolja, majd elmegy kalapban álságosan Auschwitzba gyertyát gyújtani? Te is tudod, hogy a kettő (és a sok) fele közül melyik is a valódi.
Egy-két év múlva talán tantárgy lesz a „Hogyan előzzük meg a környező országok vámpírjainak barbár támadását, akik a magyar gyerekek vérét akarják kiszívni?” nevű nemzeti alapérték. Talán majd fokhagymafüzérrel a nyakuk körül járnak a gyerekek az iskolába, ahol majd azt tanulják, hogy már a mamutok és kardfogú tigrisek is magyarul beszéltek és rovásírással írtak.
A Pappa Pia hetedik részét fogják vetíteni a mozik lelke tömegeknek, melyben Ákos Nagy Feró hátán lovagolva visszafoglalja Erdélyt a Felvidéktől, és egyetlen kardvágással összeköti a Jenyiszejt az Elbával. És a gyereked már nem lehet majd magántanuló, hiszen ágyékod gyümölcse a nemzet fájáé.

2020. február 05.

Kísért a múlt rovat

Tegnap Szombathely felé gurultak alattam a vonat kerekei és ez elég ritkán fordult elő az elmúlt évtizedekben. Bezzeg valamikor régen meg milyen sokszor! Számos alkalommal érkeztem a múltban ezen a pályán a szülővárosom felé. és persze nosztalgiákat tép fel az emberben egy-egy ilyen településnév, hogy Boba, meg Devecser...mert máskülönben hol is szaladhatnék bele egy ilyenbe? Aztán, hogy a figyelmemet a velem szemben ülő széplányról a letűnt időkbe vetettem, eszembe jutott az az érzemény, hogy de szép is volt a hidegháború! Útközben felszálltak a határőrök, meg civil államvédelmisek (talán Celldömölkön), és végigcsesztették az egész vonatot. Ezt az érzést egy 30 évnél fiatalabb ember nem nagyon ismerheti, ha csak valami törzsi villongásoktól megvert országba nem utazik. Jött, jött a baromarc, párosával járkáltak amúgy, feltépte a fülke ajtaját, és komolyan végigmért, volt, akit jobban, volt, akit kevésbé… és amilyen kedvük volt éppen, úgy kezdtek el szórakozni veled. Ki voltál teljesen szolgáltatva.
- Kérem a személyi igazolványokat! Aztán hová lesz a menet? Honnan jön és kihez? Rokona az illető? Miért? – és más elmés ökörségekkel bombáztak, néha nyájas mosollyal, miközben a jeges rémület szorította össze a szívedet.
Volt, akiket leszállítottak, és volt, hogy bevittek valakit a szombathelyi állomással szemben lévő „őrsre”. Emlékszem, amikor már nagykamasz voltam, akkor jobban szórakoztak velem. Végigmentek a vonaton, benyitogattak a WC-kbe is, kopogtatták a vonat tetejét, aztán pl. visszatértek hozzám, és kajánul vallattak és vallattak…
Mert hát a határsáv az határsáv, kérem! Az ellenség meg ellenség, a kém meg kém!
Most, hogy a britek kiléptek az Unióból, ki kedvében, ki elkeseredésében, már az első nap megjelent a méreg a nyilatkozatokban, hogy hej, visszaállítjuk ám a határokat… lesz határ megint! A saját gyártmányú eszementünk is rápakolt erre egy réteg koszt sürgősen Portugáliában, hogy van ám élet az Unión kívül is! Igen, igen, a kerítésmániásról beszélek… És még azt is el tudom képzelni, hogy vannak, akiknek ez tetszene nálunk. Az idióták hidegháborújának legrosszabb vetületeit szeretnék megint, hogy szálljon fel a teljhatalmú ideológiai baromarc megint a vonatra Celldömölknél…
Amiket meg ideírnék erre indulatomban, azt kicenzúrázná az összes admin bárhol a világon.

2020. február 02.

Melyik Isten melyik csapatban focizik?

Ismert régi dilemma, hogy amikor két csapat küzd egymás ellen, legyen az harctér, vagy focipálya, vagy bármi más aréna, az egyik bagázs Isten segíts!-et kiált, keresztet vet, megcsókolja a mezét, a másik meg mondjuk Allahu akbart zeng kelet felé, aztán mindkét oldal adjneki! Ilyenkor az egyik Isten itt száll be a meccsbe, a másik meg ott. Az elgondolkodtató, ha mindkét oldal ugyanazt kiáltja, ugyanazokat a liturgiákat követi, akkor mi van? Szerintem Isten ilyenkor pénzt dob fel, fej vagy írás alapon, mint a kezdőkörben a bírók, aztán segít, ahol tud, vagy akar. De ha valamelyiket tolja a sajátjai ellen, azért az egy elég skizofrén meló. De szerintem ugyanilyen pálya neki az is, ha pl. egy kórházban (tudjuk, a legtöbb kórházban a tízparancsolat gyógyít orvos meg gyógyszer helyett) tíz beteg Józsi bácsi egyszerre imádkozik hozzá, hogy csak gyógyuljon meg, csak még egyszer megfoghatná az ősei ekeszarvát, csak még egyszer beleszippanthatna a magyar ugar árvalányhajába, aztán puff, pont az a Józsi bácsi hal meg, amelyik a legjobban imádkozott. Bejön az orvos, ja, nem az orvos, a káplán, és aszongya, hogy „…merbölcsvagyésigazságos…” és ezzel a dolog le is van tudva.
Szóval, lényeg az, hogy Isten mindig valamelyik oldalra áll vagy pontosabban állítják… most például a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia keményen kiállt a kormány mellett, ahogy teszi ezt kb. 1000 éve, és közölte, hogy őt itt megbélyegezték, üldözték, és bizony itt gyűlölet van ellenük. Mármint a Niedermüller Péter alaposan üldözi őket, mert mit is mondott rájuk… és még hozzá is tették, hogy – most kapaszkodj!! - "Hitünk, kultúránk, történelmünk arra tanít bennünket, hogy tiszteljük egymást és a másik emberi méltóságát, még akkor is, ha véleményünk nem mindenben egyezik" Érted? Na! Gondoltam, hogy érted…
Szóval, ezek a szarházi potrohosok, mert hogyan mondjam szebben, egy rohadt büdös szóval nem védték meg a gyergyóditrói pékeket az üldözés elől… ott nemigen hallottad, hogy hajj, de kiállt volna a Püspöki Konferencia… úgy tudom, nem álltak ki más, antiszemita, homofób, rasszista stb. esetekben sem, nem állt ki a nevelőotthonok elrablása ellen a gyerekekért, a szegények üldözése ellen, a "buziverők" ellen, és nyilván nem álltak ki a valóban keresztény Iványi Gáborért, aki valóban keresztényi cselekedeteket hajt végre helyettük is, de kiálltak a pápa ellen, mert földönfutókat mert támogatni, kiutálták maguk közül még Beer Miklóst is, mert az emberségért emelt szólt… most pedig kiállnak az állami meghatalmazással kizárólag a gyűlöletből élő, mást soha el nem fogadó vulgáris Bayer Zsolt mellett, és azok mellett, akik Niedermüller Pétert mindenféle mocskos kártevő állatnak ábrázolva teleragasztgatták a környéket, hogy igazi gyűlöletet gerjesszenek.
Semmi nem igazolhatná jobban azt, hogy Niedermüller Péternek igaza volt, mint ők maguk, akik most ellene tüzelik a hordát.
Utóirat: Istent meg ne keverjétek ebbe bele. Ha van Isten, az pontosan ugyanúgy ístene mindkét csapatnak, balról is, meg jobbról is. Ha csak az egyiké lenne, államosított, kisajátított, kézivezérelt Isten, akkor meg nincs és ne is legyen.

2020. január 30.

süti beállítások módosítása