Budapest, koradélután, Király utca, száni válentájn… kis csoport körbevesz, összetéveszthetetlen dizájn, azonos népcsoportot képviselnek. Olyan ruhák, amik elég feltűnőek és amit nem vennél fel, csak jelmezbálon, ők meg minden nap. Lányok 5 centis műszempillákkal és körmökkel, erősen törik a magyart, pedig itt születtek. A két gyengébb nem hadarva viszi a szót: adnám-e oda a mobilomat gyorsan, mert ők aztán má 20 perce itt állnak, meg aztán má két órája nem bírnak telefonányi se… Én, kezemet rutinos kalandorként a két zsebemre szorítom, majd váratlanul ügyes testcsellel elhúzok a csoportból, mondván, hogy nem, nem szeretném odaadni. A legenyhébb kifejezés, amit a következő 30-40 méteren hallottam, az az volt, hogy törjön ki a szemüvegem, hulljon ki a hajam, gyulladjon ki a szakállam, folyjék ki a szemem és meg még a belem is…
Fél órával később Allee, az áruház bejárata körül. Azonos képviselő, kopottabb kivitel. Nem-e vennék-e svájci órát olcsón? Nem. Megmutassa? Nem! Akkor zoknit? Nem! Háakkormegvegyenmá valamit.,..
Próbálok segíteni, mondom neki a szöveget előre: - Szegény erdélyiek vagyunk, itt vagyunk aztán nincsen ám munka sehol, éhezik a család, haza se tudunk jutni… agggyonmáá, ha van szíve, az isteni is ezerszer megáldja. Fazon nem lepődik meg egy másodpercre sem, hogy fejből, betéve tudom a dumáját, annyiszor hallottam már itt, beugró szereposztásokban, hogy álmomból felköltve is… mondja tovább, amit kihagytam: akkolegalább aggyon mávalamithanemvesz. Nem veszek. Legalább egy falatka ennivalót, annyira éhes!! Ok, rendben, azt bármikor. Szendvics jó lesz? Jó hát. Menjünk! Fürgén kalauzol át a piacra, a mozgólépcsőn fejből mondja, hogy hol mit lehet kapni, akkor már legalább egy halat. Jó, legyen hal, egy, azaz egy hal. Sorban állunk, odaérünk, mondom, ő kér, én fizetek. A legnagyobb halat, meg még valami alkudozás, nem, bekeményítek. Egy hal és kész! Ez nem a hal- és kenyérszaporítás csodája, hanem lejmolás. Kártyával leszurkolom a 2000 forintot, ember becsomagoltatja, elteszi a táskájába. Nem éhes? Á, nem! - mondja és köszönés nélkül távozik.
Tanulság: Ha megdobnak qwanyáddal, dobd vissza hallal! (Oltárok könnye, XVII. 472. 8. bef.)
Happy Valentine Day!

2020. február 14.