20 évvel ezelőtt kiírtunk egy nagy, országos pályázatot, elektronikus tananyagok fejlesztésére. Sikeres is volt, el is fogyott a pénz szépen, születtek is sorban az e-learning programok, néhány nagyon primitív volt, de voltak látványos, ötletes munkák is bőven. Azután nem történt semmi, ezek mind-mind egy nagy dobozban elsüllyedtek valahol az intézetben, az enyészet játszik velük azóta is. Azután locsogtunk-fecsegtünk keretrendszer-szabványokról, hogy egységesítés, meg kompatibilitás, meg ez, meg az. De azért az E-learning nem jutott az ötről a hatra igazán sehol. Kummogtak digitális tábláról, meg tanárok átképzéséről, tanfolyamokról, de sehol egy igazi áttörés… De valahogy soha nem ment ez nekünk igazán. nem tudom, min siklott ki mindig, de valahol állandóan megtört, mint hullám a mólón. Például 1964-ben indult az Iskolatelevízió. Igazán érdekes is volt, még élveztük is, hogy néha valami kis filmecskét lehetett nézni órán, ami a tananyaghoz kapcsolódott. Azután elhalt ez dolog is három évtized múlva, ma már alig emlékszik rá valaki. Szóval, elérkeztünk 2020 tavaszának küszöbére. Az egyszemélyes zakkant, akinek a döntése, szava, véleménye nélkül semmi nem történhet állítólag ebben a királyságban, és aki – ismerjük be, ha szép dolog, ha nem – nem ért a büdös égvilágon semmihez, talán a focihoz valamit, de, mint azt világverő eredményeink mutatják, még ahhoz sem, szóval ez a mindenki önkijelöt apukája, meg most éppen össze-vissza beszél, de a fene egye meg, ebben sincs semmi meglepő, mert mindig is össze és vissza beszélt mindenről, csak van, aki észrevette, és vannak, akik meg nem. Szóval, az operatív elme péntek reggel még azon volt., hogy nem, nem zárjuk be az iskolákat, mert aztán jól néznénk ki, szarházi tanárok menjenek csak fizetés nélkül lógni, napközben meg valaki valamit mondhatott neki, hogy te Főnök, már bocsánat, de igen korszerűtlen és népszerűtlen baromságot mondtál már megint, erre este, későn este bejelentette, hogy most aztán ő úgy döntött, hogy paff, bezárja az iskolákat mégis, osztjónapot!
És itt maradt megint Magyarország pofára zuhanva. Hogy akkor most mi van? Mondta, vagy nem mondta? De melyik volt az igaz, amikor melyiket mondta? És akkor most hétfőtől mi lesz? Be kell menni vagy nem kell? Kinek nem kell? Meddig és hogyan? És miből és hogy tanítsunk? Milyen on-line, meg milyen elektromos? Mert, ha hét közben tudtunk volna erről bármit is, hát megbeszéltük volna, még bent, az iskolában. De így??? Lázas levelezgetés folyik, hülyébbnél hülyébb, tájékozatlanabbnál tájékozatlanabb üzenetváltások a Facebookon, hogy mi lesz most? Ha még az igazgató se tudja, vagy rosszul tudja… se előzménye, se gyakorlata, se semmilyen ennek az egésznek. Teremtsék meg a tanárok maguknak úgy valahogy valahonnan a semmiből. Polgármesterek találják ki, hogy ne haljon éhen senki, kapjon ellátást, legyen lecke, legyen ember, legyen minden, ló nyakába a gyeplő, aztán vágta…
Egy olyan országban, ahol nem csak a miniszterelnök, de az emberügyekért felelős miniszter is tökhülye az oktatáshoz, de még az új NAT megírásához hivatalból kirendelt fafejű öregkonzervatív is tökhülye volt az egészhez. Mintha csak tökhülyéknek lenne szabad nálunk bármit is vezetni.
Szép hétvégét Magyarország, hétfőtől a szétvert egészségügy mellé a szétvert oktatás is befekszik a káosz ágyába, jó szerencsét mindenkinek!

2020. március 14.

Valamikor hajdanán, vagy 20 évvel ezelőtt kiírtunk egy országos pályázatot az akkori munkahelyemen, távdolgozó munkahelyek létesítésére, fenntartásuknak elősegítésére. Trombitáltuk is hevesen, hogy bezzeg a nagy nyugaton már milyen sokan így dolgoznak, nálunk ez meg már milyen egy gyerekcipőben járás… de a magyar munkáltatónak csak nem tetszett a dolog… húú, hát nézni kell ám, oszt mi van, ha késik, mi van, ha előbb megy el, szóval, koptassa csak itt bent a gatyáját, nehogymá otthonról dolgozhasson pizsamában, borostásan! Hogy nézne már az ki! De azért a pályázati pénzek elkeltek rendre, még a saját munkahelyem is besunyizott párat, nyertünk vagy ötöt, de abból valami cimbora rokonát foglalkoztattuk házon belül, oszt jónapot!
Később megéltük azt, hogy két minisztériumot vicceskedve összevontak odafent, így a szerencsétlen háttérintézményeiket is összecsapták, hát mi is lett ebből, Szegény salgótarjáni kolleginák, ha esett, ha fújt, ha jeges volt az út, ha kötésig állt a hó, akkor is felutaztak Budapestre a hét adott napjain, ott kellett kucorogni a kis íróasztaloknál, viszont az égvilágon semmi, de semmi nem indokolta, hogy ezt tegyék, telefonon, e-mailben másodpercek alatt ugyanazt el tudtuk volna intézni egymással, de hát a szabály az szabály, a jelenlét meg jelenlét! Azután egy másik helyen, pl. a Közigazgatási Hivatalban valamilyen EU-s projekt ügyfélszolgálati vezetője voltam, remek kollégáim folyamatosan kapkodták a telefonokat, írtuk az e-maileket, de semmi olyan dolog nem történt, ami a fizikai jelenlétünket indokolta volna. Főnökünk síkzakkant volt a témához, egyedül a helyettese ért meg helyette mindent, mi meg csak ott jártunk ki-be a munkahelyről, mint szél a gatyába. Belegondolva, mióta 20 éve abbahagytam a tanítást, majdnem minden munkahelyem ilyen volt, hogy sokkal hatékonyabb lett volna otthonról elvégezni mindent, mint reggelente meg este egy hosszú kényszerkirándulást tenni a hálószoba meg a munkavégzés helye között. Mert a magyar agy nem nagyon tud a távmunkával mit kezdeni, ezt nem az ázsiai sztyeppéken találták ki…
Ezt a dilemmát most a koronavírus hetek alatt megoldja világszerte.

2020. március 12.

- Férfi vagy?
- Mi.. miért? Ez meg már milyen hülye kérdés…
- Még egyszer kérdezem, férfi vagy?
- Hát, vagyok, vagy voltam, de elég valószínű…
- Ülve vizelsz vagy állva?
- Ez nem releváns. Vannak nők, akik állva, meg vannak férfiak, akik ülve… igaz, ritkán.
- Na jó, akkor hányassal kezdődik a személyi számod?
- Egyessel.
- Na, akkor férfi… hány éves vagy?
- 68 körül.
- Aha… szűkül a kör. Szíved, vérnyomásod?
- Hát van, ez is, az is. Kicsit magas, szedek rá gyógyszert, van némi ritmuszavarom, billentyűzetmeszesedés, miegymás.
- Ok, te vagy a perfekt célcsoport! – vigyorodott el a Halál, pipát tett a noteszébe és így álltunk tovább az ablak előtt. Ő kint, a napos utcán, én meg bent a szobában.
- Gyere ki! Essünk túl rajta!
- Nem, nem megyek. Csak nézlek, hogyan kaszálsz.
- Úgysem úszod meg! Előbb vagy utóbb kijössz onnan, vagy a feleséged hazahozza neked is a vírust.
- Igen, ennek jó esélye van.
- És? Vettél lisztet mázsaszám?
- Nem vettem. Mit csinálnék vele? Egyek lisztet?
- Akkor mit csinálsz? Félsz egész nap?
- Nem, néha mást is csinálok. Anyagot cserélek, tisztálkodom, filmeket nézek…
- Nem sajnálod itthagyni ezt az egészet?
- Mit? Elfogyott az életem. Leéltem, jól vagy rosszul, de végigcsináltam. Vannak utódaim, a vérem tovább folyik, a szavam, a gondolatom megmarad számos fejben.
- Hasznosnak véled magad?
- Biztos van, akinek a hasznára voltam. Szóval, is-is.
- Nem akarsz még gyorsan megtérni, tanúságot tenni, vagy elárulni a szeretteidnek, hogy hol ástad el a kincset?
- Ami volt, azt átadtam. Nem maradt már semmi odaadható. Megtérni meg hová, haver? Hozzád? Akik félelmükben hisznek az utolsó órán, azok csak a gyávaságukat árusítják ki ezzel.
- Na, akkor nyisd ki az ablakot vagy a kaput és gyere velem!
- Nem cimbora, ez nem ilyen egyszerű. Ennyi idő alatt, amíg velem vesződtél, már harminc másik balekot begyűjthettél volna. Nekem még el kéne olvasnom pár könyvet, meg kéne néznem pár filmet, aztán majd gyere vissza, ha ráérsz! Majd csengetek, ha sürgős!

2020. március 05.

A tudat bujkál a valóság meg a képzelet között. Szombaton megnéztük a Zárójelentést Szabó Istvántól, és magamba zuhantam, hogy mennyire kegyetlenül igaz. Borzalmas küzdelem egy velejéig romlott társadalomban normális embernek maradni. Hétfőn este aztán elsétáltunk a Skanzenklubba, ahol magunkba zártuk A láthatatlanokat, premier előtti, adománygyűjtő vetítés, a Budapest Bike Maffiáé, és fojtogat a nyakadon a kor, hogy máshol is ilyen, tőlünk nyugatra is elkeseredett harc dúl a társadalom rendpárti ereje és a civilek jószándéka között. Az igaz embernek nincs nemzetisége, az vagy van, vagy nincs, vagy kiirtották már a lelkét, vagy megőrzött belőle még valamit, de néha azért mégis van, él, valahol a láthatáron mindig küzd, hogy ki ne törlődjön a szótáradból a becsület szó mellől a remény is. Ha bármennyire is érdekel a sors igazsága vagy igazságtalansága, akkor nézd meg. Elárulom, nem a gagyi, Facebookon megosztott idézetekben van az igazság, az csak placebo a sebedre, ami nem gyógyul be soha. Hogy többet tudjak vagy lássak, tegnap elmentem a Bem moziba is, a Menedék Filmklub mutatta meg az „Egy migráns útja” című dokumentumfilmet. A CEU kutatója készítette pár éve Ukrajnában. Egy ország, ahonnan elment 5-6 millió ember az évek során. Valamennyi jött helyettük, még jobban istenverte nyomorultak, még szegényebb vidékekről, akiknek Ukrajna a menedék. Most akkor ezt képzeld még hozzá. Az elmentek, meg nagyon ritkán visszajött töredék csak fokozza a zavart. Otthon éheztek, más országban meg „disznónak” nevezik őket, az elterjedt szóhasználat szerint. Elsírta magát a doktornő, mert elfogták kint, Csehországban, és a falhoz bilincselték. Otthon meg „hazaárulónak” hívják a nőket, akik nem bírják már a nélkülözést és elmennek külföldre dolgozni. A magyarok is elmennek külföldre dolgozni, mert nem bírják itthon a nyomort, de van sok közöttük, aki onnan, Németországból meg Angliából osztja a nemzeti észt a „migránsok” ellen, ott székelyvérmagyarkodik, miközben euróért hajlong. Miközben maga is migránsabb a migránsnál. Lefordítva: tudathasadása van. A tudathasadás meg borzalmas dolgokra képes. A Gyíkarc, a haza melanómája a Magyar Nemzetben azt írja, hogy „Hajrá, görögök”. Lefordítom ezt is: haj, de jó, hogy látjuk, hogy végre botokkal verik a csónakokban segítségért könyörgő anyákat, gyerekeket, rájuk lőnek, elhajtják őket vissza meghalni. Ettől repes a fehérkeresztényhetero szív igazán! Hogy miért és honnan jön meghalni a történelem statisztája? Hát onnan, ahol népünk nagy barátai és tanítói, az oroszok lövöldöznek népünk nagy barátaira és tanítóira, a törökökre. Miközben kurdok, szírek halnak meg vagy sikoltozva menekülnek a saját országukból. A klerikális káromkodó Bayer pedig fogást talál magán és ráránt ettől örömében. Ha ez bárki szerint normális, az azért kérjen még időben valami előjegyzést a háziorvosától, mert ki tudja, hátha a folyamat még késleltethető. Milyen folyamat? Hogy Horthy lovának kísértete járja be a Kárpát-medencét… hogy antiszemita plakátokat ragasztgatnak ki a belvárosban. Hogy mindennek népünk vezére, Európa szarkavarója a várban önimád és örül.

2020. március 04.

Na, egyszer csak összejött minden Istennek, jó volt a kedve aznap, látja ám a sok fáklyát, mennek ott lent az emberek, aztán visszakívánják üstöllést a fehér lovat. Mondta is az Isten, hogy na jó, legyen! Most az egyszer itt van ni! És lett újra abrakadabra, csilicsalamádé, hipp és hopp! Újra meglett a Horthy-rendszer!! Na, és kedves analfabéta kopaszok, mégis, mit gondoltok, hogy mi a fenék lettetek ti abban a visszajött fehérlóizmusban? Kócsagtollas, kalpagos, díszmagyaros, csicsás nemesek? Nem, nem… kackiás, kardcsörtető katonatisztek? Nem, nem… milliomos gyárosok? Nem, nem…. ezek mind-mind nem passzolnak a feketetrikós kopaszsággal. Ti, drága kívánósok, miután feljöttetek a bányából szénporosan, kijöttetek a gyárakból dudaszóra olajosan, meg letettétek a kapát a földeken, szépen besorakoztatok volna a seregbe és indultatok volna a kanyargós Donhoz világot látni. És azóta a nevetek kőbe vésve lenne mutogatható minden falu főterén, mint háborús hősök zuzmósodó lenyomatai.
- Mert ti akartátok – mondá az Úr és továbbsnowboardozott egy felhőn.

2020. március 03.

Csak a jóég tudja, hol, mikor, miért, milyen gondolatok találnak meg. Tegnap néztük meg több falubelimmel Szabó István filmjét, a Zárójelentést. Nem, ez itt nem egy filmkritika, csak egy életérzés. Az egyik gondolatom az volt, hogy ha ezt a filmet megmutatnánk minden újszülöttnek, aki éppen itt készül a világra jönni, az valószínűleg megfordul a szülőcsatornában, és elfolyt magzatvíz ide vagy oda, visszamegy inkább és ott is marad. Bőszítően megnyomorító érzés, hogy itt élsz, mindez igaz, és ide is születtél. 75 évvel a háború után szegycsontig állsz a tocsogós trágyában, hiába a Századvég-kamustatisztikák, sorosozós baromságok, benne állsz, itt vagy, ez van, hullámzik, gőzölög, körülvesz. Olyan, amit nem lehet letagadni, államilag gerjesztik ma is, gyűlöletkampányok, gyomorforgató korrupció, a jószándék örökké falakba ütközik, sőt, a rendszer felkent ellensége. Az elátkozott rém, ami uralja a földet Battonyától Nemesmedvesig az életedre tör, halálba hajszol, vagy örökre megcsonkítja a lelked. Te meg talán tapsolsz is neki. Biztatod. Nekem így telt el egy fél évszázad.
De aztán belegondolsz abba, hogy most mit sírsz, haver? Szerettél volna inkább cigánynak születni Gyöngyöspatán, akikért a múltkor felvonultunk? Vagy zsidónak születni a dicső kormányzó jóságos fennhatósága alatt, akiért éppen ma felvonulnak mások? Vagy csak zsidónak születni valahol Európában ma, ahol arra jár pár baromarc és csak úgy buliból leveri a fejedről a kipát és beléd rúg? Vagy mondok borzalmasabbat, arabnak születsz, amikor a mi aktuális és bolond királyunk két barátja és példaképe éppen rommá lövi egymást, egy számukra idegen országban, ahol a civil lakosság ég, meghal vagy menekül, de ha az említett bolond királyunk könyörületére számítana éppen, itt is megkapja a szögesdrótot, áramot, az éheztetést vagy a gumibotot. Vagy kibújsz anyukádból és meleg leszel egy ázsiai országban, ahol kivégzés fenyeget ezért… vagy beleszületsz egy koronavírus vagy Ebola-karantén kellős közepébe.… vagy egy vallástól sújtott fanatikus családba, ahol már koragyerekkortól kezdve ezt sem, meg azt sem, vagy amazt sem szabad, mert valami zsákos Frodó megharagszik érte a templomban. Hát, most akkor…. most akkor mi legyen??
Valahogy ezt a világot kellene megjavítani, ami van. Nincs másik. Ezt kaptuk, ez az örökségünk. Amíg élsz és vagy, tegyél valamit azért, hogy ez ne így legyen!
A filmben sem mindenki gonosz, csak az álnok, aki a gerinceden áll és megpróbálja eltörni azt. Ne törje el! Állj fel! De előbb nézd meg a filmet, hogy honnan és miért. Andorai Péter úgy búcsúzik az élettől és tőled, hogy ne menj el. Aztán ő elment.

2020. március 01.

- Ez a sonkarolád?
- Nem, hanem az mellette… ott… - válaszolta a vevő a kétségbeesett eladónak.
- Ilyen tálcára szokták tenni? Vagy olyan dobozba? – fogta kérőre a fehérköpenyes.
- Jó lesz az tálcán is! – nyugtatta a vásárló.
- Ez akkor most kettő? Vagy három? Nem tudom, mert úgy össze vannak csavarodva…
- Hát akkor bontsuk szét, és akkor majd kiderül…
Mi, vevők, már négyen vagyunk és várjuk a fejleményeket. Felváltva bátorítjuk a szegényt, hogy jól van na, mindenki kezdi egyszer valahol, nem tudhat mindenki azonnal mindent, meg ilyen közhelyek. Napóleon is lent kezdte, mondta Gorcsev Iván Vanek úrnak. Aztán tovább szórakozunk és időzünk az Intersparban, az Allee alagsorában. Tulajdonképpen neki szurkolunk mind, hogy sikerüljön…
- Ez a majonézes kukorica? – kérdezi a nő kicsit idegesen.
- Nem, nem az, hanem az a sárga, apró pöttyös, a piros alatt... itt ni… - vágunk egymás szavába.
- Látják a kódját?
- Nem, nem látjuk, mi csak a nevét meg az árát, a kód az belül lehet.
Behajol, kiveszi, megnézi…
- Mert tudják…
- Igen, igen, tudjuk, első nap van itt… - mondjuk kánonban.
- Nekem ide felírták, hogy hogyan kell…
- Hát akkor olvassa el nyugodtan.
(…a mélyhűtött cuccok felolvadnak, gondolom közben. Vissza kéne vinni addig a hűtőbe…)
De empátiánk töretlen.
- Miért ennyi? Hol kell ezt megváltoztatni?
- Nem tudjuk – mondjuk mi, népi állnokok – de még mindig a sonkásrolád van kiírva ezen az oldalon, nem a kukorica…
- Akkor megváltoztatom.
- Tegye hát! Nosza!
- De hogy kell?
- Talán, ha egy kolléganő…. mi, ugye, nem mehetünk oda be…
20-25 perc múlva én is elnyerem kis hidegtálas készítményemet, együtt beszéltük meg, milyen kanállal, milyen kis dobozba… és közben elképzeltem, milyen az, amikor valaki úszni tanulna, és az edző egy svungos farbarúgással beküldi a mélyvízbe alkalmazkodni az élethez. A sorban állva a pénztárnál eszembe jut a srác, aki szintén az első napját töltötte az Auchanban a múlt héten, beküldték egy társzekér itallal a sűrűbe, ő meg reménytelenül mászkált le és fel az italos pultok között, kezében két tele rekesszel, hogy melyik is hasonlíthat ezekhez… én meg könyökölve néztem, mint egy teraszról ezt a teljesen értelmetlen töketlenkedést. Ugyanaznap és ugyanott a pénztárban folytatódott a kaland, a hölgy kezébe nyomtam egy üveg Pilsner Urquellt, hogy számolja úgy ki, hogy abban a rekeszben még 19 darab ugyanilyen van. Jó, de milyen sör ez? Mondom hülye arccal, hogy Pilsner Urquell… na jó, de mi a neve? Gösser, vagy Heineken, vagy mi? De hát rá van írva, ide ni! Meg a rekeszre is! Jó, hát ő azt nem tudhatja, először van itt… ezeken töprengtem, miközben odaértem ma az Interspar pénztárához. Sikertelen, mondja a nő. Mi sikertelen? A bankkártyáról a pénz… áááá, tátom a számat, most fizettem vele negyedórája… mi történt? Azt ő nem tudja, csak nemrégen van itt. Talán ki kellene venni a héjából… szóval a tokjából és úgy odatartani… ááá, csodálkozom, ilyen problémám még sosem volt. de én is nyilván első nap vagyok vevő, csak 68 éve gyakorolom… egyszer még bele is fogok jönni.

2020. február 25.

Az ember jön-megy, s jártamban-keltemben az interneten néha csodás nuggetekre bukkanok, mint az aranyásó a telérben. A Századvég Gazdaságkutató, a kormány milliárdokkal kitömött öndicsfénye most tett közzé egy hirdetést, egy mókás M1-es TV interjúval körítve, melyben közlik többek között, hogy a „A vagyoni egyenlőtlenség mértéke talán a legalacsonyabb nálunk”…
Na? Felkeltél a padlóról? Nekem van ám olyan szélsőjobboldali ismerősöm is, aki Oeconomus grafikonokat oszt meg, tudod, amiben minden szép és jó, mi hasítunk a népek egén, mint nemzeti üstökös, percenként ezrekkel nő az átlagkereset, s a magyar lakosság fénylik, gyarapodik, bimbózik és virágzik, zenél és táncol a tűz körül örömében, de, aztamindenit, ez még azt is veri! Hofi, Örkény, Bödőcs, Rejtő Jenő a fasorban sincsenek ehhez képest, csak ezen nem tudunk valahogy annyira kacagni.
Most akkor képzeld el, amint Mészáros Lőrinc és egész családja veled áll a sorban hajnalban az egy zsák krumpliért, amivel az álampárt akar megvesztegetni. de nem együtt álltok, ők előbbre állnak, mert csekélyek ám itt a vagyoni különbségek, de azért vannak. Nem fél Balatonja van, meg repülőgép-flottája, hanem csak egy picivel nagyobb horgászstégje, mint a tiéd, de mindkettőtöknek a malaclacházai Büdös-tóban, mert hát erre telik nekik is. Tiborcz István és híres, az utak mentén trágyázó neje veled áll be a sorba a zöldségesnél és szörnyülködik, hogy drágább a paszuly, mint a múlt héten, mert hát kicsik itt a vagyoni különbségek. Garancsi István fejét a térdeire hajtva, zokogva ül a TESCO-benzinkútnál a tócsában, hogy már megint drágult az üzemanyag! Rogán a krisnásokhoz jár enni a Népligetbe, mert többre nem telik neki sem. Jolánka néni, az özvegy varrónő néha megkínálja a zsebében őrzött pralinéból, mert hát jó a szíve neki is. Kicsik itt a vagyoni különbségek, az emberek együtt éreznek egymással, sőt, mondhatnánk, egy húron pendül a jobb pitvaruk és a kamrájuk is.
Aztán képzeld el az az idült oroszlánarcot, aki az M1 előtt ül és ezt úgy el is hiszi. Megvan? Majd figyelj, mert jön szembe veled az utcán is…
Szép napot Magyarország, itt, az IQ völgyében!

2020. február 21.

Amikor srác voltam, emlékszem, atyám mesélt nekem más országokról, túl az Operencián, ahol például időről időre bizonyos kórházi pavilonokat tokkal-vonóval, felszereléssel, ruhástul, mindenestül elégettek. Hittem is, meg nem is… méghogy! Perszemár! Egész kórházrészeket csak úgy… de az öregem nem szokott nekem hazudni, szóval, azért meg kellett ezt valahogy emésztem. Később a MÁV-kórházban, ahol sokszor tallóztam, mint egy kísértet a kihalt éjszakai folyosókon, emlékszem, a germicid lámpák kék fényére, ahogy kísérteties borongásba vonták a műtőket, a hullaházzal közös boncteremben meg határozottan hangulatos is volt ez egy-egy sóhajokkal teli éjféli órán.
Ma azért sok dolgot sikerült megértenem. Kórházi fertőtlenítés… Ma volt a RE:VERZIÓ 2020 dokumentumfilmsorozat első vetítése az Arany János utcában. A Colectiv című román filmmel kezdték az évadot. Mivel itt élünk, ilyen közel a szomszédhoz, még megrázóbb volt. De nagyon! Folyamatos áthallás… ott is a civil szerveztek, jogvédők hadakoznak a mocskos, korrupt állammal, ott is kórházi fertőzések tizedelik a betegeket folyamatosan, a hírhedt tűzeset után, amiben 27-en meghaltak egy szórakozóhelyen, a későbbiekben a sok-sok sérült közül még 37-en belepusztultak a fertőzésekbe, akik még ma is élhetnének, ha nem Romániában vagy Magyarországon kerülnek kórházba. Csakhogy! Valami ott azért mégis más, mint itt. Egy kőkemény újságírócsapat felkapta az ügyet, véreb módjára végig jártak mindent, és ott valahol mégis lakik, tőlünk keletebbre egy Justitia nevű nőszemély, az emberek kimentek a hírre az utcára, ordítva és sokan, és kiborították az egészségügyi minisztert a székéből. Ezt akkor most képzeld el nálunk, khmmm… az álszent Balog kis cukker módra forgatná az ártatlan szemeit, a cinikus Káslerrel együtt csak annyit mondana, igen kenetteljesen, hogy többet kellett volna bizony imádkozni, bruhahaha, és magyar egészségügy különben is magasan veri egész Európát, idemenekülnek a németek, a svédek is gyógyulni. Mert nálunk Justitia lakásában Polt Péter lakik, az elvtelen, szervilis szolga, vagy a házőrző Varga Judit. Na, azt itt nem lehet. Itt egy módszer van, 10, 20. 50 évre titkosítani mindent, nincs adat, tehát nincs fertőzés, még haláleset sem, csak a liberális sajtóhiénák találják ki az egészet, ezek a Soros által fizetett médiakeselyűk. Romániának viszont volt/van egy Laura Codruța Kövesi nevű keményembere, akit bárhogy támadtak is az állammaffiából, azért mégis csak Európa Főügyésze lett, és nem volt rest főrangok sorát belebuktatni a saját levükbe eddigi működése során.
Nálunk egy éve megkért a TASZ, hogy segítsek nekik, látogassak meg 8-10 budapesti, Pest környéki kórházat, hogy ellenőrizhessék, hogy a kötelezően felszerelendő kézfertőtlenítők megvannak-e, működnek-e, látható helyen vannak vagy sem… Tiszta hidegháborús feladat volt. Gyakorlatilag üldöztek. Mindenféle trükkel jutottam be, készítettem illegális felvételeket elképesztő helyekről, a fertőtlenítők meglétéről vagy hiányáról, a koszról, a romokról. Megtiltották, megfenyegettek, elhajtottak, de James Várhelyi Bondot nem lehetett csak úgy. Később persze a TASZ kiderítette, hogy nincs olyan, hogy megtiltják, igenis szabályellenes, nyugodtan hivatkozzunk a törvényre. Szóval, ez itt még így megy. Állandó harc az állam és az ember között.
Mai hír, hogy a KDNP és az újfasiszták kezet fogtak, hogy kilépnének az Európai Emberi Jogi Egyezményből. Érted, a magyar keresztény párt, a kereszténység európai zászlóvivője és génje, lehúzza a nadrágját és tesz egy rakást az európai emberi jogokra.
Te meg tudd, hogy melyik oldalon állsz, vagy, hogy mibe akarsz belehalni.

2020. február 20.