20 évvel ezelőtt kiírtunk egy nagy, országos pályázatot, elektronikus tananyagok fejlesztésére. Sikeres is volt, el is fogyott a pénz szépen, születtek is sorban az e-learning programok, néhány nagyon primitív volt, de voltak látványos, ötletes munkák is bőven. Azután nem történt semmi, ezek mind-mind egy nagy dobozban elsüllyedtek valahol az intézetben, az enyészet játszik velük azóta is. Azután locsogtunk-fecsegtünk keretrendszer-szabványokról, hogy egységesítés, meg kompatibilitás, meg ez, meg az. De azért az E-learning nem jutott az ötről a hatra igazán sehol. Kummogtak digitális tábláról, meg tanárok átképzéséről, tanfolyamokról, de sehol egy igazi áttörés… De valahogy soha nem ment ez nekünk igazán. nem tudom, min siklott ki mindig, de valahol állandóan megtört, mint hullám a mólón. Például 1964-ben indult az Iskolatelevízió. Igazán érdekes is volt, még élveztük is, hogy néha valami kis filmecskét lehetett nézni órán, ami a tananyaghoz kapcsolódott. Azután elhalt ez dolog is három évtized múlva, ma már alig emlékszik rá valaki. Szóval, elérkeztünk 2020 tavaszának küszöbére. Az egyszemélyes zakkant, akinek a döntése, szava, véleménye nélkül semmi nem történhet állítólag ebben a királyságban, és aki – ismerjük be, ha szép dolog, ha nem – nem ért a büdös égvilágon semmihez, talán a focihoz valamit, de, mint azt világverő eredményeink mutatják, még ahhoz sem, szóval ez a mindenki önkijelöt apukája, meg most éppen össze-vissza beszél, de a fene egye meg, ebben sincs semmi meglepő, mert mindig is össze és vissza beszélt mindenről, csak van, aki észrevette, és vannak, akik meg nem. Szóval, az operatív elme péntek reggel még azon volt., hogy nem, nem zárjuk be az iskolákat, mert aztán jól néznénk ki, szarházi tanárok menjenek csak fizetés nélkül lógni, napközben meg valaki valamit mondhatott neki, hogy te Főnök, már bocsánat, de igen korszerűtlen és népszerűtlen baromságot mondtál már megint, erre este, későn este bejelentette, hogy most aztán ő úgy döntött, hogy paff, bezárja az iskolákat mégis, osztjónapot!
És itt maradt megint Magyarország pofára zuhanva. Hogy akkor most mi van? Mondta, vagy nem mondta? De melyik volt az igaz, amikor melyiket mondta? És akkor most hétfőtől mi lesz? Be kell menni vagy nem kell? Kinek nem kell? Meddig és hogyan? És miből és hogy tanítsunk? Milyen on-line, meg milyen elektromos? Mert, ha hét közben tudtunk volna erről bármit is, hát megbeszéltük volna, még bent, az iskolában. De így??? Lázas levelezgetés folyik, hülyébbnél hülyébb, tájékozatlanabbnál tájékozatlanabb üzenetváltások a Facebookon, hogy mi lesz most? Ha még az igazgató se tudja, vagy rosszul tudja… se előzménye, se gyakorlata, se semmilyen ennek az egésznek. Teremtsék meg a tanárok maguknak úgy valahogy valahonnan a semmiből. Polgármesterek találják ki, hogy ne haljon éhen senki, kapjon ellátást, legyen lecke, legyen ember, legyen minden, ló nyakába a gyeplő, aztán vágta…
Egy olyan országban, ahol nem csak a miniszterelnök, de az emberügyekért felelős miniszter is tökhülye az oktatáshoz, de még az új NAT megírásához hivatalból kirendelt fafejű öregkonzervatív is tökhülye volt az egészhez. Mintha csak tökhülyéknek lenne szabad nálunk bármit is vezetni.
Szép hétvégét Magyarország, hétfőtől a szétvert egészségügy mellé a szétvert oktatás is befekszik a káosz ágyába, jó szerencsét mindenkinek!

2020. március 14.