30-40 évvel ezelőtt, ha jól emlékszem, nem nagyon ismertem olyan embert, aki ne mosott volna kezet étkezés előtt. Kezet mostunk csoportosan az oviban, az iskolában, otthon elkergettek volna a halál nemiszervére az asztaltól, ha odaültem volna csak úgy, mocskos kézzel, a munkahelyemen is azt láttam bárkitől, hogy bejött az ebédlőbe. a csaphoz ment, kezet mosott… ma, akárhogy töröm is a fejemet, nem jut eszembe, hogy ismernék olyan embert, aki étkezés előtt kezet mos. Még a viszonylag hozzám közelálló emberek sem, a távolabb állók meg bárhol, bármikor kézbekapnak bármi szirszart és eszegetik buszon, metrón, villamoson, talán még a WC-n is. A moziban mindenki ropogtatva és kézzel majszol, miután végigfogdosta a legkoszosabb és fertőzöttebb pláza összes korlátját, kilincsét, bármilyét. Tegnap a kis büfében, ahol ettem, nagy, fehér betűkkel piros alapon ki is volt írva, hogy mi itten bizony kézzel eszünk, ne keresd a műanyag kést. Csak úgy általánoságban… mi a szent széklet állná útjárt egy ilyen világban bármilyen vírusnak is??
Hopp, tényleg, akkor talán a szent széklet… Olvastam is a minap, hogy mit is tehetnénk mást, imádkozunk Bizgénmizge atya felhívására, és akkor majd jó is lesz… ööö, mert gondolod, hogy az olaszok azok meg nem imádkoztak, aztán azért jártak így. Tudod mit, cimbora? Ok, benne vagyok! Itt az idő bizonyítani! Ha kiderül, hogy azok, akik imádkoztak megússzák, azok az eretnekek, akik meg nem, azok meg puff, mind meghalnak, rehabilitállak a vajákosság bűne alól! Holnap bekeresztelkedem bármilyen izébe, úszom egy hosszt a szakrálmedencében, berakom a cerkámat egy cerkafaragóba körülfaragás céljából, terpeszállást csinálok meg tótágast, ahogy a liturgia tartja, de akkor aztán nincs koronavírus! Ha meg van, hát kenheted a hajara az ezotériádat. Aki meg inkább száz katedrálist meg stadiont épített kórházak helyett, annak még a pokolban se legyen nyugta, és már Kharón ladikja süllyedjen el vele a Styx folyón.
Nézzünk szembe ezzel a cuccal értelmesen. Lehet húzni-vonni, kerítéseket emelni meg lángszóróval és szenteltvízzel riogatni a határon, a koronavírus elérkezett. Itt van. A szomszéd országban, szomszéd városban, majd a te utcádban, a lakásodban, családodban, de itt. Nehéz napok és hónapok jönnek mindenkire. Még ha szkafanderbe meg bunkerbe zárod is magad, akkor is drágább lesz az élet, nem várt módon nehezedik meg minden, a kereskedelem, továbbtanulás, nyaralás, kapcsolattartás, bármi. Sokan meg is gyógyulnak majd, és talán továbbörökítik ezt a képességüket. 50-60 év felett és nagyon fiatalon jelenleg végveszély, nincs semmink, amivel ellent tudnánk állni. A szervezetünk önállóan nem képes erre. Vírus ellen meg nincs orvosság, csak trükkök vannak. De nem minden leprásokat kezelő ember lett leprás, nem minden AIDS-eseket kezelő lett HIV-pozitív, nem mindenkit ölt meg az Ebola, aki gyógyította. Szóval, vannak azért erre tapasztalatok meg technikák. Viszont minél kisebb a tüdőd légzőfelülete, annál nagyobb bajban vagy. Állandó benzingőzben, szmogban, hát, még ha dohányzol is mellé. Az elveszített tüdőrészek már nem nőnek vissza, akármit olvastál a neten.
Ma délelőtt egy kicsit elkezdtem szárazon köhögni. Nem azt mondtam, hogy koronavírusom van, hanem azt, hogy egy kicsit elkezdtem szárazon köhögni…