- Férfi vagy?
- Mi.. miért? Ez meg már milyen hülye kérdés…
- Még egyszer kérdezem, férfi vagy?
- Hát, vagyok, vagy voltam, de elég valószínű…
- Ülve vizelsz vagy állva?
- Ez nem releváns. Vannak nők, akik állva, meg vannak férfiak, akik ülve… igaz, ritkán.
- Na jó, akkor hányassal kezdődik a személyi számod?
- Egyessel.
- Na, akkor férfi… hány éves vagy?
- 68 körül.
- Aha… szűkül a kör. Szíved, vérnyomásod?
- Hát van, ez is, az is. Kicsit magas, szedek rá gyógyszert, van némi ritmuszavarom, billentyűzetmeszesedés, miegymás.
- Ok, te vagy a perfekt célcsoport! – vigyorodott el a Halál, pipát tett a noteszébe és így álltunk tovább az ablak előtt. Ő kint, a napos utcán, én meg bent a szobában.
- Gyere ki! Essünk túl rajta!
- Nem, nem megyek. Csak nézlek, hogyan kaszálsz.
- Úgysem úszod meg! Előbb vagy utóbb kijössz onnan, vagy a feleséged hazahozza neked is a vírust.
- Igen, ennek jó esélye van.
- És? Vettél lisztet mázsaszám?
- Nem vettem. Mit csinálnék vele? Egyek lisztet?
- Akkor mit csinálsz? Félsz egész nap?
- Nem, néha mást is csinálok. Anyagot cserélek, tisztálkodom, filmeket nézek…
- Nem sajnálod itthagyni ezt az egészet?
- Mit? Elfogyott az életem. Leéltem, jól vagy rosszul, de végigcsináltam. Vannak utódaim, a vérem tovább folyik, a szavam, a gondolatom megmarad számos fejben.
- Hasznosnak véled magad?
- Biztos van, akinek a hasznára voltam. Szóval, is-is.
- Nem akarsz még gyorsan megtérni, tanúságot tenni, vagy elárulni a szeretteidnek, hogy hol ástad el a kincset?
- Ami volt, azt átadtam. Nem maradt már semmi odaadható. Megtérni meg hová, haver? Hozzád? Akik félelmükben hisznek az utolsó órán, azok csak a gyávaságukat árusítják ki ezzel.
- Na, akkor nyisd ki az ablakot vagy a kaput és gyere velem!
- Nem cimbora, ez nem ilyen egyszerű. Ennyi idő alatt, amíg velem vesződtél, már harminc másik balekot begyűjthettél volna. Nekem még el kéne olvasnom pár könyvet, meg kéne néznem pár filmet, aztán majd gyere vissza, ha ráérsz! Majd csengetek, ha sürgős!

2020. március 05.