Bolti jógyakorlatok rovat
- Ez a sonkarolád?
- Nem, hanem az mellette… ott… - válaszolta a vevő a kétségbeesett eladónak.
- Ilyen tálcára szokták tenni? Vagy olyan dobozba? – fogta kérőre a fehérköpenyes.
- Jó lesz az tálcán is! – nyugtatta a vásárló.
- Ez akkor most kettő? Vagy három? Nem tudom, mert úgy össze vannak csavarodva…
- Hát akkor bontsuk szét, és akkor majd kiderül…
Mi, vevők, már négyen vagyunk és várjuk a fejleményeket. Felváltva bátorítjuk a szegényt, hogy jól van na, mindenki kezdi egyszer valahol, nem tudhat mindenki azonnal mindent, meg ilyen közhelyek. Napóleon is lent kezdte, mondta Gorcsev Iván Vanek úrnak. Aztán tovább szórakozunk és időzünk az Intersparban, az Allee alagsorában. Tulajdonképpen neki szurkolunk mind, hogy sikerüljön…
- Ez a majonézes kukorica? – kérdezi a nő kicsit idegesen.
- Nem, nem az, hanem az a sárga, apró pöttyös, a piros alatt... itt ni… - vágunk egymás szavába.
- Látják a kódját?
- Nem, nem látjuk, mi csak a nevét meg az árát, a kód az belül lehet.
Behajol, kiveszi, megnézi…
- Mert tudják…
- Igen, igen, tudjuk, első nap van itt… - mondjuk kánonban.
- Nekem ide felírták, hogy hogyan kell…
- Hát akkor olvassa el nyugodtan.
(…a mélyhűtött cuccok felolvadnak, gondolom közben. Vissza kéne vinni addig a hűtőbe…)
De empátiánk töretlen.
- Miért ennyi? Hol kell ezt megváltoztatni?
- Nem tudjuk – mondjuk mi, népi állnokok – de még mindig a sonkásrolád van kiírva ezen az oldalon, nem a kukorica…
- Akkor megváltoztatom.
- Tegye hát! Nosza!
- De hogy kell?
- Talán, ha egy kolléganő…. mi, ugye, nem mehetünk oda be…
20-25 perc múlva én is elnyerem kis hidegtálas készítményemet, együtt beszéltük meg, milyen kanállal, milyen kis dobozba… és közben elképzeltem, milyen az, amikor valaki úszni tanulna, és az edző egy svungos farbarúgással beküldi a mélyvízbe alkalmazkodni az élethez. A sorban állva a pénztárnál eszembe jut a srác, aki szintén az első napját töltötte az Auchanban a múlt héten, beküldték egy társzekér itallal a sűrűbe, ő meg reménytelenül mászkált le és fel az italos pultok között, kezében két tele rekesszel, hogy melyik is hasonlíthat ezekhez… én meg könyökölve néztem, mint egy teraszról ezt a teljesen értelmetlen töketlenkedést. Ugyanaznap és ugyanott a pénztárban folytatódott a kaland, a hölgy kezébe nyomtam egy üveg Pilsner Urquellt, hogy számolja úgy ki, hogy abban a rekeszben még 19 darab ugyanilyen van. Jó, de milyen sör ez? Mondom hülye arccal, hogy Pilsner Urquell… na jó, de mi a neve? Gösser, vagy Heineken, vagy mi? De hát rá van írva, ide ni! Meg a rekeszre is! Jó, hát ő azt nem tudhatja, először van itt… ezeken töprengtem, miközben odaértem ma az Interspar pénztárához. Sikertelen, mondja a nő. Mi sikertelen? A bankkártyáról a pénz… áááá, tátom a számat, most fizettem vele negyedórája… mi történt? Azt ő nem tudja, csak nemrégen van itt. Talán ki kellene venni a héjából… szóval a tokjából és úgy odatartani… ááá, csodálkozom, ilyen problémám még sosem volt. de én is nyilván első nap vagyok vevő, csak 68 éve gyakorolom… egyszer még bele is fogok jönni.
2020. február 25.