Mindig is érdekelt tudat alatt (meg felett is), hogy mit érezhetnek azok a nők, akiket kikötöznek egy vaságyhoz, betömik a szájukat egy ronggyal, később meg máshol is, talán magával az élő ronggyal, és közben az erőszaktevő kedvesen mosolyog. „A te érdekedbe tesszük, mert szeretünk!” - liheg a…
Én eredetileg tanár volnék. Egyesek szerint még hasznot is hajtottam ezzel valahol, valamikor. Kettesek szerint meg nyilván nem. De nagyon nagy bajban lennék, ha most nekem kinyomnák az iskolában feladatként, hogy na, Várhelyi, holnaptól aztán hazaszeretetet kell ám tanítani! Húú, anyám, azt meg…
- Sziasztok, mit csináltok itt? – kérdezte Konfuciusz Paulo Coelhot, meg a Dalai lámát, akik az alkarjukra borulva törték a fejüket kétségbeesett arccal az egyik asztalnál.- Mi, mit… most gúnyolódsz? Hát idézeteket gyártunk a Facebookra… de már nem győzzük! – mondta keserves képpel a nagy brazil…
- Pregnant?- Maybe…Csend.- ...but not sure...Úristen, ezt most milyen arccal mondjam? Mit szeretne hallani? Próbálom szenvtelenül, de az milyen? Itt állunk a Dankó utcában, süt a Nap, szép délután lenne, ha mellettünk nem járnának ki és be a kor üldözött árnyai, a kisemmizettek, hajléktalanok, ez…
Fent, a fellegek felett mindig ragyogóan süt a mozdulatlan Nap. Lent, a világnyi réten meg zizeg a fű, zajlik az élet, apró kis vulkánok keletkeznek, talán tektonikus lemezek csapódnak egymáshoz valahol a Föld mélyén. De nem, mert hol erre, hol arra vándorolnak a kis dombok meg az utak. Az világ…
Béla apuka sétálni viszi a fiát. Dezső apuka is ugyanezt teszi, koratavasz van. A két kislurkónál meg szó szót követ, azután összeverekednek a gyerekek. A Föld árnyékosabb oldalán, Hülyeisztán országaiban Béla apuka kétszer felrúgja Dezső apuka fiát, Dezső apuka meg a padba veri Béla apuka…
Ma bezár a Felház. Mármint, hogy ennek akkor most így vége. Ha eddig nem voltál, akkor most már nem is leszel. Az ember meg kíváncsi természetű, hogy mi is ez? Na, ne találd ki, hogy több egyházban, szektában csodálkoztál már, mint én, mert néhány hete még a Jehova Tanúi Királyság termében is…
Aki olyan öreg, mint az országút vagy én, az emlékezhet arra, amikor a laktanyában a „füvet is zöldre festettük”, mert jön az ilyen-olyan főparancsnok, újraaszfaltoztuk a járdát, újrabetonoztuk a betont, a szemetet meg hátra hordtuk valahová és letakartuk valamivel.A Patyomkin-falvak arról lettek…
A Corvin Plázából kifelé, a mozi mellett ballagtam haza a kis hadirokkant formámmal, kezem felkötve, de ez nem egy akkora kuriózum… emberek jönnek-mennek velem együtt, egyszer csak azt mondja valaki, hogy „Jobbulást kívánok!” Gyengén, vékonyan, az ismeretlenek hangján. Nekem? Igen, de már megy is el…
Európa országai most azon lelkiismereti válságban vergődnek, hogy az Iszlám Állam szétverése után mi legyen az onnan élve kijutott, egykor oda önként ment, innen csatlakozott nőkkel, gyerekekkel, európai állampolgárokkal? Visszafogadják a gyilkos eszmét önként felvállalókat, megbocsátás lesz vagy…