Ma bezár a Felház. Mármint, hogy ennek akkor most így vége. Ha eddig nem voltál, akkor most már nem is leszel. Az ember meg kíváncsi természetű, hogy mi is ez? Na, ne találd ki, hogy több egyházban, szektában csodálkoztál már, mint én, mert néhány hete még a Jehova Tanúi Királyság termében is voltam. Az un. történelmi egyházakról nem is beszélve… szóval, tudni kell a világról, amiben élünk.
A rendszerváltásig nem sok tudható akadt erről, voltak a katolikusok, a reformátusok, nagy ritkán még találkoztál unitáriusokkal is, ha eléggé érdekelt, eljutottál zsinagógába is, bár az még ritkább volt. Ma már azért akad több is. Na, de 30 évvel ezelőtt hirtelen ránk szakadt a nagy nyugati szabadság, meg vele együtt az amerikai valláságazatok tömege is. A hatvanas években az indiai guruk árasztották el a nyugatot, a kilencvenes években pedig az öltönyös prédikátorok Kelet-Európát. Aranyos, jól nevelt mormon srácok jártak fehér ingben párosával, Joseph Smith, a nagy alapító büszke lehetett volna rájuk. Ő látta meg a fényoszlopot, tudjátok… a pittsburgi posztókereskedő, Charles Taze Russel lelke is elküldte Jehova Tanúit a nagy vízen túlra, az Üdvhadsereg csak innen a kontinens széléről jött, a brit szigetről, William Booth alkotása, Ron Hubbard szcientológusai is elkezdték a körvadászatot, John Wimber un. Felháza meg még váratott magára. De rajtuk kívül is számtalan amerikai propaganda-csoport magyarra fordított prospektusaival házaltak a szabadság friss szelei felénk. Én meg csak csodálkoztam mindig, hogy honnan ez a sok ember, akik mindegyikben kitöltik a teret? Az egyházak egymástól szipkázzák el a nem eléggé acélos szívűeket? Meg még Krisna tudatúak is lettek szép számmal a semmiből, nem is beszélve a muszlimokról… há, de tényleg, kik ezek? Most akkor itt volt a Felház. Valljuk be a Hit Gyülekezetének koreográfiája, egy másik kisamerika, a zene mondjuk nem annyira színvonalas, mint a Hitnél, de a szöveg szinte egy az egyben… ki van vetítve, énekelhetsz velük. Ez inkább gyerekeknek szól, az üzenet az ő nyelvezetükre van fordítva és az ő érzelmi szintjükre van csavarva a láng is. Istent örömujjongva megtapsolják. Jó, hát van ilyen máshol is. Egészen fiatal emberek mondanak Jézusról nem túl ütős dolgokat, de egy srácnak, aki ezért ideutazott Salétromfalváról a barátnőjével, talán elég jó ez. Lehet velük együtt örülni valaminek. Ha sokan örülnek, akkor jó. Én tényleg nem tudtam, hogy minek, de legalább nem szomorkodtak és nem féltek. Én a Hit Gyülekezetében konkrétan féltem, úgy éreztem néhány garantált bolond áll mellettem, akik a „nyelveken szóláskor” mindenféle hangeffekteket adtak ki, vezényszóra. Itt, a Felháznál nincs mitől félni, ezek nem voltak bolondok, csak keresnek valamit, és lehet, hogy van amelyik meg is találta. A gyógyulásos hókuszpókuszokban van valami kifejezetten amerikai színpadias felhang, de ez ennek a stílusnak a velejárója. Gondolom.

2019. 03. 16.