Közéletem

2019.máj.12.
Írta: Ugorblog Szólj hozzá!

Magyarország a magyaroké!

Emlékszünk, amikor még ugyanezzel a szöveggel a plakáton Morvai Krisztina szépelgett Vona Gáborral mag Balczó Zoltánnal, most megint megtalálta valaki a „szlogenek” feliratú raktárban és éppen Toroczkai László meg Dúró Dóra díszíti azt. Dúró Dóra helyes rajta, Toroczkai erősen kopaszodik, de azért jóképű így is. És mit jelent ez nekünk újra? Valami oka csak van, ha már ennyit kinyomtak belőle, meg ki is ragasztották… szerényen csüggedezik még alul a mezőben a 14 tagú MIÉP címere, a durván antiszemita Csurka hozadéka és az inkább bohóc Torgyán talán 5 tagú Független Kisgazdapárt romja, azaz egy-két foszlány. Ez talán ki is jelöli a szellemi utat. A másik plakát meg arról szól, ugyanezektől a magyaroktól, hogy se Gyurcsány, se Orbán… hát akkor mi is legyen? Nyilván akkor inkább Toroczkai, folytatódik a gondolat. De hát most ezek mennek, van az önjelölt keresztény DNS, meg van vele szemben (?) a kimagyarult magyar. Aztán lehet választani.
Az ember, ha objektív szeretne lenni, és bölcsnek képzeli magát, akkor inkább a jobbikat választja a sok közül. Most nem az elhalt jobboldali pártra gondoltam, hanem tényleg a jobbikra, a jobb emberekre, akiket jobban szerethetünk. Kitől várhatunk jót? A kis magyar örökítőanyagtól nyilván nem, az még nem tett nekünk semmi olyant, amitől boldogabbak lehetnénk. Ígért fűt-fát, söralátét-nagyságú adóbevallástól a rezsicsökkentésen, meg az államadósság csökkentésén át mindent, egészen a bűnözés megszüntetéséig, semmiből nem lett semmi. Csak a fák kivágása. És rosszabbul élünk, drágább lett minden, a nyugdíjak inkább fogynak, mint emelkednek, a nemzetközi tekintélyünk meg a szégyenbe olvadt, mint a sáros hólé. Az újramagyarkodó meg le akarná váltani ezt is. Amúgy hol vele van, hol ellene, mikor milyen napra ébredünk. Az rémes, ha valakinek egyetlen programja van, az embergyűlölet és azzal még sikereket is érhet el. Mert mit tudsz erről a drága honfitársról? Annyit, hogy előjött újra Ásotthalomról, rivaldafénybe került, de eddig is csak annyit tudtunk róla, hogy ő aztán ott keményen nem enged mecseteket a területén, meg még keményebben nem engedi a melegeket sem… nahát, ennyi pozitív, szeretetteljes gondolattal hol lehetne sikereket elérni? Itt, Magyarországon. Most akkor bejön még egy faktor a szeretetbe, mert az új Magyar Gárda nem késik, nem habozik, megalakul és a cigányok ellen felvonul. Na, ez is milyen pozitív gondolat, igaz? Összegezve: ha azt a szép szlogent lefordítjuk a való tartalmára, akkor a „Magyarország a magyaroké!” duma semmi mást jelent magyar nyelven, csak azt, hogy mindenkit utálunk, mint a bélsarat. Remek gondolat. Vonzó. Kamukeresztényi.
Amúgy meg kezdődik az idegenforgalmi szezon. Te is biztos szeretnél minden olyan országba elutazni, ahol jó nagy betűkkel kiírják, hogy Spanyolország a spanyoloké, Németország a németeké, Görögország meg csak a görögöké… ettől biztos jobban fogod érezni ott magad. 
Rólunk már majdnem minden nagy európai és tengerentúli sajtóorgánum megírta, hogy újra fasiszta ország lettünk. Egyes lapok egyes cikkei csak a kormánypártra, illetve konkrétabban a keresztes DNS-re utaltak, mások meg csak úgy, az egész országra. De hát mi látszik belőlünk onnan távolról, mégis? Egymásnak adják a kilincset a hetven évvel ezelőtti világégés új fáklyahordozói. Itt gyűlnek nálunk, itt szervezkednek, hogy majd összeállnak és az Európai Unió békéje, humanizmusa ellen fordulnak közösen. Parázson tántorgunk, máglya is lehet belőle.
Kik vagyunk mi, magyarok, akiké ez az ország? A mások ellen szövetkezők, vagy a mások ellen trappolók, a mások miatt szégyenkezők, vagy a tehetetlenül sodródók? Pedig lehetnénk újra a szabad emberek országa is… még egy esély. Újra és újra esély. Nem szabad elengedni. Segíts és szavazz te is!

2019. 05. 10.

Future Tense rovat

- Készültél erre a napra?
- Hát, valamennyire, igen… szerintem mindenki készül rá.
- Ne gondold! Össze-vissza hazudoznak, sírnak, rimánkodnak, meg inkább nem beszélnek róla. Olyan is van ám sok…
- Á, de azért mindenki tudja, hogy egyszer meg fog halni.
- Persze, de a legtöbb titkon abba reménykedik, hogy ez mindig másvalakivel fordul elő, vele meg nem.
- Hát, mert ilyen kis egyszerűek.
- És te? – kérdezte a fehér lepedőbe csavart fazon.
- Én? Semmi meglepi. Leéltem az életemet. 12 éves koromban biztosan jobban megrázott volna. Akkor mindenki úgy megy el, hogy háááá, nem élt még eleget.
- De van, aki semmit nem él. Még akkor sem, ha nyolc évtizedet lődörög a bolygón.
- Van.
- És akkor most hát, hogy is mondjam... te lennél itt a Szent Péter úr?
- Hát most vagy szent, vagy úr… nálunk ezt így egyben nem szokták mondani. Itt az Úr csak egynek jár, tudod, ő a főgóré… szentnek meg mindenki szent, aki itt fent mászkál lepedőben.
- Ez valami örök Halloween? – vigyorodtam el.
- Az! – nevetett kajánul a kopasz öreg is. – Mindig becsöngetünk mindenhová, és beszólunk, hogy „Adsz csokit vagy megverlek!”
- És adnak?
- Ki hogy.
- Na, szóval, akkor ez a képzelet meg a valóság találkozása. Meghalsz és itt állunk egy felhőn, és egy agg mosóporreklám lenget valami kulcsot és kérdezget, hogy beereszt oda vagy sem…
- Ez attól függ, hogy milyen volt az irodalmi műveltséged. Olyant is tudunk, hogy itt áll az öreg Kháron a ladikjával, és átvisz a Sztüx folyón, miközben borongós dalokat énekel, mint egy velencei gondolás.
- Hehehe... az is jó. Na, és mi van ott bent? Érdemes bemenni?
- Hát valahová mindenki bemegy.
- És milyen kérdésekre kell válaszolni?
- Mondd, haversrác, boldog voltál odalent?
- Haversrác? Ez meg milyen szöveg… valami reformliturgia?
- Kérdezhetem úgy is, hogy „halandó”, az a klasszikus forma. Jobban szeretnéd?
- Nincs igazán jelentősége.
- Na, szóval, boldog voltál, akárki?
- Persze! És hálás is vagyok ezért nagyon! Kinek lehetek hálás?
- Magadnak. Csak magadnak. Nem mi csináltuk, hanem te.
- Nem voltam amúgy valami kőgazdag, de voltak szép örömeim.
- Jól látod. Szerettél volna nyolc jachtot a Földközi-tengeren?
- Nem. Mit csináltam volna nyolc jachttal a Földközi-tengeren?
- Szerettél volna 10 stadiont, meg bele egy rakat focicsapatot? 
- Nyilván nem, nem tudok 10 stadionban egyszerre szotyolát köpködni…
- Na látod, nem is vagy te olyan hülye.
- Te mondád.
- Akkor mondj valami szebbet vagy jobbat ennél! 
- Egyet nem tudok, csak sokat… de hosszú lenne… mondjuk friss harmatban szeretkezni a város fényei felett, a szikla melletti fűben… vagy lélegzetvisszafojtva ülni a teraszon és hallgatni az állatok éjszakai neszezését… vagy szemtől szembe felkel a Nap a víz felett és bearanyozza a mögötted lévő hegyet… éjszaka mozdulatlanul lebegni a Balaton sötét vizében, míg beborít a csillagok palástja…
- Ne folytasd… bemehetsz!

Címkék: halál, Szent Péter

15 év vigalom és szomorúság

Amikor Medgyessy Péter aláírta a csatlakozásunkat Athénban, kórházban voltam éppen, törött lábbal feküdtem a baleseti sebészeten. Addig rimánkodtam, míg a nővér ágyastól kitolt a folyosóra, ahol volt televízió, hogy lássam az aláírás szent aktusát.
15 év az Unióban. Ezalatt megélni sokszor a határtalan örömöt, hogy megállás nélkül átsuhanunk a szomszéd országba a régi gyilkos aknazárak helyén, aztán még eggyel arrébb újból, mert egyek vagyunk, együtt, és ez most már talán így is marad. Nincs többé trianonos ökörködés, mert a magunkéból, a közösből nem tudjuk újra lehasítani a magunkét, hogy a miénk legyen. A befogadás, a mosoly nem hervadt le odaát, annak ellenére, hogy számtalan gennyláda honfitársunk módszeresen lopásra-rablásra használta fel az új szabadságot, nem csak az áruházakban loptak Bécsben, hanem autókat, mezőgazdasági gépeket kötöttek el bandákban, hogy így hálálják meg a jóhiszeműséget. Ennek ellenére 15 éve patakokban és folyókban ömlik a pénz nyugatról, szegény, kalapozó, elmaradott régióink jajszavára. Annyit kaptunk, hogy nyolc más ország felzárkózott körülöttünk, akik fasorban sem voltak régen, mi meg még mindig a középkorban szédelgünk. Hála remek vezetőinknek, nem adtak át semmit. Mint a csalfa pénzespostás, akinek ki kellett volna osztania a pénzt, amit nekünk küldtek, a ganéj uralkodóosztályunk eltette magának, mielőtt még kiért volna a címzetthez. Rablás odaát kicsiben, idehaza nagyban. (Nem fogod elhinni, de van, akinek ez tetszik, és aki azt mondja, hogy jól van ez így.)
Elmúlt 15 év. Elsők voltunk a csatlakozó, volt szocialista országok között, minden mutatónk alapján, most már garantáltan a sor végén kullogunk. Annak ellenére, hogy a legtöbb pénz ide dőlt, amiből a nulláról fel lehetett volna építeni zöldmezős beruházással egy erős országot, az mind eltűnt, elnyelődött, elfocizódott valahol, vagy eléneklődött a szentélyek sűrű homályában. A borsodi szegénycsalád változatlanul éhezik, mindegy, mekkora és hány társzekeret pakolnak tele neki Brüsszelben, az valahogy lyukas zsákokba kerül, elpotyog, elemésztődik útközben.
Nem az Unió csapott be minket. Ő mindent megtett értünk. Idehaza harácsolta szét a gátlástalan strici és bandája. Most meg… még leírni is nehéz. Hogy kiderült a turpiság, csalás, martalóckodás java, a megsértődött bűnöző már az EU-ból való kilépést fontolgatja. Most még összefog valami szélsőjobbos bandával, hónapról hónapra fasizálódik, talán meg fogják alakítani a békében a belső háború rebellis magját. Ahová aztán összegyűlnek nacionalisták, soviniszták, revizionisták, és mindenféle történelmi hulladék, és majd együtt anyázzák a többieket. A békénk terroristái. Sokáig nem áll fent egy ilyen embergyűlölő banda egysége soha, hiszen az az éltető elemük, hogy egymást is gyűlölik, mindenki megkérdőjelezi a szomszédos országok történelmét, identitását, jogait, kerítéseket építenek majd, határokat húznak, fegyverbe szólítanak, és lőgyakorlatoklat tartanak. És ezt hívják majd nemzetinek. Az ilyen népség egymást is pejoratív értelemben körkörösen lehányja, tótozza, oláhozza, szőröstalpuzza, bozgorozza, más meg árjázza, gádzsózza, gojozza, csiga- vagy káposztazabálóként emlegeti. Mindig mindenki a saját megzakkant felsőbbrendűségét akarja kifejezni másokkal szemben. És persze ezek, akik ezt hiszik, mindig minden nemzet leghülyébbjei.
Most, így 15 év után, hogy idejutottunk, kicsit úgy érzem magam, ahogy egy néhai civilizáció utolsó túlélői érezhették. Az ország értelme, agya, színe és virága elmenekült a másfél évtized súlya alatt, szabadabb, gazdagabb, jogokat ismerő új hazát keresni. Mi meg hánykolódunk a peremvidéken, Európa hol értünk nyúl, hív, hol pedig csak szánakozva csóválja a fejét. Nem, nem, én nem ezt akartam, de mások meg igen. Ma már azt sem tudom biztosan, hogy maradt-e még bárki is, aki velem érez ebben a nagy ünnepben és gyászban.

2019. 05. 01.

Gombócok

- Milyent kér? Garantáltan mérgezőt, vagy romlottat, poshadtat, esetleg ízetlent? - kérdezte kedélyesen a választási fagylaltos.
- Mármint, hogy mit tetszett kérdezni? – döbbentem meg.
- Hát ez a választék! Ebből lehet választani. Fagylaltot kért, nem? Nyalni akar?
- Na jó, de jó nincs? Hát van itt vagy tízféle… egyik se ehető?
- Nézze, valamelyiket meg fogja enni, az biztos! Hacsak idejében el nem költözik a Baleár szigetekre, mint mások is tették.
- De hát mi ez? Hol élünk? Valami szép, egészséges, igazi nincs?
- Nincs. Esetleg valahol, egy másik reinkarnációban.
- Az ott mi?
- Az? Tulajdonképpen tiszafa-bogyó és gyöngyvirágkivonat… ránézésre elég pofás, de garantált nemzethalál.
- És az, az a másik?
- Hát az valami olyan, ami egykor régen talán finom volt, de valahogy elfelejtették berakni a hűtőbe éveken keresztül, meg nem is kevertek hozzá semmit.
- Hát ez a tiritarka?
- Ja, ez? Ezek meg olyan viccesek! Jók meg aranyosak, nem bántanak senkit. Ha nevetni akar, vegye ezt. De sokkal jobb nem lesz tőle. Legfeljebb vidámabb lesz a rossz.
- És az? Meg az?
- Azokat köznyelven úgy hívják, hogy kamufagylalt. Ugyanolyan mérgező, mint a maszlag meg a bürök, csak ilyen megtévesztő színe van. Egyébként ugyanott gyártják.
- Na ne izéljen már!! Azt hiszi, hogy ezekből bármit is eszem? 
- Ha nem eszik semmit, akkor még csak az esélye sem marad meg annak, hogy itt valami változás legyen. Csak nézheti az árokpartról, hogy hogyan dől össze a ház.
- De akkor hogyan? Hogy tudok választani? És mégis minek alapján?
- Nincs más esély ember, a legkisebb rosszat kell választani mindig. Vagy a bűntelent, amelyik még nem ölt meg senkit. Ha így marad, ahogy most van, akkor a legközelebb már CSAK légyölő galócából vagy gyilkos galócából lehet választani.
- Úristen, adjon akkor abból, talán az kevésbé rossz. Kérek olyant! Köszönöm! És az Isten áldja meg a jótanácsaiért!
- Fogadjon meg egy tényleg jó javaslatot… előbb gondolkodjon, válasszon, azután nyaljon! Fordított sorrendben soha!
- Köszönöm szépen! Akkor május 26-án találkozunk!

2019. 04. 30.

Mai klerikális élményeim

Reggel az utolsók között érkeztem a gyülekezetbe. Talán elszámoltam az időt, mert azt hittem, hogy végetlen. A hosszú asztalnál nők és férfiak imára összezárt tenyérrel támaszkodtak az asztalra, mindenki bűnbánt egyet és páran felszisszentek megérdemelt fájdalmukban is. Én is felvettem a kötelező pózt, majd parancsra összekulcsoltam én is az ujjaimat és így maradtunk…
…azután a gyógytornász folytatta tovább az utasításokat, hogy a kézrehabilitáltak, velem együtt, minél hamarabb meggyógyuljanak. Halleluja, kellett nekem eltörni a csuklómat.
Este hazafelé tartván a zajos városon át, a Keleti Pályaudvar előtti aluljáróból üvölt ám valaki, mint fába szorult féreg. Na, wazze, kell nekem arrafelé járnom, Inkább mennék a hetessel Budára… de azért a metró gyorsabb, szóval részegek ide vagy oda, csak nem félek tőlük. Tehát Orfeusz nyomán le az alvilágba… de… nem részegek üvöltöttek, kb. 50 méterről már kiderült, hogy ez inkább a gitáros széltoló, meg valami csapdába esett lány kiabálása egy mikrofonba, az egyik szekta a sok közül ezerrel térített e jámbor órán. Erre mindig vevő vagyok, persze, kifúrja az oldalam a kíváncsiság, hogy miért csinálják ezt az emberek. Pontosabban, ezerféle térítő izé van, hogy marad még szabad vegyérték mindig az új vajákosokra is? Talán el is tettem magamban, hogy ez akkor a Torkaszakadtából Ordító Vallás. De aztán gyerekek osztogatni kezdtek mindenféle cetliket, hogy ez bizony az „Élő Kövek Gyülekezet”, és már csak megvártam, hogy mi sül ki ebből. De nem sült ki semmi. Csak amolyan sértegetés. Megtudtam, hogy aki itt nem ordít velük halleluját, az a bűn mocskában fetreng, teret enged a Sátánnak, az pornó, elkárhozás, elveszejtés, elhalás, satnyulás, miegymás. Egy falusi kocsmában ennyi sértésért már régen ledugtak volna egy sáros csizmát az igric torkán, de itt nem. Itt elröhögcséltünk páran, elsajnálkoztunk, talán szánakoztunk is néha, és el is mentünk, valami kevésbé erőszakos és kevésbé harsány felé.

2019. 04. 24.

Szöget ütött a fejembe rovat

Valami mindig van a sorok közé elbújva… néha a legszebb szavak között is a legszörnyűbb méreg.
Eszeveszett korban élünk, Húsvét ünnepént keresztény templomokban robbantanak baromarcú kretének, és ráadásul három luxusszállóban is. Halottak és sebesültek. Értelmetlenül. A tébolyult ismert jegyei köszönnek vissza megint. valakire haragszik az őrült valami misztikus okból és ártatlanokon áll „bosszút”. Nincs rá mentség, nem lehetséges semmiféle megbocsájtás, a terrorizmus rákos daganata az emberi társadalomnak, ki kell operálni, kiirtani, kidobni a szemétbe a keselyűknek. Bármilyen okból követte el az idiotizmust, mindegy az… nem szabadságharcos, nem vallási fanatikus, nem hitének hős védelmezője, csak egy kupac széklet, csatornába vele! Csatlakozom Jacinda Ardernhez, az új-zélandi kormányfőhöz, nem írom le a görény nevét, se a norvégét, se a párizsi, londoni mocskokét, két napja fiatal újságírónő esett áldozatul északír seggfejeknek, szóval, mind-mind aljas kórokozók vagytok, összes terroristák, muszlimok, katolikusok, protestánsok, India és Pakisztán határának összes hülyéi, Sri Lanka szigetén élő összes vallási bekattant, és mindenki, aki bármi ilyent forgat a fejében egyáltalán.
De azért bele van valami mérgező gyökér fúródva az agyba. Ha a terroristák ellen mindig mindenki egységesen lépne fel, ha senki sem szimpatizálna velük sehol, talán nem is lennének. De mindig előbukkan a pata meg a szőrös farok a csuha alól valahol. Azt mondja ma egy írnok, hogy valamit kellene tenni, imádkozni kellene a testvéreinkért… aztán más is mondja ezt, és visszafigyelem neki is a múltját, hogy mindig ezt mondja, csak egyes esetekben. Nem mondja, csak akkor, ha az övéi érintettek. Ha az övéit bántják, akkor van üldözés. Ha a másét, az nem üldözés, az a világ rendje, vagy mi. Templomot építünk a világ túlsó végén, akárhányat, de csakis kizárólag a „mieinknek”. Azoknak, akik azt mondják, amit mi. Gondolom, azért, mert „nekünk” van igazunk, meg azoknak, akik ugyanazt mondják, amit „mi”, tehát a többieknek nincs igazuk, azok mind selejt, pelyva, fűrészpor. Nem mecsetet, nem zsinagógát, nem pagodát építünk a világ túlsó görbületén, hanem keresztény templomot. És ezzel ki is zártunk, megkülönböztettünk. 
Ez a terrorizmus mozgatórugója, hogy vagyunk „mi”, és vannak az „ők”. Akármelyik oldalról nézzünk. A „testvéreink” a „mi” oldal, a többi meg nem testvér, hanem menjen a fenébe. Ha az isten oldaláról néznénk, akkor minden vallás azt mondaná, hogy minden embert Isten teremtett – mindegy, hogy hogyan is hívják a Teremtőt -, és így minden ember a testvére minden embernek. Nem lenne kit felrobbantani. De persze nem azt mondják a hazug disznók, hanem azt, hogy támogasd a mi izénket védőket, mert a mi izénk védői védenek a másik izék ellen. És amíg ez így van, hiteltelen minden vallás, amelyik ezt mondja. A templomban, mecsetben rakja a tüzet a másik imaháza, gyülekezete ellen. Zászlója van, és aki a zászlója alá csatlakozik, az nem minden emberhez csatlakozik, csak az emberek egy kikülönült bandájához, akik saját magukat igazhitűeknek kiáltják ki. Jön egy önkényúr, és azt mondja, hogy mától kezdve ez Iszlám Állam, keresztény ország, buddhista államvallás, mindegy, bármelyik… semmivel sem jobb a másiknál, aki bármilyen hit nevében ítélkezik mások felett. Amíg ilyen lesz, mindig lesz ok a terrorizmusra is.
Nem a vallások ellen szóltam. Csak azok ellen, akik a lélek lehetséges gyógyszerét a lélek kútjának mérgezésére használják fel. És azokat irtsa is ki minden civilizáció, akár a kereszt, félhold, bárány, svasztika nevében érzik magukat felsőbbrendűbbnek másoknál.

2019. 04. 21.

Mindenkinek

Boldog …
Már páran voltak olyan kedvesek és a közelgő Húsvét alkalmával boldog ünnepet kívántak nekem, és ez a napok előrehaladtával még csak sűrűsödni fog. Ezért leírnám mellé a saját gondolataimat is.
Boldog Ünnepeket, emberek! Jó lenne, ha főleg azok a lelkek ünnepelnének boldogan, akik másoknak is tudnak boldog ünnepeket kívánni! Egy jobb, egy szebb világban, most mindenki átmenne a szomszédjához és a keresztények indulnának boldog pészahot kívánni, a zsidók pedig sietnének boldog húsvétot mondani a keresztény barátaiknak. És mivel egyszerre indultak el egymáshoz, hát, lássatok csudát, az utcán meg a lépcsőházban találkoznának éppen, hogy gyorsan és szeretettel meglephessék egymást… és miután mindenki piros örömmel kívánt boldog ünnepet a másiknak, tele szívvel indulhatna haza, hogy az ő ünnepe ettől a kívánságtól mennyire kifényesedett! Ilyen lenne a szép ünnep, emberek, és közben egy percre sem felejtettük el, hogy két hét múlva Ramadan, és akkor majd a muszlimoknak kívánjuk ugyanezt…
A tavasz az tavasz… neki majdnem mindegy, hogy te milyen néven ünnepled a megújulást, feltámadást, megtisztulást… Ramadan a békét és a szellemi megtisztulást jelenti, a keresztényeknek a feltámadást a harmadik napon, a Pészah is a tavaszé, pászkaünnep, az Egyiptomból való kivonulás egy új élet felé. majd az árpa aratása… a Krisna tudatú hívők meg már ki is engedték a jószágot a rétre, a nagy tehénkihajtási ünnep is most volt, a zöld évszak nyitányán. Ahogy Sakura japán ünnepébe is nemrég fürödtünk a rózsaszín virágfelhők szórta fényzuhany alatt.
Szóval… mindazon éplelkű embertársamnak, aki teljes szívvel, őszintén tudja kívánni a többiek ünnepéhez a teljes békét, az őszinte jóakaratot:
Boldog Húsvétot, Pészahot, Ramadant, Sakurát, tavaszt kívánok, mindenkinek a magáét… ha ezt ti is, ők is, mind-mind megteszitek, semmi bajunk nem lesz egymással ezen a bolygón többé.

2019. 04. 18.

Tudatos magyarság

- Jó napot kedveském, itt van az az ingyenes vallásvizsgálat?
- Nem vallásvizsgálat az néni, hanem hallásvizsgálat!
- Hee? Mit mondott? Ide mondaná, kedves, de hangosabban…
- Mondom hallásvizsgálat!! Fül, hallás, érti???
- Jól van már, értem… ugye az ember már nem olyan jól… mert nem látom, tudja….
- Nem baj, jó helyen tetszik járni! Nagyon jó helyre jött! A doktor úr mindjárt fogadja is!!
- Üljön le, néni! Oda! Üljön le!
- Figyeljen rám… nézzen az ablak felé… hallja ezt, amit most csinálok?
- …
- Kedves néni!! Hallja?? Amit most csinálok!!!
- Mit mond??
- Hogy hallja-e, amit most a kezemmel csinálok!!!
- Nem, nem hallom… mondja hangosabban… mondja ebbe a fülembe, ezt jobban hallom!
- Figyeljen… Figyeljen rám!!! Mondani fogok szavakat!! Jelezze a kezével, ha hallja…
- Madár…. élet…. szabadság… jövő… béke… migráns…
- Na, ezt hallom!!! Hallom ám, hogy mit mond! A fene képükbe!
- Mindkét fülével? 
- Nem, nem, csak ezzel… a másikkal semmit sem hallok. 
- És érti, amit hall???
- Hogy mit mond??
- Hogy érti azt, amit hall???
- Nem értem én, hát hogyan érteném… én csak egy süket öregasszony vagyok….
- És szavazni fog??
- Hogyne!! Szavazni azt mindig megyünk!! Mind!! Hajrá Magyarország!
- Tudja, hogy maga a héten már a sokezredik???
- Hogy mit mond??
- Nem érdekes…. na, írjátok a papírt a hölgynek (sóhaj)… idős nőbeteg halláspanaszokkal… teljesen szokványos, a kornak és a korszaknak megfelelő tünetekkel, csak a jobbfülére hall, arra is szelektíven, a balra semmit… betegségtudata nincs… Diagnózis: Fidesz-szavazó Javaslat: reménytelen…
- Kedves néni!! Itt írja alá!! Hogy részt vett a vizsgálaton!!!
- Ez is a Viktornak kell?
- Annak, annak….
- Akkor írok már, írom… az Isten áldja is meg!

2019. 04. 17.

De ki állít meg és mit?

- Who’ll Stop the Rain? – énekli a Creedence Clearwater Revival, amúgy a kedvenc számom tőlük, ez a csengőhangom a mobilomon is…
- Milyen esőt? – kérdezné a nép – hiszen aszály van, piszkos nagy aszály… alig várjuk az esőt, nem, hogy megállítanánk…
Azt hiszem erre gondoltam, amikor ma kampánysétáltam. Nem szándékosan, de minden séta kampányséta, amit mostanában teszel bárhová. Ott virít oszlopon, házfalon, villamosmegállóban, cetliken, mindenhol. Kampány van, nem tudod kikerülni. Talán vakon egy páncélautóban, ha… De miről is szól éppen? Hős kisgerincet helyre rakták párszor, most nem brüsszelezik, sorosozik, meg nem junckerezik, most éppen önmagázik. Ő maga buzdít saját magára. Lehet, hogy van bennem némi önimádat, de, hogy a nevemmel teleragasztgassam a lakóhelyedet, ráadásul a te pénzedből, szóval joggal utálhatnál érte… és nem. Ezt az önjelölt királyt meg nem. Nem is király, hanem valami háziisten… bemegy a templomba, ott szót is kap (??), mert nyilván valami felkent, aztán imádkozni kell érte. Ki tehetné ezt még meg rajta kívül? Talán a többi turkmenbasi.
És mit kell csinálni az Orbán Viktor nevűvel Orbán Viktor szerint? Hát támogatni a programját… miért van neki programja?? Mióta?? Nem, igazad van, Magyarországon egy olyan párt van uralmon, aminek 10 éve nincs programja. Ezt mindenki tudta, mindenki csodálkozott is rajta, hogy ezt hogyan lehet, de nem volt, nincs, nem látta senki. Magyarország össze-vissza szaladgál, mint pók a falon, ötletszerűen dörgölőzik hol ide, hol oda, mindenkinek beszól., nem tart be semmiféle szabályt és nem gyarapodik, csak az uralkodóosztálya. Néha beenged a törzsfőnök tüzesvízért (pontosabban milliárdokért) pár nyugati gyárat, akik kizsákmányolhatják a környék lakosságát szabadon, és eljárhatják a törzsi táncokat hozzá. Néha elénekli a törzsfő, hogy ő mekkora nagy hazafi, valami pulpitusról. De lemaradtunk, leszakadtunk mindenkitől régen. De akkor mi is ez a „program”, amit a sok-sok Lópici Gáspár kiragaszt minden négyzetméterre és amit támogatni kell minden nyomorult csirkefarhát-tulajdonosnak? Hát a hat meg a hét pont, vagy mi… program, wazze, ez program??
- Állítsuk meg a bevándorlást! – zengé önmaga támogatására Mr. egyszemélyes önmaga.
- Milyen bevándorlást, öcsimanó? – döbbenne meg és kérdezhetné elkerekült szemmel a normális állampolgár az utcán, ha volna még normális.
De a plakát nem felel, csak odaizél egyet. Nem annyira interaktív. A csirkefarhát meg körülnéz és reszketni kezd. Hát jönnek? Itt vannak? Tényleg igaz? Megtámadtak minket, itt fogták el a főterroristát, a Kovácsné mondta, hogy a Közértben… és csak jönnek és jönnek. Mindmeghalunk! És iszkol a pulthoz aláírni, hogy a szélhámos, aki megijesztette, most már akkor védje is meg őt. És minden betűvel, amit aláírt, szorosabbra húzta a nyakán hurkot. De tegye, tegye tényleg, ha ehhez van kedve, féljen és írjon alá haláláig, napi 10 órában! De az én nyakamról is szó van!! Meg az én becsületemről! Azzal mi lesz? Nekem miért kell szenvednem attól, hogy ebben az országban, aki itthon maradt, a zacc, az ilyen sötét? Én mit követtem el, hogy az én nyakamon is szorul a hurok?
Ha a hülyenéni elolvasná ezt, de erre semmi reményem, elmondhatnám, elmondhatnád neki, ha te ismered, hogy nincs itt mit megállítani. nincs bevándorlás, azaz alig-alig. Állami bevándorlás van, s sunyiba, pénzért becsempészett arab, orosz milliárdosok megvették az összes lakást befektetésnek, a te gyerekednek, unokádnak azért nincs, azért is menekültek el, te meg, hülyenéni, nem szülsz már gyereket, még egy egeret sem, csok meg nagyautó ide vagy oda, de nem lesz majd nyugdíjad!! Tetszik érteni?? Nem? Gondoltam. Hát erről beszélek éppen…

2019. 04. 11.

Kampánygondolatok rovat

Azt nem tudom, hogy hány éves vagy, aki ezt olvasod, de innen a képernyőről nézve elég öregnek látszol. Jaj, nem te, hanem az a másik! Persze, hogy nem te... Jaj, bocsánat, ha megsértődtél, akkor inkább érettnek látszol… szóval, akkor hasonló emlékeid lehetnek, és nyilván hasonló dolgok foglalkoztatnak most, mint engem.
Ma azon tűnődtem, hogy hol vesztek el az értékek… felnőttünk, leéltük az életünk javát, de nem voltunk rasszisták. Én nem nagyon emlékszem arra, hogy az ország fő beszédtémája, problémája, indulatának fókusza az idegengyűlölet lett volna. Alapjában véve nem utáltunk senkit, még az amerikaiakat meg vietnamiakat sem, vagy a zsidókat és a palesztinokat sem, pedig épp egymás ellen harcoltak valahol. Inkább irigyeltük a nemzetköziséget mindenkitől, ahol megvolt az embereknek ehhez a szabadságuk. Nekem például meghatározó élmény volt harminc éve, hogy az USA-ban tanulhattam, és a társaságban akadt mindenféle izgalmas figura, maláj lányok, indonéz származású holland srác, nepáli kiscsaj, izraeli zsidók, németek, lengyelek, bolgárok… és hát gyönyörű volt a német Anja, amikor összeölelkezett a japán Kajokóval, az egyik szebbé tette a másikat… szóval, mi például valamennyien az éjfekete konyhásnőktől kaptuk a kaját, ki-ki milyen vallású volt, olyant, pl. kósert vagy marhahús-nélkülit, a világ legtermészetesebb dolga volt. A thai tanárnőmmel szemben meg hát, kifejezetten, na, szóval, khm. De mi a jó büdös francot keresett volna ebben az egészben a rasszizmus? Hogy került volna oda? Van-e jobb, szebb, felemelőbb buli a világon, mint egy olimpia? Amikor minden vallású, mindenféle bőrszínű csodaszép fiatal együtt táncol egy ünnepségen? De hiszen azt az egész világ szereti, nem? Ki az a hülye, aki nem?
S most itt állunk kötésig a szarban, és a kampánynak köszönhetően csak úgy árad a kormányból az embergyűlölet, mint egy kirepedt szippantókocsiból az anyag… a nép meg csak issza és issza…
Hogy mi? Hogy terroristák? Miről beszélsz, koma?
Emlékszel, amikor a hetvenes években idejártak a németek a Balatonhoz? Akkor az mondtad, hogy az mind Baader–Meinhof-csoport a Vörös hadsereg Frakcióból?? Mondtad a fenét… az írekről meg mindig azt hitted, hogy egytől egyig IRA terroristák, a baszkok meg mind ETA? Dehogy mondtad. Mert nem voltál hülye. Ha idejöttek a japánok, akkor azok mind Jakuzák voltak, és egy szamurájkarddal levágták a darabjaidat az utcán? Az olasz srácok, akikért a magyar csajok repestek meg mind-mind a Camorra volt, meg Cosa Nostra… volt olyan hülye ismerősöd, aki akkor ilyeneket mondott? Nekem nem. A magyarok meg ezerszámra jártak Egyiptomba, Törökországba, arannyal csencselni, szőrmét vásárolni okosba olcsón, itthon meg hencegni vele a falu presszójában, meg persze, lefényképezkedni a Kék mecsetnél, de egyik se mondta akkor, hogy fúúj iszlám, fúúj arabok! Egy barátságos nép hírében álltunk, a híres magyar vendégszeretet, a gyógyfürdők, idegenforgalom országa… most meg arról vagyunk híresek, hogy a legrasszistább szemétládák vagyunk egész Európában! És mindezt egyetlen kis gerinctelen rabló generálja, uralja, irányítja, ő szól a csövekből, ő prédikál a templomban, idetolakodik, kampányol a képernyőmre, bemászik a postaládámba, a rádióból ő huhog és a TV-ben is az övéi páválnak. Az egyetlen felmutatható keresztény érték mára az embergyűlölet maradt a Kárpátok alatt. És tényleg benne állunk a fekáliában a gatyánk korcáig, de önti, önti ránk fáradhatatlanul. És van, aki ezt észre sem veszi… 
Nem lehet, hogy Magyarországon mérgezik a kutakat? Te jó ég… vagy mi az elfogadható magyarázat erre?

2019. 04. 08.