Tegnap óta sorra bukkannak fel az eredmények, mint a buborékok egy országnyi elmocsarasodott tóban. Színeződik a térkép, tendenciákat jelez előre. Meglepően sokszínű. De a szlogen szerint a magyar vidék amúgy is az. A NER látomásában egyvérű szittya és bigottan hites az ország, a valóságban meg azért ezerféle ember lakja, ezerféle vágyakkal. Csak nem tudnak sokszor egyhangon megszólalni, hiába ugyanaz az anyanyelve a legtöbbnek. Egyébként meg folyamatos támadás alatt állunk, 12 éve állandóan növekszik a belső nyomás. Polgári kormány, polgárháború. A sajátjaink küzdenek ellenünk, a szomszéd házban lakó ember, akivel közös a kerítésünk, talán még köszönünk is egymásnak. Lehet, még meg is vitatjuk, hogy szép időnk van ma. Este meg TV-t nézünk a tisztaszobában. A támadás egyik frontja, az állandó állóháború, hogy módszeresen legyilkolják a nép agyát. Régen is úgy volt, ahogy ma, a legtöbbször van a földesúr, vagy a királypárti polgármester, az meg kidoboltatja, hogy csak a királyt meg a földesurat lehet szeretni, minden jobbágynak elemi kötelessége, a koronás fő Isten akaratából uralkodik rajtunk, és boldog az az alattvaló, akinek a földesura minél több jószággal rendelkezik! Égen és földön repülőgépekkel, helikopterekkel, luxusautókkal bír, az vizeknek végtelenségein meg gyönyörű hajókkal! És boldog az a közmunkás, aki egy pillanatra leteheti a kaszát, abbahagyhatja a marokszedést, és lelkesen integethet a légben fölészálló urai és parancsolói felé. És ezt a világrendet a tisztelendő úr is, meg az iskolában a hitoktató tanár is buzgón megerősíti. Aki szépen integet, meg szépen szül, az szép adóvisszatérítést és más jutalmakat is kap. A fogható TV-kben csak ez látható, a kapható újságokban csak ez az írott malaszt. És mégis… és mindennek ellenére… 12 év alatt nem sikerült kiölni a szabadság utáni vágyat, a vidékek és városok szíve azért dobog, nem nyugszik, vár a megváltásra. A Hősök terén egykor kiírták Lenin talapzatára, hogy „Ne vigyorogj Iljics, nem tart ez örökké, 150 év alatt se váltunk törökké”… azt hiszem, 12 év alatt sem lettünk NER, csak a szolgalelkűek és azok is sokszor inkább kényszerből.

Az előválasztás a még élő szív dobogásának jele, meg annak, hogy nem mindenkinek pusztult el az agya, ennyi eszement támadás után sem. A király most kétségbeesetten teleplakátolja az országutakat, hogy vigyázat, jön vissza gonosz Gyurcsány, menj nézni a filmet, és tudatosítsd magadba, hogy újra ki fogja lőni a szemed! Az „Elkúrtuk” szót meg az óvodában ismerni kell már, az nem hat rosszul a gyerekek fejlődésére, sőt, gyorsítja azt. Szinte hallom, ahogy a szószékről a plébános kihirdeti lágy hajlításokkal, hogy „A szentmise véget ért, menjetek békével és nézzétek meg az Elkúrtuk című keresztény mozit!” Eszköz elkészült, eszköz be van vetve, körülbelül olyan primitív üzenete van, mintha arról készült volna film, hogy a rabszolgatörvények elleni tüntetéseken Orbán könnygázt vetett be, és mindenki megfulladt a Kossuth téren. Hááát, ha akarom, ebben is van részigazság, kétségtelen. De egy magához tért, öntudatos népet nem lehet örökké hülyeségekkel abrakolni. „Elkúrtuk” ellenére Dobrev Klára nagy fölénnyel vezet az ország nagy részén. És ez most független attól, hogy én szeretem-e Dobrev Klárát vagy sem. Őszinte leszek: egy Jacinda Ardern-nek vagy egy Sanna Marinnak jobban örülnék, és még csak nem is szavaztam Dobrev Klárára. De ha őt akarja a többség, és ő válthatja le Orbánt, akkor bármikor bármit, az életemet is rá, a segítségemet, a magam szerény eszközeit mind az öt ellenzéki miniszterelnök-jelöltnek felajánlottam feltétel nélkül előre és nem is változtatom meg a szavam! Egyáltalán nem lennék elkeseredve, ha bármelyik nyerne az öt közül, mindenképpen csak javára válna az országnak, Európának és nekem is egyaránt.

2021. 09. 30.