Egy-egy tudományos-fantasztikus regény vagy film esetén úgy olvastam vagy láttam, hogy egy bolygót, egész emberiséget fenyegető általános veszély esetén a Föld lakossága inkább összefog. Megszakítja az idióta háborúkat, félreteszi az elmebeteg embergyűlöletet, pártszimpátiát, és hovatartozástól…
Találtam a neten hézagos szövegmaradványokat, amelyek véletlenül belekeveredhettek a felhőben kószáló dokumentumfoszlányok közé, feltehetően a jövőből.…Szamospasztillán lakossági bejelentésre kiszállt a Termi/two csoport, mert két állampolgár is észlelt a megengedettnél idősebbnek látszó egyént…
20 évvel ezelőtt kiírtunk egy nagy, országos pályázatot, elektronikus tananyagok fejlesztésére. Sikeres is volt, el is fogyott a pénz szépen, születtek is sorban az e-learning programok, néhány nagyon primitív volt, de voltak látványos, ötletes munkák is bőven. Azután nem történt semmi, ezek…
Valamikor hajdanán, vagy 20 évvel ezelőtt kiírtunk egy országos pályázatot az akkori munkahelyemen, távdolgozó munkahelyek létesítésére, fenntartásuknak elősegítésére. Trombitáltuk is hevesen, hogy bezzeg a nagy nyugaton már milyen sokan így dolgoznak, nálunk ez meg már milyen egy gyerekcipőben…
- Férfi vagy?- Mi.. miért? Ez meg már milyen hülye kérdés…- Még egyszer kérdezem, férfi vagy?- Hát, vagyok, vagy voltam, de elég valószínű…- Ülve vizelsz vagy állva?- Ez nem releváns. Vannak nők, akik állva, meg vannak férfiak, akik ülve… igaz, ritkán.- Na jó, akkor hányassal kezdődik a személyi…
A tudat bujkál a valóság meg a képzelet között. Szombaton megnéztük a Zárójelentést Szabó Istvántól, és magamba zuhantam, hogy mennyire kegyetlenül igaz. Borzalmas küzdelem egy velejéig romlott társadalomban normális embernek maradni. Hétfőn este aztán elsétáltunk a Skanzenklubba, ahol magunkba…
Na, egyszer csak összejött minden Istennek, jó volt a kedve aznap, látja ám a sok fáklyát, mennek ott lent az emberek, aztán visszakívánják üstöllést a fehér lovat. Mondta is az Isten, hogy na jó, legyen! Most az egyszer itt van ni! És lett újra abrakadabra, csilicsalamádé, hipp és hopp! Újra…
Csak a jóég tudja, hol, mikor, miért, milyen gondolatok találnak meg. Tegnap néztük meg több falubelimmel Szabó István filmjét, a Zárójelentést. Nem, ez itt nem egy filmkritika, csak egy életérzés. Az egyik gondolatom az volt, hogy ha ezt a filmet megmutatnánk minden újszülöttnek, aki éppen itt…
30-40 évvel ezelőtt, ha jól emlékszem, nem nagyon ismertem olyan embert, aki ne mosott volna kezet étkezés előtt. Kezet mostunk csoportosan az oviban, az iskolában, otthon elkergettek volna a halál nemiszervére az asztaltól, ha odaültem volna csak úgy, mocskos kézzel, a munkahelyemen is azt láttam…
- Ez a sonkarolád?- Nem, hanem az mellette… ott… - válaszolta a vevő a kétségbeesett eladónak.- Ilyen tálcára szokták tenni? Vagy olyan dobozba? – fogta kérőre a fehérköpenyes.- Jó lesz az tálcán is! – nyugtatta a vásárló.- Ez akkor most kettő? Vagy három? Nem tudom, mert úgy össze vannak…