Az antiszemita a legtöbbször azzal kezdi, hogy „nekem is van ám zsidó barátom, de az nem olyan…”, ahogy a homofóbnak is mindig van egy „buzi” barátja, de az nem illegeti-billegeti magát állítólag ilyen szedett-vedett csürhével…. és érdekes módon Orbán Viktornak is van zsidója, cigánya, fogyatékosa, példaként, hogy ááá, ő nem olyan ám… és persze, cserébe a díszcigány, díszzsidó vagy díszfogyatékos meg is védi őt, amikor kell… ilyen gerinces ez a világ.
Sajátos érzés lehet egy olyan hatalom lábaihoz dörgölőzni zsidóként, ami szerint Horthy Miklós nagyszerű államférfi volt, nem, hogy bántotta, de még védte is a zsidókat, és egyébként is, csak a fehér és keresztény ember számít itt valaminek, a többi a tájidegen selejt. És éljen Prohászka Ottokár! De van ilyenünk? Van hát! Az egyik kap egy nagy stadiont egész sportegyesülettel ezért, a másik egy zsák aranyat, hogy felújítsa a zsinagógáját, és ezért még akár Schmidt Máriával is táncra perdül, a másik meg boldog delíriumban köcsögözi, anyázza a magyarokat, ha olyanja van éppen…. 
Az egyik románk, aki ismert volt és elmenekült, politikai menedékjogot kért Kanadában. A másik, aki zsíros pénzekért szolgálja a királyt Európa parlamentjében, nagy hangon kijelenti, hogy itt neki és nekik minden jó ám, igaztalanul bántják itt ezt a jó embert, hiszen ő emeli fel éppen a magyar cigányokat a porból…. és ez a nő, aki mit sem tud, vagy nem vesz tudomást arról a valódi, igazi, létező cigányról, aki hétvégenként a nejlonszatyrával ételért jön azokhoz a civilekhez, akik a kormány helyett, és a kormány akarata ellenére, mesterkedése, praktikái dacára enni adnak neki. Megismételném: a kormányunk többször hangoztatta, hogy csak a keresztény és fehér számít! A többi nem. Leszámítva például a kollaboráns bűnözőt, aki százmilliókat költött el a pénzünkből a saját és barátai szórakozására, le is bukott ezzel többször, na, ő a főcigány azóta is, ő jó példa, egy beszélni sem tudó, mélybuta kormánycégér, állami rabló rangra emelkedve.
Mert van itt nekünk ez a sokkulacsos ember, aki mindig és minden helyzetben mást mond, és nyikorogva forog, mint egy szélkakas. Az iszlám az ő legszemetebb ellensége, akikre, mint bűnözőkre mutogat, de a legganéjabb muszlim diktátorokkal ölelkezve pózol bármikor, mint lelkes rokonlélek. Az éhező, menekülő anyát leterroristázza, a nemzetközileg körözött arab bűnözőt pedig áhítattal és titokban befogadja, a pénz iránti igaz hódolattal. 
Az önjelölt kereszténység védőbástyája nevű performancer úgy keresztény, hogy közben kormányhű papszolgái a keresztény egyházfő ellen uszítanak. Ezt add hozzá az előbbiekhez.
Végül is, kijelentette nagyformátumú, széllel szemben pisilő válaszában Strasbourgban, hogy mindegy, hogy ki mit mond, milyen határozatot fogad el, mi akkor is csak azokkal élünk együtt, akiket elfogadunk, és csak azok a családok és úgy, ahogy mi akarjuk. Figyelj, kedves diszzsidó, díszcigány és díszfogyatékos, lefordítom, egészen röviden: mi akkor is rasszisták és homofóbok maradunk és kész! És tudjátok, aki tanult történelmet, vagy csak regényeket is olvasott, az tudja, hogy ha egy ember nem fogadja el a tőle különböző ilyent vagy olyant, akkor garantáltan nem fogadja el előbb vagy utóbb a tőle különböző bármilyent! Mert alig vannak átmenetek, fokozatok. Valaki vagy elfogadó, vagy kirekesztő, habitus kérdése. A rasszisták szinte teljes egésze homofób is, antiszemita is egyben…
De persze, ti tudjátok…. ha ezt szeretnétek. De én például nem szeretném. Én elfogadlak még benneteket is, csak ti is fogadjatok el engem.

(2018.09.15.)