Teljesen elsüllyedtünk a politikai apátiában. Érzem rajtatok, meg magamon is. Nem szól senki semmit, nem ír, elvan a macskájával, kutyájával, gyerekével, próbál valahol valami hétköznapi örömöt találni a ház körül. Van ugyan a mindenki medvéje, és lelkesen szorítunk is a szabadságáért, ha már nekünk nincs annyira… hát ebbe kapaszkodunk. Az meg közben teljesen közömbössé vált, hogy abszolút hibavaló és semmittevő pártokban Gyurcsányok vagy Mesterházyk, vagy Szél Bernadettek kerülnek pozícióba vagy sem. Mindegy az, hogy ki mennyire eredménytelen… Szerintem meg közben új fogalmakat tanulunk, észrevétlenül. Választanod kell aközött, hogy a kereszt gonosz árnyékában ember maradj, vagy ne… 
Ez így elég gyalázatosan hangzott, és hát az is! Ebbe nyomorodott bele egy szép, zöld ország Európa közepén, hogy egy ember kényére-kedvére aljassá vált. És a hit szolgái buzgó lefetyeléssel csóválnak is a lába körül, s próbálnak eleget tenni a világi uralkodó vágyainak. Aki ezzel az egész őrülettel államosította is az egyházakat, ahogy az iskolákkal, közművekkel tette, tulajdonképpen megvásárolta az erkölcsöt a mi pénzünkből, ellenünk. Hitted volna még pár éve? Na, látod, hogy nem. És itt van.
Ha ráérsz, keress valami ilyen tételt a szent könyvekben, amelyekből „erkölcsöt” tanítanak a gyerekednek, hogy
„Etessed az kezednek monkája által az saját gyerekedet, a más gyerekét meg dögleszd kínos éhhalálra, vagy fullasszad a tengerbe, a mélységes vizeknek halai közé.” – aztán szólj, ha megvan ez a passzus…
„Jótevődnek, kinek széles szíve által csengően fénylő aranyakat kapták, marjál a szemébe, s bélyegezd meg utálatossággal az világnak csúfjára népeknek szeme előtt…” – és majd szólj, ha ezt is megtaláltad.
„Mindazoknak, kik másoknak segedelmére valának, enni adának, felsegíték az elesettet az porból és iszapbul, védelmökre levék a törvénynek szigora előtt, azoknak házait billogozzad meg mutató jeleddel, s hitvánnyá kiáltsd, ki a szegénynek ispotálya volt! Ki pediglen enni adna az éhező vándornak, annak házát égessék fel, a kezét meg kötözzék a rúdfához!” – biztos rosszul fordította a Károlyi, de mintha ez sem lenne meg igazán…
Nyilván azt sem, hogy éltesd boldogan azt, aki a föld zöldellő növényeinek, amelyek termést hoznak, és a fáinak, amelyek magot rejtő gyümölcsöt teremnek és árnyat adnak, mániás öldöklője.
Vagy éljen az, aki a föld fölött röpködő madaraknak, mezei vadaknak esztelen, kéjenc gyilkosa…
Hát akkor? Ezt hozta a kor, ide veszett az egykor élt erény, itt porladt szét a parti sziklákon a humánum maradéka is
Védekezz! Ahogy tudsz, amid még maradt! Légy ember újra! Tegyél jól, amíg meg nem öl érte az álszent hatalom!
Azt hiszem, holnap reggel elmegyünk főzni újra 140 rászoruló ember számára. Gyere te is!