Tulajdonképpen meseszép ez a mi fővárosunk! Úgy is nagyon szép, ha csak a felszínét, a híres épületeit, panorámáját nézed, hát még akkor, ha bepillantasz a színfalak mögé… Az mindegy, hány évet éltél már itt, akkor sem ismered meg magadtól a rejtett titkait, a belső udvarok kincsét, a történelem még velünk élő nyomait.
Ma megadatott egy kis életajándék, tulajdonképpen a lányom zseniális karácsonyi meglepetése volt, egy különleges pesti séta. Hosszú töprengés után választottunk egy témát, a mai csoportba fértünk bele. Mindenkinek ajánlom, őszintén, és semmi érdekem nem fűződik hozzá: Hosszúlépés városi séták (https://hosszulepes.org/hu) – csak az elismerés mondatja velem a dicséretet!
Fantasztikus helyekre kalauzol el, ha jelentkezel! Rengeteg téma van, vagy Aczél György, vagy Cseh Tamás, vagy a baglyok nyomában, vagy borséta, vagy sörséta, vagy egy falat Kína, pink Budapest, minden! Kóser kaják, rejtett zsinagógák, Fiumei úti Sírkert, belvárosi kávéházak, szóval ezer csoda! De a weblapról amúgy is látod…
Fél évszázada csavargok ebben a városban, de ezeknek az utcáknak a felében nem jártam még gyalog, ahol ma. Káprázatos építészetünk van, és csak elmész mellette, alatta, elsuhansz valami járművel, nem nézel fel, nem tudod a döbbenetes történetét egyiknek sem.
Ma, hogy beköszöntött az igazi meleg, valami palackból kiszabadultak a turisták is. Hatalmas mennyiségű boldog, vidám ember hömpölygött elő a semmiből, térképekkel, hátizsákokkal, fényképezőgépekkel, bizalommal. Bármerre jártunk, rengeteg olasz, kínai, indiai, thai, zsidó, arab, török büfé, étterem nyitott ajtajából dőlt ki az illat meg a jókedv az aszfaltra. Japánok, németek, hollandok ettek-ittak mindenfelé. A parkban cigányzene szólt. Már csak egy utcán való végigsétálás is felért egy nemzetközi fesztivállal.
De most tényleg, ki a fenének fájt volna, ha elfogadunk az ittlévő sok-sok ezer külföldi mellé egy vagy kétezer menekültet is? Annyival is színesebb lenne ez a csodálatos világ.

2016.05.29.