Új! New! Nemzeti Dúla tanfolyam OKJ száma: 11 666 01
Tisztelt honfitársunk! Miután Ön is tudja, hogy hazánkban sem a rendelőkben, sem a kórházakban nem maradt már szakképzett szülésznő vagy nőgyógyász, viszont pártunk és államunk hőn áhított célja, hogy népünk lányai, asszonyai erejük megfeszítésével éjt nappallá téve szüljenek, a Nemzeti Dúlakamara ingyenes szakmai képzéseket indít, melyet előbb vagy utóbb minden állampolgárnak el kell végeznie! Miután a folyamat várható következményeként a lelkiismeretes leendő édesanyáink utcán, bevásárlóközpontokban, közparkokban, tömegközlekedési járműveken, libegőn, stadionokban, templomokban és egyéb nyilvános helyeken fognak életet adni a szebb és fényesebb magyar jövő állampolgárainak, valamennyi felnőtt honfitársunk elemi kötelessége, hogy a szerteszaporodó nőket megfelelő szaktudással és gyakorlattal segítse a tevékenység elvégzésében. Kormányunk harmadik szakmaként is támogatja uniós forrásokból a Nemzeti Dúla képzést! Kérjük, vegye fel a kapcsolatot az Önhöz legközelebbi Kormányablakkal, hogy mielőbb szakavatottan és felkészülten vehessen részt a Nemzet feltámadásában!
Ugyanitt: szaporodási tanácsok, tapasztalt személyi edzők (coaching) részvételével
a legkülönfélébb tágító, síkosító és potencianövelő eszközök és szerek széles választéka a tanfolyamon résztvevők számára külön extra kedvezménnyel
Hívjon és jelentkezzen most!

2017.05.25.

- De értse meg végre, én nem vagyok szerelő! Én csak felveszem az adatokat és tájékoztatok! Nem tudom, hogy mi baja van az autójának és nem is érek rá meghallgatni… Szóval, először is elmegy a kerületileg illetékes szervizológushoz. A Külső-Nagykányai úton rendel, minden második héten, de most szabadságon van. Itt a címe meg a telefonszáma. Jelentkezzen be. Ott kaphat beutalót először kipufogólógiára, oda is elmegy, időpontot kér, most május van, körülbelül novemberre lesz szabad időpont. Valószínűleg az Autófarász Bt-hez küldik. Ha azzal megvan, visszamegy a papírral a szervízológushoz, ott kér további beutalókat a további vizsgálatokhoz, sorba fényezőlógia, oda festéket is kell vinni, meg ecsetet, receptre adják, de meg is lehet rendelni neten Indonéziából, akkor kicsit olcsóbb, az meglesz fél év alatt, akkor elmegy az elektrológiára. Ott kap diagramokat, és továbbmegy a motorológusokhoz, és előzetes értékeket kér. Ha szerencséje van, másfél-két év múlva már mehet is a területi nagyszervizbe és egyszer majd megjavítják a kocsiját… Nem érdekel, hogy addig mivel jár! Uram, 420 sorszám van maga mögött, most elfogadja vagy nem?? Itt írja alá, hogy minden tájékoztatást megkapott! Viszontlátásra!

2017.05.23.

Történt egyszer, még az Óperenciás tengeren is túl, hogy a kis Amarilló Zoárd iskoláját is elérte a kor szele, és az addigi hányattatásnak az vetett véget, hogy a tanintézményt tokkal és vonóval átvette a Karaváni Szomorita Rend. Nem volt ebben igazán semmi meglepő, a vidék Alma Materei sorra estek el, a szomszéd várat, ahová Zoárd kisbarátai is jártak, már régebben a bagolyiták kaparintották meg.
Még örült is a sok kisded, hogy ezentúl majd a helyes úton fognak lépdelni, jó irányzékot kapnak majd az élet tengerére való kiúszáshoz, alapvetően humanitárius üzenetekkel kitömve kis klottgatyájuk farzsebeit.
Merinói Jámbor, a kenetteljes hitszónok szép szavára buzgón jegyzetelték is a gyerekek: „…bezzeg, mikor a mi jóságos és tündöklően fénylő urunkat, Retyezátot megdobták súlyos sziladarabokkal, úgy, hogy betört a feje is, ő kaláccsal dobott vissza, jól eltalálva a szemük között azon kővel dobálókat. De Retyezát rendületlenül szerette a népet továbbra is! Szeretete el nem múló eseményeit számtalan fennmaradt pergamen örökítette meg, egészen addig, míg a gaz történelemhamisító, az irodalomban csak Veresülepű Szedlacsekként ismert bajkeverő el nem égette őket. Retyezátot máglyára vonszolták, de ő akkor is John Lennon „Őrizd a békét!” dalát énekelte… savba mártották a hitetlenek, de ő akkor is azt kiáltotta: „Ó. szeretlek titeket, ó, nép!” Kitépték a szívét, de csak tovább hirdette a béke és a szeretet igéjét… felnégyelték, nyársra húzták, lassú tűzön sütögették a darabkáit, de csak tovább énekelt fennhangon!” – mesélte Merinói Jámbor, a kenetteljes atya.
A kis Amarilló Zoárd átmelegedett lélekkel ballagott hazafelé. Szívét gondolatban felajánlott Retyezátnak, ki érte szenvedte el a megpróbáltatásokat, meg annak a feslett néninek is, aki a sarkon árulta a bájait. A kis dobogó szív a néninek nem kellett, de úgy érezte, Retyezátnál máris meghallgatásra talált.
De ahogy fogyott a távolság az úton, egyszer csak szembe jönnek ám vele a civilizáció sebei, az óriásplakátok. „Azok mind hülyék!” – írja az egyikféle, kiemelvén a gonosz, retardált arcot, fekete keretben, aki az ellenség vélt vezére volt. „Amazok meg seggfejek!” – hirdette a másik plakát a túloldalon, markáns „Jud Süss”-stílusban, felmutatván a szenvedő ártatlanra lecsapó karvalyt, csőréből kiálló szemfogairól csöpögött a vér… „Mindenki más barom, csak mi nem!” – üzente a harmadik plakát, egy rakás mellét verő gorillával az őserdőben. „Balra okádok” – mutatta mutatóujjával az irány egy kifejlett nyugger a következő képen. „Jobbra ürítkezem!” – kiáltotta egy lobogóhajú némber a sarki táblán…
Zoárdka teljesen elszontyolodott… hát ilyen a világ, atyám? – kiáltotta a felhők fölé kétségbeesetten.
Zokogva hazament, bezárkózott a szobájába és patakzó könnyein átnézve bekapcsolta a számítógépét… a neten édesapja éppen azt írta valakinek, hogy „a beledet ontom ki, te vágottfarkú liberálfattyú, takaroggyá kifelé innen a mi hazánkból!” De a legnagyobb megrázkódtatás mégis akkor érte az addig viráglelkű fiút, amikor felfedezte, hogy Merinói Jámbor, a kenetteljes atya Torontál Turul néven éppen eképp dörög: „már a határon kéne sortüzet engedni beléjük, nem hogy még itten cirógatni őket!...”
Ekkor Amarilló Zoárd, a valaha szépreményű gyermek levette szép ruháját, befestette a haját zöldre és addig szaladt, amíg csak a punkokat meg nem lelte az aluljáróban, és el is határozta, hogy örökre velük marad.

2017.05.18.

Valahol Napkeleten vagy Napközépen inkább, ahogy az már lenni szokott, összeszólalkozott egymással egy fürdőző meg egy horgász, miközben a világ egyik legszebb tava maga is a májusi verőfényben fürdött. A két sportember, vagyis inkább a két vén fószer azon különbözött össze, hogy a másik egyáltalán van…
- Mindig kib*szol velem, mindig odaúszol, ahol a zsinór van! – csapkodta dühében a kalapjával a térdét a horgász.
- Ez egy strand wazze, itt nem lehet horgászni, szállj le rólam! Én hol ússzak? Menj ki a nádas mögé vagy valahová a strandon kívül!
- De én itt nőttem fel, csak tudom, hogy mit lehet és mit nem! Majd rád dobom a horgot! – dühöngött helyi tájszólásban az itteni.
- Én meg 60 éve tartom el ezt a strandot, és itt fürdök mindig! Na elég volt ebből! – keménykedett a szwimmer.
És ekkor meglepő fordulat állt be a dramaturgiában:
- Te olyan erőszakos vagy, le se tagadhatod, hogy egy nagy rohadt fideszes vagy! Azok ilyen erőszakos rohadékok mind!
Na, erre aztán kikerekedett a szemem, mint kikötözött manga-szűznek a rajzfilmben, amikor megpillantja a közeledő kéjenc sárkány háromméteres, lila szaporítószervrendszerét!
- Ééééénn fideszes? Mit te szólsz ember? Tudod, te hogy miről beszélsz? – próbáltam vörös fejjel megemészteni a sértést.
- Ja, elmehettek ám mind a jó büdös francba! Csak az a baj, hogy nem nagyon van, aki jöhetne helyettetek… még talán ezek a fiatalok – mondta a helyi erő igen bölcsen – az a Momentum. Na, az jó! Okosan beszél a fiú is, meg a lány is…
Gondoltam, becsukom a számat, mielőtt beleszáll egy bögöly…
- Milyen lány? A Pottyondy Edina vagy az Orosz Anna? Vagy kiről beszélsz?
- Arról, arról…
Öt perc múlva parolázott a horgász meg a fürdőző. Elmúlt a nemzeti veszély, a megosztottság gonosz árnyéka…
És, tudjátok, már a falvakban sem mindenki tudatlan marionettbáb ám!

2017.05.17.

- Hallom, éhes vagy! – mondta Isten nem kis éllel, amikor megkordult a nyakam alatt valahol. Ha nincs velem más, mindig az anyósülésen utazik, amúgy is szeretem, ha velem van, mert mindig taszít rajtam egyet, ha vezetés közben elbambulnék vagy elbóbiskolnék… ebben a korban már ez nem túl ritka. Én meg még hálás is vagyok ezért neki.
- Mitagadás, éhes vagyok, Uram! Kora délután van…
- Na, akkor induljunk! - mondá az Úr – Szerencse fel!
- A parton nincs nyitva egy büfé sem. – mondtam csüggedten. – Talán a Muskátli! Á, be van zárva… Mi legyen? Tegnap volt a Nádas vendéglő, de elég rossz az ár/érték arány.
- Na, akkor gyerünk, Tóth Imre, Káptalantóti! Indulj!
Suhanunk.
- Wazz, nincs itt senki… tegnap se volt! Gyerünk tovább! Bak vendéglő, Gyulakeszi. Még be se gyújtottak a kemencébe… Irány Tapolca! Hát itt a Tesco… Anyám, a kínai vendéglőben fehér lány van a pultnál!
- Csak nem eszel itt? Egy fehér nő egy kínai büfében olyan, mintha maszájok táncolnának székely lassút meg jártatóst a tűz körül Afrikában… menjünk tovább! Belváros? Ha itt leparkolsz, kétszer annyiba fog kerülni az ebéd. Hétköznap van…
- Elegem van! Éhes vagyok! Gyerünk Edericsre! A Gulyás Csárda hétköznap zárva, de vele szemben van a büfé a biciklis pihenőben…
- Gázt! – kiált Isten.
- Könnyű neked Uram, élcelődni rajtam, te nem eszel, nem tudod, milyen ez… ja, tényleg, manna! Olyant sem eszel?
- A manna az más. Azt én szórom le, az az Istenektől jött kaja.
- Hát akkor szórj most is!
- Na, indulj, ne szemtelenkedj!
- De a Zeusz is eszik Oikost!
- Megyünk vagy nem?
A Szent György mellett ezerrel… Ederics. Na persze, hogy a büfé zárva! Az Úr kajánul röhög.
- Te tudtad ezt Uram, előre!
- Persze, hogy tudtam… de „csak hódolat illet meg, nem bírálat”
Nem szóltam. Gáz, és tovább.. Szigliget mellett elhúzok, szemem sapkából látom krétával kiírva, hogy „SZABADNAP”… Lila büfé már évek óta megszűnt Badacsonylábdihegyen, pedig egy biztos pont volt az életben! Badacsony kihalt, nem parkolok be pénzért, egy lendülettel tovább... Árkádia zárva… de az Úr vigyorog. Menj csak, menj csak, integet a kezével.
És Révfülöp után… tényleg! Vége a szenvedésnek! Ott van, nyitva van! Nem csalás, nem ámítás! A valóra vált álom! Kánya Zoli halsütője olyan a Balaton-vallásban, mint a másikban az esztergomi Bazilika! A halak legfőbb varázslója ott vár dombon, a kápolna papnőjével együtt és ember egy szál sem! Csak én a kegyhelyen! Az Úr álságos szemforgatással dünnyögi, hogy – Na, milyen vagyok? Pazar vagy nagyszerű? – A legnagyobb! Már majdnem te vagy a Beatles, Uram! – hálálkodom könnyesen.
A szentélyben meg rábíztam a Nagy Varázslóra, hogy mit adna ma nekem, mit vetett a sors e napra… és lám: maga az étek!
- Dicsértessék, akármi ez! – és magamhoz vettem az idei áldást.

2017.05.17.

- Vetkőzzön le! Feküdjön ide az ágyra! Nem kell mindent, a többit majd én… - mondta a nő, és nekilátott. Néztem a plafont, elernyedtem és elábrándoztam ködös ifjúságomon…
- Most érzi? – kérdezte a nő.
- Mit?
- Ha nem érzi, akkor jó… semmi… - mondta és tovább dolgozott.
Nem is csúnya nő – jutott eszembe – nem fiatal, de azért még… ez igen!
Közben zümmögött az EKG-gép, néha sippantott egyet-egyet, hogy ne legyen unalmas az uniszóló, én meg pont úgy kipányvázva elektródákkal, ahogy a villamosszékben szokás…
Aztán nézzük együtt az eredményt, látom ám a vidám kis extrasystolékat, meg a dombokat, völgyeket a vonalon. Mint La linea a rajzfilmben…
- Ez itt érdekes – töröm meg a csendet – pont ott, ahol áttevődik a Tawara-szárra…
Döbbent arc, megvilágosodás, rámcsodálkozik, mint pásztorfiú Mária hologramjára a sivatagban:
- Honnan tudja?
- Hát izé, hogy is mondjam… ugyebár egykoron EKG asszisztensként is raboltam az emberek idejét…
És itt az élet meghúzta az éles vonalat. Gyorsan eszmét cserélünk, közben kopog egy türelmetlen beteg, jól leanyázzuk suttogva magunk között, cinkosan vihogunk, itt gombolom a sliccem, ez meg itt bejönne közben, a sok hülye, hiába van kiírva, hogy kopogással ne zavarjanak, a sok analfabéta meg csak-csak! A nő hálás, kivirul, megfiatalodik, én is, emberek vagyunk, ejtünk néhány szót arról, hogy milyen szemét a világ, már tényleg csak nyomokban akad egy-egy ápolónő, asszisztens, orvos, bármi, de az ingerült seggfej betegek tömege még azt is kiüldözné, ha tehetné! Menne ő is, de hát a kora. Mennék én is, de hát a korom. Fogjuk egymás vállát, táncolunk. Olyan csak a japán kórházi pornókban van, hogy belép a beteg és 5 perc múlva leszaggatja a ruhát az ápolónőről… na, itt nem volt ilyen. Csak elparodizáltam egy rögtönzött sorozatban a háziorvosomat, ismeri, egy folyosón dolgoznak, a nő annyira boldogan nevet, és a szája elé teszi a kezét, mint az élet szárnyas asszonyai, akik nem akarják, hogy a gangon is hallja a szomszéd a felrobbanó örömüket.
Elmúlik a varázs, utaznunk kell tovább, ő dolgozik, én meg alkottam neki a munka szürke tengerében egy apró, színes szigetet, hát hajózni kell tovább… Beszállás! Még gyorsan átöleljük egymást, kis apró búcsúpuszik, de már sípol a kalauz, bőg a hajókürt…
Kijöttem a napfényre és megyek tovább.

2017.05.11.

Van itt ez a két, látszólag nem összefüggő dolog, ami mellett nem tudok elmenni, mert teljes arccal beleütközöm. Se jobbról, se balról nem megkerülhető…
Az egyik, hogy tárt szívvel teret adunk az EMMI szervezésben egy un. családvédelmi vagy valami hasonló konferenciának, ami a fedőnév alatt nem más, mint egy nemzetközi orosz-amerikai szélsőortodox találkozó… de ne szépítsük, nálunk üli torát egy homofób világszövetség. Állami pénzen, a miénkből, a mi támogatásunkkal…
Te fúj, te megmá! Persze, aztán Budapesten lesz a zsidóolimpia is, meg a Pride is lesz… azokkal meg miért nincs bajod, he??? Na, erreválaszojjá!
Ok, válaszolok is. De úgy tudom, hogy a Maccabi Világjátékokon nem azon sportolnak, hogy ne lehessen keresztényolimpia, meg a Pride nem azért vonul fel, hogy ne lehessen hetero családban élni Budapesten. Engem még soha senki nem akart meggyőzni, hogy legyek zsidó vagy legyek meleg. A másik irányba való csesztetés viszont, lássuk be, mindennapos. Azt bezzeg hányszor a képemre törölték már, hogy nem vagyok igazi magyar, meg nem vagyok igazi keresztény, ha enni adok a menekülteknek… meg jó magyar apa sem, ha kiviszem a lányomat a Pride-ra. Meg el lehet innen mennem, ha nem fogadom el az ő kopasz, félanalfabéta, hangsúlyozottan keresztény beszólogató hülyeségét.
Szóval, van itt valami nemzetközi összeesküvés, amit mi hozunk tető alá, és e tető alatt összefolyhat és összefoghat a nyugati gyűlölet a keletivel. Olyan fazonok, akik előéletük alapján betiltottak már vagy betiltanának más embereket, vallásokat. Kinek-kinek saját szakrális szókincse szerint pokolra vetné, kiirtaná, felszámolná, sterilizálná stb. azokat, akik nem olyanok, mint ő. Mert ha arról lenne szó, hogy száz országból összejöttünk dicsőíteni Istent, hát hajrá! Még akkor is, ha az ő istenüknek hat lába van, három szárnya, kilenc farka és zöld, hegyes füle. Legyen! Éljen! Tegyék! Akárkik, akármilyen Istent! Szívük joga! De ha arról lenne szó, hogy összejövünk száz országból utálni az embert, az már nem annyira öröm. Ki tudja miért, de azt nagyon nem szeretném. Még olyan emberekkel sem szeretnék együtt élni, akik ezt szeretik.
De hogy ágyazunk meg ennek a cuccnak ideológiailag? Itt egy másik, nyilván ide nem tartozó hír: Soltész Miklós, az államegyház képviselője nem rejti véka alá, nagy nyilvánosság előtt, az ország Parlamentjének épületében, hogy az LMBTQI egy agyament őrültség… az nem, hogy a faszi kettéválasztja a Vörös-tengert, meg saruban vízisíel, meg sóbálvánnyá, meg cethal gyomrában, meg… stb. stb. az nem őrültség, de az, hogy LMBTQI, az igen. Mert ő nem az. És ami ő nem, az nem jó, gondolja, mondja az ország egyik – felelős – vezetője. Na, ilyent tényleg csak bizonyos súlyos ideológiai defektek mondanak, Oroszországban, Amerika perepén, meg a 100 évvel ezelőtti Németországban, ja, meg nálunk… gyűjtőnéven Ortodoxiában.
Persze, nálunk azt is mondja az államegyház, hogy ha te nem én vagy, akkor téged a taknyodon-véreden, csak, mert mi így szeretjük. Meg azt a fazont is így szeretjük, aki ezt sokadszorra ránk mondja…
Hozzátegyem még, hogy ez melyik évszázad melyik évében fordult elő és melyik szélességi fok melyik hosszúsági fokán a térképnek? Nem kell, gondolom, felismerted…

2017.05,09.

Végül is, Lehel László elég jól járt. Éppen, hogy kiderült, hogy az Ökumenikus Segélyszervezet elnök-igazgatója ügynök volt, belülről figyelte az egyházat és jelentett róla, de ezt a kis hírszöszt tornádóként elsöpörte Bayer Zsolt „Takony és vér” kocsmai jellemcunamija, Bözsi néni és férfipartnere Oscar-esélyes alakítása, meg a pártállami erőszaktevő nőktől történő telefonrablása és képeinek kitörlése stb. Zajlik az élet a Kárpátok alatt, ilyen frontok jönnek-mennek, egyik szennyréteg rakódik a másikra, képtelen gyorsasággal elfedi egyik tragédia a másikat. Lábon elhalt emberek tömegei sugározzák szorgalmasan és körkörös lüktetéssel, hogy bár Franciaország elesett, hiszen nem nyert még a Sátán, de Magyarországon szerencsére keményen tartja magát, itt a bús végeken, és majd mi megvédjük a középkort, akár a testüregfolyadékaink árán is…
Így hát Lehel Lászlóról és a vele kapcsolatos jelenségről hamar elterelődött a figyelem. Mert mindig van még feljebb, azaz lejjebb…
A valamilyen módon napvilágra került (exhumált) ügynökök mindig egyformák. Az a közös bennük, hogy ők sohasem jelentettek senkinek semmit, ők aztán kényszerből, hiszen légvédelmi ágyút szorítottak a halántékukhoz, úgy íratták velük alá…. viszont ők azóta is a makulátlan jellem, a lélek patyolata. Jól végiggondolva, mekkora egy nagy baromarcok gyűjteménye volt az a ronda szocialista diktatúra! Volt pármillió ügynöke, aztán mindegyik jól kibánt velük, egyik sem jelentett semmit! Na, ezért is buktak meg! Mert hülyék maradtak, az ügynökeik nem jelentgettek, ők meg nem is vették észre, hogy piff-paff, kint meg megváltozott a világ, ők meg aztán jól bele is buktak ebbe… Hehehe.
A kérdés csupán az még mindig, hogy ha ekkora nagy ravaszdiak és hősök voltak ezek az ügynökök, miért kell őket egyenként exhumálni mégis? Miért nem magunktól állnak elő, hogy én igen, kimondom, mielőtt még más kimondaná, mielőtt még megzsarolnának vele, mielőtt még belebukik az egész életem, hát legyek egyszer egyenes, bátor, emeljem fel a fejem és szóljak erről magamtól, becsülettel! Ezt a magatartást még tisztelni is tudnánk! Azt, ami és ahogyan zajlik, na, azt meg nem!
Tudjuk, hogy hogy is van ez… tudjuk, hogy miért áll ellen a mai állampárt ilyen kőkeményen még mindig az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalának. Évtizedek óta nincsenek kétségeim arról, hogy a legjobb módja a túlélésnek, ha a sötét sikátorban letépem a galléromról a vörös csillagot és keresztet hímzek buzgón a helyére… na, ma is megvolt a teljesen céltalan és felesleges falrahány, be is fejezem. Mert nem tudunk a korunkkal mit kezdeni. Ismerjük, látjuk, leírjuk a gonosz természetét minden nap, de ennél többet nem teszünk.

2017.05.09.

Na, megtaláltam a forgatókönyvet a lenti videóhoz:
Hol volt, hol nem volt, egy kameraman véletlenül a bozótban ébredt, valahol a tanyavilágban… el is csodálkozott nagyon, hogy hogyan is került ő ide? Részegen idehozták? Elkábították? (Nem, nem, nem két telezsúfolt furgonnal érkezett, sok-sok antennával és vagy 10 fős kisegítő személyzettel, nem…) Hát, ahogy ott áll és néz körbe, egyszer csak meglátja Bözsi nénit, aki éppen ott lakik az út mentén. Bözsi néni véletlenül a legjobb ruhájában tevékenykedik a takaros portán, kutya balra el, és nem vesz észre semmit. (Ááá, mert nem áll 8 ember az udvarában éppen kamerával és mikrofonokkal, á, nem) A tájon csend honol… Egyszer csak a kanyarból (véletlenül persze) állami autók sora tűnik fel, mint Landa ezredes kis különítménye a Becstelen brigantyik elején. A magányos operatőr éppen arra gondol, hogy biztos nem akartak autópálya matricát fizetni, azért kerültek erre… A kocsik valahol megálltak, a pribékek, ahogy a filmben is, bent maradtak (??) a kocsikban. Csak a főszereplő szállt ki. Főszereplő nem akart nagy, ijesztő felfordulást, hogy „sok autó meg minden” ezért nyilván biciklivel jött a forgatókönyv szerint, a harasztoson át… A főszereplő és a statiszta bemutatkoznak egymásnak. Bemennek. Ők ketten. (Nem, a stáb az nyilván nem.) Kötetlen, spontán beszélgetés kezdődik. A nép képviselője boldog, hogy zuhanyzó is van a házban, és ez „többet ér, mint a lakás”, tehát dolgozó népünk nem csak szorgos, de tiszta is. És becsüli is ezt. Az álruhátlan király láthatóan örül ennek. (Nyilván annak idején jól eldugták a zuhanyt a Gyurcsány elől, így az nem tudta elvenni. Vagy ez már az új aranykorban épült, Gyurcsány után.) Sok dolog el van téve a spájzban. Ó, most már jut itt mindenre! Még túltermelés is van! Van, amit évek óta nem is eszünk meg, csak gyarapodunk töretlenül! Tojások szépen, egy sorban a tojástartó közepén, esztétika is van a magyar vidéken! Az álruhátlan király nem az angol udvarban nevelkedett, most is zsebre van dugva a keze, a nyakkendője pedig jól láthatóan nem éri el a nadrágját. Falvédő a konyhában, rusztikus elem: „Naptól virít, naptól hervad a rózsa…” Előtte némi multiktól vásárolt flakon… snitt. Eszmecser a tisztaszobában. Régen más volt. Ma jobb. Álruhátlan király láthatóan feszeng. És most előjövünk a farbával. Legyen minden évben miniszterelnök-választás, legyen minden évben Orbán Viktor! Orbán Viktor hálásan nevet. Miért szavazunk rá? Mert akkor minden évben emelnének (hogy jól beetessenek bennünket?? Gyerekek, ezt ki hagyta benne? Normálisak vagytok? Az egész liberális, ellenzéki sajtó ezen fog röhögni egy hétig!!) Az 1,6 nagyon jó volt! Tessék???? Meg még az utalványok is nagyon jók voltak… pfff. Beígérünk egyet. Talán az év végén, ha lehet… figyelj, nem EMELÜNK, hanem EMELEK! Én, a főszereplő! Érted, mert a sajátomból adom… Ó, a Gyurcsány meg elvett!! Hát az meg már milyen volt! Az elvette! – kontráz a főszereplő, jól hangsúlyozva. (Gyerekek!! Ide vágjátok be az udvarról a pulykát, aki teljesen dühösen és nagyon csúnya fejjel méltatlankodjon egyet! Na, ezt a Gyurcsánynak! Az ott a Gyurcsány!) Megyünk a jószághoz. A főszereplő rántani valót képzel. Szerintem Bözsi néni meg inkább tojást látna szívesebben. Lépjünk tovább.. Oppá! Ott a leszedált disznó! Köszönünk is neki! Ő Röfi, mint megtudjuk. Okos állatok ezek. Ezek már az elmúlt 7 év disznói, nem piszkítanak ezek már összevissza mindenhová.
Ha máskor is erre járok, benézek…
Függöny! Nem, köd…

2017.05.06.

- Ó, istenem, mégis drága, jó, remek emberek ülnek ott abban a kormányban! Bemondtak egy csúnya, nagy adót, aztán mi meg mondtuk, hogy nem kérjük! Na, ezt rögtön meg is értették, és vissza is vonták! Azért derék, rendes emberek ezek! Figyelnek ám a nép szavára! – mondta özvegy Kalamónáné, és elmorzsolt egy meghatottságból fakadó könnycseppet a szeme alatt és vitt is a kertből egy csokor frissen vágott virágot a tisztaszobába Orbán Viktor képe alá…
- Kalamónáné néni, megint hülyének tetszik lenni! – dorombolt az ablakban a tapasztalt, öreg kandúr – mindig be tetszik venni ezt az ócska trükköt, aztán soha nem veszi észre, ha holnap meg máshol húznak egyet a nadrágszíjon, amit be sem jelentenek és észre sem tetszik venni, csak azon, hogy már hét éve nem megy itt semmi jobban! Ugyanaz a nyomor, ha körül tetszik nézni…
- Elmész ám a poklok fenekére, te bolhás, rohadt dög, te liberális köcsög macska! Hogy mersz így beszélni a miniszterelnök úr képe előtt? – sipította Kalamónáné néni és seprűt ragadott, hogy szokás szerint kikergesse még az udvarból is a sunyi, összevissza beszélő kollaboráns bérencet.

2017.05.04.