Végül is, Lehel László elég jól járt. Éppen, hogy kiderült, hogy az Ökumenikus Segélyszervezet elnök-igazgatója ügynök volt, belülről figyelte az egyházat és jelentett róla, de ezt a kis hírszöszt tornádóként elsöpörte Bayer Zsolt „Takony és vér” kocsmai jellemcunamija, Bözsi néni és férfipartnere Oscar-esélyes alakítása, meg a pártállami erőszaktevő nőktől történő telefonrablása és képeinek kitörlése stb. Zajlik az élet a Kárpátok alatt, ilyen frontok jönnek-mennek, egyik szennyréteg rakódik a másikra, képtelen gyorsasággal elfedi egyik tragédia a másikat. Lábon elhalt emberek tömegei sugározzák szorgalmasan és körkörös lüktetéssel, hogy bár Franciaország elesett, hiszen nem nyert még a Sátán, de Magyarországon szerencsére keményen tartja magát, itt a bús végeken, és majd mi megvédjük a középkort, akár a testüregfolyadékaink árán is…
Így hát Lehel Lászlóról és a vele kapcsolatos jelenségről hamar elterelődött a figyelem. Mert mindig van még feljebb, azaz lejjebb…
A valamilyen módon napvilágra került (exhumált) ügynökök mindig egyformák. Az a közös bennük, hogy ők sohasem jelentettek senkinek semmit, ők aztán kényszerből, hiszen légvédelmi ágyút szorítottak a halántékukhoz, úgy íratták velük alá…. viszont ők azóta is a makulátlan jellem, a lélek patyolata. Jól végiggondolva, mekkora egy nagy baromarcok gyűjteménye volt az a ronda szocialista diktatúra! Volt pármillió ügynöke, aztán mindegyik jól kibánt velük, egyik sem jelentett semmit! Na, ezért is buktak meg! Mert hülyék maradtak, az ügynökeik nem jelentgettek, ők meg nem is vették észre, hogy piff-paff, kint meg megváltozott a világ, ők meg aztán jól bele is buktak ebbe… Hehehe.
A kérdés csupán az még mindig, hogy ha ekkora nagy ravaszdiak és hősök voltak ezek az ügynökök, miért kell őket egyenként exhumálni mégis? Miért nem magunktól állnak elő, hogy én igen, kimondom, mielőtt még más kimondaná, mielőtt még megzsarolnának vele, mielőtt még belebukik az egész életem, hát legyek egyszer egyenes, bátor, emeljem fel a fejem és szóljak erről magamtól, becsülettel! Ezt a magatartást még tisztelni is tudnánk! Azt, ami és ahogyan zajlik, na, azt meg nem!
Tudjuk, hogy hogy is van ez… tudjuk, hogy miért áll ellen a mai állampárt ilyen kőkeményen még mindig az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalának. Évtizedek óta nincsenek kétségeim arról, hogy a legjobb módja a túlélésnek, ha a sötét sikátorban letépem a galléromról a vörös csillagot és keresztet hímzek buzgón a helyére… na, ma is megvolt a teljesen céltalan és felesleges falrahány, be is fejezem. Mert nem tudunk a korunkkal mit kezdeni. Ismerjük, látjuk, leírjuk a gonosz természetét minden nap, de ennél többet nem teszünk.

2017.05.09.