NER rovat
A főnök, az új főigazgató behívatott minket, az egész osztályt a nagy tanácskozóba, leültetett bennünket körbe, mintha tényleg tanácskoznánk, és fel is tette közben a kamudemokratikus kérdést: na, és mit szólnánk ahhoz, ha így, ahogy vagyunk, valamennyien, sürgősen kiköltöznénk innen egy távoli irodaházba pár kerülettel arrébb, cserébe azért, hogy ő a kis barátait behozhassa onnan a helyünkre? – kérdezte kedélyesen, miközben iszogatta az egyetlen kávét, amit tüntetőleg behozatott magának a titkárnőjével és forgolódott a miénknél másfélszer nagyobb, új főnöki forgószékében… Mi köpni, nyelni sem tudtunk a meglepetéstől, mire felhasználva a mélyütés okozta sokkot, cinikusan hozzá is tette: - …de mindegy, hogy mit válaszolunk, mert ő ezt már „demokratikusan” úgyis eldöntötte magában, csak eljátsszuk itt épp a nagy emberi jogokat…
(A filmekben azt írják ilyenkor, hogy „igaz történet alapján”, és lehet is itt egykori kollégám, aki még emlékszik erre az esetre. valahogy így kopogott be annak idején személyesen a Fidesz az országos hatáskörű intézményünkbe.)
Valami ilyen álságosság a Nemzeti Konzultáció is. Feltesznek pár teljesen ártatlannak látszó kérdést, ami azt bizonygatná, hogy ők milyen kenetteljesen jó arcok ám, de azért azt tudhatod, hogy tökmindegy, hogy mit válaszolsz, mert azt már a fotelben forgó régen eldöntötte. Na, de különben is… mi rosszat kérdez? Hogy legyen-e család? Meg, hogy legyen-e gyerek? Hát legyen, persze. Volt is, van is. reméljük, lesz is! Mit lehet erre mondani? Aki akarja, szeretné, hát házasodjon, szaporodjon, gyarapodjon, bővüljön, amennyire csak jólesik neki! Na, de azért már parancsszóra… arra azért ne. Miért, ki mondta, hogy parancsszóra? Hát ez az egész cirkusz azt üzeni. Ott lappang a náciktól meg a kommunistáktól csórt duma a sorok között, hogy asszonynak szülni kötelesség, lánynak meg dicsőség… ez így persze ellentmond bizonyos keresztény erkölcsöknek, de hol vannak azok már… hetedhét határon is túl, szinte csak hallomásból ismerjük őket. Na, de itt a NER újabb trükkös kis cilindere, amiben látszólag megint egy nyuszi van, aminek a pelyhes kis fehér gereznája alatt azért megint ott bújik a sakál is. Ha lehámozod az összes rákent réteget, a cukrot, meg a szirupot a lényegről, akkor megint ugyanazt üzenték, mint az összes többi ilyen kis levélkével eddig. Rasszisták és homofóbok vagyunk államilag, szól a héj alatt a mag, és ha sikerrel elvetik a szívedben, akkor kikel. Mert, hogy az idegenek ellen kell szaporodnunk. Ez most a nemzet megmentésének kulcsa. És akinek nem áll, az hazaárul. Aki meg nem apa meg anya, na, az is.
Aztán te meg vigyázz, hogy mit vetnek el beléd… egy új, épeszű generáció csiráját vagy az embergyűlölet magjait.
2018.11.06.