És mi lesz velünk, ha ez a mi nagy bajunk véget ér majd egyszer? Mert, hogy egyszer vége lesz az biztos, most vagy később, de recsegnek, ropognak a tartópillérei, az európai pénzcsapok elapadnak, az oroszok, kínaiak meg már meg sem nyílnak, hiszen addig kell csak az EU belső árulója, amíg benne is van a halmazban. A munkások nyomorban maradnak, mert különben elmennek innen a multik. Így a nyugdíjasokra sem lesz több pénz, a haldoklókra sem, de semmi másra sem… a megvett egyházak még egy darabig uszítanak majd és éltetik a királyt meg a földesurakat, de azután??
Azután itt maradunk mi, mindannyian.
És kezdődik majd minden újra és nekünk meg kell tanulnunk megbocsátani egymásnak. A régi barátoknak, a szomszédoknak, az összekarmolt arcoknak. Meg kell majd bocsátani a libsizést, a komcsizást, a fidessnácizást, mindent! Mert nem élhetünk tovább ebben a mesterségesen ellenséges világban, ahol besúgnak, feljelentenek, kiátkoznak, vagy elvisznek és bezárnak, ha mást akarsz, mint mások. A diktátorokkal való végső leszámolás sok mindent megold, de a füstölgő puskacsövek, sziszegő gázpalackok, törött gumibotok után ott marad a meztelen nép egyedül, egymással szemben. És akkor majd meg kell tudnunk bocsátani megint. Dicsőséggel vagy dicstelenül ér véget ez a gyalázat, mindegy. A megbocsátás ugyanaz kell, hogy legyen. Feltápászkodni, kezet fogni… ezt az elmúlt 10 évet már nem adja vissza senki és semmi, ahogy az 1948 és 90 közötti négy évtizedet sem. De meg tudtak bocsátani egymásnak a világ más népei is, számos példát találhatunk a közelmúltban is erre.
De ha ezt belátnánk valamennyien, itt is, meg ott is, talán nem is kellene ezért agyonvernünk egymást. Állhatnánk akár ma vagy holnap egyoldalra mind és elkergethetnénk ezt a nemzeti átkot. Osztozhatnánk tovább a hazán, de már csalás és ármány nélkül, jogszerűen. Néhány év alatt eltakaríthatnánk a politikai romokat, meghagynánk mindenkit az eredeti hitében, kényszer, erőszak nélkül, akár tudomásul vehetnénk azt is, hogy igen, minden ember lehet más, de ettől még lehet boldog és sikeres egy ország. És az energiáinkat nem kellene többé az egymás elleni belső harcra pazarolnunk.
Megint itt egy lehetőség, és ha igazán hülyék vagyunk, megint nem élünk vele.

2018.12.15.

Azt most már te is észre fogod venni szépen, lassan, hogy itt már nem arról van szó. Ez itt már nem „tünti”. Nem „unatkozó libsik” zúznak egyet, aztán elmennek a bulinegyedbe inni, hanem itt már minden nap jobban látszik, hogy ez az ország. Nem csak DK-s, meg MSZP-s nénik-bácsik, nem csak piruló egyetemisták, hanem mindenki együtt. És ráadásul a munkások is. Ki hitte volna egykor, hogy egy csokor jobbikos zászló alatt állok egyszer egy tüntetésen, de nem éreztem ebben ma már semmi hibát. Igen, lehessenek az emberek sokfélék, lehessen balos, jobbos, mindenki kedve szerint, de a sehová sem tartozó zsarnokot, az önkényt mindenki ismerje fel bármelyik oldalon, és lépjen fel vele szemben karöltve! Az országa, a nemzete érdekében! Mert ez nem egy légből kapott bélyeg! Ha egyszer az ország összes pártja kimondja, a kollaboráns udvartartáson kívül persze, hogy a diktatúra tarthatatlan, akkor az! Ha Európa majd minden országa kimondja, hogy ez egy törvénytelenül, jogtalanul működő korrupt rezsim, akkor az! És már régen túlhaladott az a marhaság, amit a szellemi trágyagyárak ontottak ránk, hogy ez itt a Soros, Soros, Soros, meg a Brüsszel… Nem volt itt aztán egy fia Soros sem, ezek magyarországi magyar magyarok voltak zömében, akik maguktól, a saját felháborodásukból jöttek ide a hatalom képébe ordítani, hogy elég!! Elég volt abból, hogy másfél évtizede léphettünk be végre az Európai Unióba, mint az egyik legjobb teljesítménnyel bíró volt szocialista ország, a vágtató ló, a listavezető! Azóta a legeslegtöbb pénzt ide ontotta az EU mégis, folyt az arany, társzekerek hozták a pannon medencébe, és mi ma is, most is, Európa egyik legszegényebb országa vagyunk! A vezetőink Európa leggazdagabb tőkései, kizsákmányolói, akik focicsapatokat, gyárakat, repülőket adnak-vesznek, nem győzik megszámolni az elrabolt kincset, a mi rokonaink pedig sorra halnak meg a lepusztult kórházakban, a gyerekeink sorra hülyülnek el a mesterségesen lebutított iskolákban, majd a szellemüktől megfosztott egyetemeken, az anyáink és apáink egyre kevesebb csirkefarhátat tudnak kiguberálni a kopott pénztárcájukból. Ilyen egyszerű a képlet! Ezt már bárki belátja, aki egy mákszemnyit is tájékozott. A jog, az egyenlőség a törvény előtt meg most veszett el végképp. Pártos bírák pártos jogon csak a politikai ellenfelet ítélik el, és még csak fellebbezési lehetőség sincs, mert be vagy zárva már jogilag is. Nem elég, hogy eladott a törzsfőnök rabszolgának a nyugati multiknak, mint jogosan kizsákmányolható élő árucikket, hanem az összes emberi jogodat is megcsorbította a másik kezével. Most akkor itt tartunk éppen. Nincs érv, nem lehet ezt cáfolni, hogy ugyan már, libsibeszéd, Sargentini-lyukból bolond szél fúj. Nem, minden lyukból ez fúj. Ezt még akkor is érzed, ha valamelyik hivatásos kábítószert, Ripostot, 888-at vagy a Pesti Srácokat olvasod. Akkor is ugyanez van, csak akkor egy kukkot sem értesz ebből az egészből.
És nem csak Budapest van. Felejtsük el, hogy itt történik minden. Nem érv, nem mentség. Tiltakozz, tüntess helyben, ott is élnek emberek, őket is ugyanaz bántja, üldözi, rágja, mint a pestieket. Te is tudod, én is tudom, hogy a Földön nincs annyi rendőr, hogy az ország összes városát, faluját fenyegetni lehetne velük! Most itt állnak és fújnak minket dupla sorban, de ha te is kivonulsz az elnyomás ellen, annyi spray a világon nincs, hogy mindenkinek a szemébe jusson! Ha nem hagyjuk abba, meg te is megmozdulsz, akkor lehet, hogy az új évet már egy felszabadított országban élhetnénk meg együtt, jobbosok, balosok, konzervatívok, liberálisok, keresztények, zsidók és mindenki velünk, a saját hazánkban.

2018.12.15.

Horváth István szemben áll Kovács Gáborral. Az egyik egy picikét feljebb áll, a másik egy picikét lejjebb. Közös a múltjuk és közös a jövőjük. Mindketten magyarok. Itt élnek, ebben az országban. De végül is mindegy, hogy melyiket hogyan hívják… lehet, hogy rokonok, lehet, hogy együtt nőttek fel, lehet, hogy közös szerelmeik voltak a Balaton partján. Most meg úgy tűnik, mintha ellenségek lennének. Egy idegen gazember miatt vernék agyon egymást, egy olyan miatt, aki mindkettőjüknek csak a kárára volt.
Kovács vagy Horváth rendőr, és Kovács vagy Horváth tüntető. Talán majd meglökik egymást, talán meg is ütik. Az egyik megdobja a másikat, a másik leteperi az egyiket. A gazember nappal hozott törvényeket mindkettőjük ellen, ami azt ígéri, hogy nehezebb világ lesz itt, nem fognak boldogulni sem a Horváth Istvánok, sem a Kovács Gáborok. A gazemberek ülik torukat nap mint nap, és a melegből néha unottan nézik, ha odakapcsolnak éppen, hogy Horváth István és Kovács Gábor agyonverte-e már egymást?

2018.12.13.

Rejtő Jenő, Örkény István felül a sírjában és elismeréssel csettint. Ilyeneket ők sem tudtak volna, csak ezek az igen tehetséges utódok. Elképedve olvasom, hogy az országot szakadatlanul rabló poloskák felszenteltek valahol egy kazánt… átadtak egy esőelvezető árkot… vagy egy 8 méter hosszú kerékpárutat… a 8 centiméter magas kilátók világa nem ült el, nekilódult, és hasít. Narancsszínű kommunizmus. Tahó elvtárs kiszáll a nagy fekete autóból („ma mit is adunk át, Lajoskám?”) óvodások kivezényelve zsoltárokat énekelnek a kiérkező elvtárs múlhatatlan tetteire, esetleg vadászkalandjaira aktualizálva, polgármester úr serény farkcsóválással sepri hátrálva a földet, jegyzőné asszony magyaros pruszlikban, gyöngyös főkötőben elénekel valami ősmagyar songot az Etelközből, helyi erők meg otthagyják félig a felest a kocsmában, kirohannak celebet látni, és talán még a svájcisapkájukat is leveszik megtiszteltetésükben és felindulásukban.
Tehát Örkény, Rejtő forog odalent, gyomrunk forog idebent, kamera forog az eseményen. Sajtónyilvántalan esemény, csak a helyi Nyalonc „újságíróit” engedik be, és csak a propagandaminisztérium operatőre veheti az aktust, negyedóránként 8 millióért. Kampány közeledvén, mindez eszetlen mértékeket ölt majd, naponta ájulunk majd el a frissen átadott virágágyáson, csatornafedélen, ereszcsatornákon és tetőantennán.
Ma, olvasás közben bevízionáltam a közeljövőt. Eszem a kis nyomorult leveskémet az asztalkámnál, amit megfőztem éppen krumpliból, és tasakos alapanyagokból… képviselőjelölt úr, kinek jelentették már levesem szagát, megáll a ház előtt, beszuszakolódik az ajtón, hiszen amúgy is van kulcsa minden lakáshoz, ez az ő uradalma, én meg az ő jobbágya lennék, mint kerületileg listázott célszemély, és kis beszéd keretében átadja a levest. A szervilis vigyorú polgármester hajlongva feszesre húzza a nemzetiszínű szalagot, átvágják vagy öten, köztük Mészáros Lőrinc egyik dublőre is, jut egy 10 centis darab a levesbe is, majd belép Harpagon atya és megáldja a szoba négy sarkát. Közben az eddig néptáncoló óvodások gyorsan ministráns ruhát öltenek, az atya megcirógatja őket itt-ott, majd valamennyien latin dalokba fognak. A szenteltvízszóróból bőven jut a levesembe, a tömjénfüstből meg szanaszét mindenhová. Asszonykórus zengi a melegleves kormányának múlhatatlan érdemeit, megemlítvén a refrénben, hogy bezzeg Gyurcsány alatt száraz kenyér sem volt, csak sárral megkent követ vihettek minden nap tízóraiként magukkal a zokogó kisiskolások. Kattognak a fényképezőgépek, három mikrofont is az orrom alá dug a Kerületi Kollaboránsok lapjának hivatásos trollja. Milyen változásokat hoz majd az én életemben ez a leves? Gondolok-e arra, hogy mindez jó miniszterelnökünk verejtékéből készült? (Fúúj, wazze…) És, hogy neki mekkora lemondás mindez, hogy asztalunkra tehesse naponta a pannon föld áldásaiból készült javakat?
Sajnos nem tudom folytatni, mert össze-vissza firkálom a betűket, a sírvaröhögéstől…
(Készült az Európai Unió pénzügyi támogatásával 2018-ban)

2018.12.10.

Te meg, aki nem érted, viszont nem is fogod elolvasni
…hogy mi is a különbség ember és ember között? Ma az a hír járta, hogy kishazánk képviselői a lengyel elvtársakkal, mintegy a régi Varsói Szerződés kötelékében, szóval ők ketten nem fogadták el az európai országok közül, hogy az LMBTIQ emberek is védelmet élvezzenek. Ezzel még szorosabbra zárjuk a viszonyt a szovjet nagytestvérrel, aki ugyan nem szavazott erre, de hatványozottan ugyanez a véleménye. Szóval, feltettük a kezünket (nem én, hanem már megint a nevemben), hogy valakiket nem fogadunk el. Ez már így szokás a mi vidékünkön. Az ilyen LMBTIQ-kat nem is tanítjuk többet, bezárjuk az ilyen egyetemet, mert amiről nem beszélünk, az nincs is! Mert, ha tanulunk róla, akkor csak van, meg szaporodik! Ha meg becsukjuk a szemünket, akkor meg nem is látjuk őket, na!
Kívülről nézve úgy tűnhet, hogy olyan ország ez, aki csakis és kizárólag egy bizonyos izét ismer el embernek, azaz saját magát. Azt viszont meg fehér, keresztény, heteronak tekinti. Az jöhet, a többi nem. A valóság meg ennél sokkal bonyolultabb. Mert nem csak a nem fehér, nem keresztény, nem hetero az ellenség hivatalosan, hanem az összes nyugati ország is, élükön a Sorossal. Ezek mellé már csak aprajának zárkózik fel Esterházy Péter vagy Ady Endre, mint kultúrellenség, az egyetemek, mert az ellenőrizhetetlen tudás birtokosai, az Akadémia, mert kutatásra és fejlődésre költ, a sajtó, ha nem kormányszolga és az állampolgár, ha nem NER-fan. Valamilyen ürüggyel mindenki. Az ukránok a Kárpátalja miatt, az oroszok az ukránok miatt, a románok a trianonos díszszemle miatt, a macedónok a kőrözött bűnözőjük miatt, az örmények ugyanezért, a horvátok a MOL-vezér miatt, az összes szegény, hajléktalan, munkás, az összes segítő civil és egyáltalán bárki. akinek két füle van. egy farka és két lábon jár.
Akit bírnak, azt leszavaznak, megvétóznak, akit meg nem, azt megfigyelik, elnyomják, listázzák, megadóztatják, elhallgattatják, megsemmisítik vagy nyomorba vetik. Milye rendszer ez? Hopp, most, hogy kérdezed, kereszténydemokrácia… nem kell annyira röhögni, nem én találtam ki! Ők mondják magukra.
És akkor itt vagyok én, meg az ilyenfélék, akik még maradtunk, az irtás előtt és alatt. Nekünk te nem fájnál, másik ember, velünk te élhetnél, ha szeretnéd. Mi elfogadjuk a jobbost, a balost, élhet, táncolhat, zenélhet, de elfogadjuk a meleget, a hideget, meg még a poliamoriát is… és aztán ugyanígy lehetsz keresztény vagy muszlim, zsidó vagy hindu, ugyanúgy egyél az asztalomnál, ha van nekem is mit adnom neked. Ha meg van még annyink, hogy maradna is, akkor azt adhatjuk a szegényeknek is, akiknek meg nincs. Akármilyen színe is van annak a szegénynek, a szivárvány összes árnyalata, vagy maga a szivárvány. Még sohasem ültem egy asztalnál, ahol tízen ültek volna, de mindenki más színű. És nem baj, ha a gyerekem egy olyan osztályba jár, ahol negyvenféle vallású vagy színű gyerek tanul. 
Valamennyien lehetnénk boldogok, de így csak ti egyedül, a gonosz vigyorral a fejeteken és a világ összes kinevezett ellenségével szemben.
Érted már, hogy mi a különbség ember és ember között? Hát… már az elején megmondtam, hogy így lesz.

2018.12.06.

December 1. van. A románok éppen ünneplik Erdély Romániához való csatolásának évfordulóját. Trappolnak a bakancsok az örömtől a szomszédék fővárosában. Az édesbús levében pácolódó magyar meg ilyenkor előveszi a vérzivatarjáról a viszkető trianonját, meg vakarja, meglóbálja és azt hörgé, hogy a jóbüdös qwanyját a románoknak, a franciáknak, meg úgy mindenkinek egyáltalán. Majd vált egy képernyőt a monitorján, és boldogan vitustáncol, hogy Árpád vezér szobrát mily fényesre avatták Óbudán. A morvák meg a szlovákok könyökölnek az ablakban és azt mondják, hogy a jóbüdös qwanyját annak a lovas izének. Aktuálisan iskolázatlan kamutörténészünk, aki másik kosztümjében kormánymilliárdos, meg kijelenti, hogy nem is biztos, ahogy azok nyerték a második világháborút, akikről ezt hittük vagy tanultuk. Ööö.… nem, ezek itt fent nem viccek voltak, ez komoly! Kegyetlen és szomorú, de komoly! Na, de milyen fogalom az, ami ne lenne komoly, ebben az elvek nélküli társadalmi rendben, azaz rendetlenségben, aminek még csak neve vagy orientációja sincs, csak pillanatnyi hangulatában ötletel jobbra meg balra, le meg fel? Min lepődne meg és ki akkor, amikor egy országban nyíltan el lehet nevezni Prohászka Ottokárról akár intézményt is, és cserébe egy zsidósszervezet odadörgölőzik a kormány lábaihoz? Anyagi kényszer, csoportos eutanázia vagy a túlélés reménye? Jut is eszembe… a ki nyerte meg a mit és mikor cuccra, hogy a Kitörés napján hálával ünnepel a magyar és a német náci testvérileg és barátilag, míg a haláltáborból megszabadított ma is azt mondja, hogy szlává gerojam! A gerojok által megerőszakolt nagymama meg azt mondja, hogy a jóbüdös… stb. Rigmusocskákban és plakátokon elítéli a kommunikációnk a hitünkre rendkívül veszélyes muszlimokat, de ha úgy fúj a szél, akkor a kormány személyesen leplez ismert muszlim bűnözőket vagy látványosan előimádkozik a muszlim vendégnek. Azt az egyházat viszont, amelyik valóban tesz az elesettekért és az üldözöttekért, az állam és a többi, kollaboráns egyház nyilvánosan kisemmizi, kiátkozza vagy üldözi. És akkor így lassan megszokja mindenki, hogy minden igaz, meg holnap annak az ellenkezője is. Ezen az egészen már nem lepődik meg senki, mert a mindennapjaink része. Elfogytak a meglepődésre tartogatott energiák. Ha meg ezt az egészet egy külföldinek elmesélnéd, el sem hinné. LOL! kiáltaná, de nagy tréfamesterek vagytok ám ti magyarok! Egy nyilvános vizsgálat megállapította az egész világ színe előtt, hogy a legaljasabb, legkorruptabb, legjellemtelenebb emberek képviselnek benneteket a népek közösségében. Közönséges csalók, tolvajok. Erre azt válaszoltátok, mert nagy kópék vagytok aztán ti tényleg, hogy hazaáruló az, aki a tolvajra azt mondja, hogy tolvaj és ellenséges bitang, aki a tolvajt leleplezi. És valóban, pontosan így védik a férjüket a kiérkező rendőrök előtt a megvert, meggyalázott asszonyok, a friss, belilult monoklijukat, még vérző vágásaikat takargatva… ennyit értünk el a rendszerváltásunk három évtizede alatt. De mit akarsz te magyar, kérdezi a fiktív külföldi, ha engedted, végig asszisztáltad, hogy Európa egyik legjobb egyetemét kidobják az országodból? Más egyetemeken meg nem lehet majd mást tanulni, csak hazafiság címszó alatt sovinizmust, árja fajelméletet, más népek és vallások minden kreált indokkal való gyűlöletét? Érdekes nép vagytok ti, itt Európa közepén… két világháborúban a gonosz mellett álltatok teljes mellszélességgel, most meg, hogy a régi gonosz átállt a jók, a humánum oldalára, ti inkább a legyőzőitek lábai elé térdeltek megint? Akik 150 éve, 100 éve meg 70 éve újra és újra legázoltak titeket? Hát, mi majd lehasalunk ide a fűbe és könyökölve nézzük, hogy mit csináltok ott, a szögesdrótjaitok mögött, tántorogva Európa, Ázsia, meg a világ többi országai között.
Gerincet nem tudunk nektek exportálni. Momentán kifogyott egy csomó lerakatunkban.

2018.12.01.

Mennek-mendegélnek az úton és egyszer csak találkozik ám egymással a Diktatúra meg a Demokrácia… a Diktatúra, ahogy szokott, vagy tök feketében van, mint az Iszlám Állam vagy a kereszténydemokrácia, vagy tűzvörösben, mint a proletárdiktatúra, vagy ótvarszürkében, mint a maoizmus, vagy pedig narancssárga, mint a… szóval az, na! Nekik ez a konfekció. A Demokrácia meg égszínkékben, fűzöldben, napsárgában, meg egyáltalán, szívárványszínben, mint egy Pride….
Megállnak és tanakodnak magukban, mert nem nagyon értik egymás nyelvét. Most mi legyen? Hogyan szólítsuk meg egymást?
- Majd én meghatározom! – mondja a Diktatúra – mert az van, amit mondok, oszt jónapot!
Teszi ezt kevélyen, hiszen ott áll mögötte az üvegszemű, egyentekintetű nép, aki nem mer és nem is tud ellentmondani, mert azt hiszi, hogy ez a világ rendje. Erre idomították a saját külön kenneljeiben. ( - Ne tamáskodj, ne tamáskodj! Még ha anyád vagy a húgod is állna szemben… Védd meg a királyt! – duruzsolják szakadatlanul a beépített papok és a politikai tisztek.)
- Én vagyok a nagyobb és az erősebb! – szögezi le a Diktatúra. – Nálam vannak fegyverek. Enyém a hatalom és a dicsőség! Én írom a sajtót, én szólok a rádiókból, engem látsz csak a TV-ben, én írom a napi híreket és a történelmet! És eltaposlak, ha nem állsz félre az utamból!
És a Demokrácia szomorú tekintettel félreállt. Békés volt a lelke, szelíd volt és sérült. Fájt neki az élet. És ez így is ment naponta, abban az országban, annak minden városában, ahol ezavilágrendje a törvény.
És elérkezett a valahányadik év valahányadik hónapjának valahányadikája. Jött, jött az úton a Diktatúra az ütemesen csattogó bakancsos seregével, és éppen énekelték himnuszukat, a világ gyűlöletét, meg a saját dicsőségüket. A Demokrácia meg kis terpeszben az úton…
- Állj félre puhány nyomorult, ahogy mindig is szoktál! – dörgött a Diktatúra.
És ekkor….
- Nem! – mondta halkan a Demokrácia. – Nem! – mondta egyre hangosabban – Neem! – zúgta - Nem állok félre! Ma nem!!! – és felállt a földről, nagyobb lett, mint a ház, nagyobb, mint az erdő és nagyobb, mint a felhők. Csillagok járták táncokat a feje felett. Előre nyújtotta kezét, nyitott tenyérrel, mint Neo a Mátrixban és megismételte, hogy – Nem!!
És a golyók megálltak a levegőben, elporladtak a gránátok, a repülők bömbölve csapódtak a szántásba…. a feltartott tenyérbe belehalt Hitler, belehalt Mussolini, Sztálin, Brezsnyev, Ceaușescu és a felcsúti epigon is. De a Demokrácia ezt mondta az egyentekintetűeknek:
- De titeket nem öllek meg. Éljen mindenki békén ezentúl e földön. Ti vízbe akartatok fojtani, eltaposni, mint egy férget, de én élek veletek tovább. menjetek békével haza a házaitokba és tanuljuk meg újra egymás szavát, és gyermekeink találják meg újra egymást a szerelem nyelvén.
És mintha visszaszállt volna az angyal a földre… és közben senki nem vette észre, hogy a meg nem semmisített fekete tojás titokban újra repedezni kezd…

2018.11.28.

Munkalehetőség! Egyházalapításhoz keresünk jelentkezőket! Az alábbi kompetenciákkal rendelkező jelölteket részesítjük előnyben:
- az ideális jelölt az egyik kiemelt feladatra megbízható, rutinos módon közlekedik kerekesszékkel, illetve fejét félrebillentve, nyálcsorgatva hagyja tolni magát a statiszta által, majd a színpadra érve, a rituális kézrátétes szertartás után „Halleluja, az Úr él!” felkiáltással kipattan tolószékéből, pár lépés autentikus néptáncot lejt, és örömkönnyeket hullatva hálával zengi az Atya nevét.
- Ugyancsak keressük a performance vak megfelelőjét, aki rendkívül bizonytalanul botorkálva, botladozva felküzdi magát a színpadra, majd ráolvasás és megköpdösés után látni kezd és szemét az égre emelve rövid szólót énekel templomi kórusunk által kísérve.
- Ugyanitt közöljük, hogy a halottfeltámasztás attrakciójára már nem keresünk jelentkezőket, az ÁNTSZ nem engedélyezte, hogy bomló állapotban bemutassunk valakit a gyülekezetnek.
- fontos képesség az állás elnyerése szempontjából, az un. „nyelveken szólás”. Amikor a kézrátét hatására az ideális jelölt hanyatt veti magát a szőnyegen, hisztérikusan vihogni kezd, demonstratív módon fetreng, sarkával ütemesen kapálja a födémet, ebből az állapotból felemelkedvén mindenféle zagyvalékot mormol és kiabál, miközben két nyitott tenyerét az arca felé fordítja. Létező nyelvek, érthető szöveg használata alkalmatlanná teszi a jelöltet a feladatra.
- lényeges eleme a megkötendő szerződésnek, hogy a jelölt korábban nem állhatott semmiféle érzelmi vagy fizikális viszonyban valódi segítséget nyújtó, karitatív egyházakkal, mert ez elveinkkel összeegyeztethetetlen. Örökös kizárást – kiátkozást – jelent, ha például az Oltalom Szeretetszolgálathoz, Budapest Bike Maffiához, Migration Aidhez, vagy bármilyen hasonló, szegényeket, elesetteket, rászorulókat támogató szervezethez fűződő bármilyen korábbi kapcsolat kimutatható a jelölt múltbéli életében. Ahhoz, hogy rendszeres és nagy összegű állami támogatásban részesüljünk, elengedhetetlen, hogy a közösségi médiában az ideális jelölt vulgáris megnyilvánulások közepette szidja a hajléktalanokat, cigányokat, zsidókat, színesbőrűeket, más vallásúakat, melegeket és mindenki mást, akit az egyház felett diszponáló párt irányvonala célszemélyként kijelöl számára.
- az ideális jelölt nők esetén évi egy, férfiak viszonylatában évi négy gyerekkel gyarapítja az egyház sorait!
Amennyiben a fentiek tudatában Ön az ideális jelölt, úgy garantált a jövő az Ön és a családja számára is! Állj közénk, lépj sorainkba, és veled együtt felemelkedik a Nemzet újra!

2018.11.10.

- De most mit kiabál itt, miért, maga is dolgozik valahol, nem? Na, hát nekünk meg ez a munkánk. Vagy maga nem jó hazafi?? Mit kapálózik itt? Pártunk megmondta, hogy mindent felülíró kényszer, érti, kényszer, hogy szaporodjon… Maga meg fiatal, egészséges, mit hisztizik itt? Na, öltözzön fel, porolja le magát, aztán menjen a dolgára! Jól néznénk ki, ha mindenkivel ennyit kéne vesződnünk… - morgott a Nemzeti Beporzószolgálat fáradt őrjárata, miközben begombolkoztak ők is. Aztán még odavetette az egyik, úgy félig elmenőben, hogy – Sorosbérenc szuka!

2018.11.08.

Már majdnem odaértem az autómhoz a sötétben, amely egyedül árválkodott a langyos őszi estében a 15-ös számú parkolóban, a budaörsi Auchan előtt. Mindig itt parkolok, régen ez volt a medve parkoló, és mindig hétfőn vásárolok, ha csak tehetem, mert akkor háromszoros nyugger-pontok járnak a kiadásaimért és a hűségemért cserébe. Akkor vettem észre a kis malőrt, ami egy kicsit rosszul érintett. A sörösrekeszem mellett kicsempésztem egy üveg teát is, és azt nem vettem elő a pénztárnál, csak kitoltam a kocsit, mint aki jól végezte dolgát… nem volt szándékos, és ritkán fordul elő, de azért rossz érzés és kellemetlen. Persze, hogy visszacammogtam a pénztárhoz és bűnbánóan lengetem a petpalacknyi cuccot a pénztáros néni felé... a sorban állóknak meg zavartan magyaráztam, hogy izé, az előbb itt fizettem 10-20000 forintnyi árut, csak ez bocs, lemaradt. A pénztáros néni megköszönte vagy ötször és ez már bőven elég volt, ezért már tényleg megérte, meg jobb is így. De a lényeg most jön: az egyik sorban álló úr azt mondta, nem túl színpadiasan, inkább amolyan hétköznapi tényként, hogy „azt tudja, hogy 10-ből kilencen nem hozták volna vissza?” Nem volt ebben elismerés, nem volt ebben semmi gúny, csodálkozás, semmi. Csak ténymegállapítás. És, miután az előbb ittam ebből a teából, eszembe is jutott mindez.
És most persze sürgősen akadjunk is le arról a zsákutcányi teóriáról, hogy húú, a Várhelyi játssza itt a fejét, na, már megint magát fényezi ezerrel a beképzelt majom, aztán közben biztos kilopja a halottak alól a szemfedőt is… mert egyáltalán nem erről van szó. Tényleg nem rólam. Én visszavittem, ennyi, semmi több. Mások is megtették már velem, hogy valamit utánam hoztak, amit ott felejtettem, elhagytam, és minden jóra fordult, ilyen a normális élet, de most itt nem rólam van szó. Nem az egyről, hanem a kilencről! Ez igaz? Tényleg így lenne? Hogy kilenc ember meg nem? Mi a hihető vagy a nem hihető ebben? 
Rohadék egy romlott korban élünk. Még akkor is, ha tízből nyolc… az is sok, a tízből hét is… de miért? Mert ez lett az életünk. Benne élünk, belesüppedtünk, egy országnyi lopásba és hazugságba, amit úgy neveznek rendkívül cinikusan, hogy „klasszikus értelemben vett kereszténydemokrácia”. Átfogó, nemzetközi vizsgálatok rendre megállapítják, hogy a kiemelten sok, a legtöbb pénzt és támogatást kapó szegény, kis fejlődő ország több mint 70 évvel a háború után ugyanúgy leszakadt, ugyanúgy a rögös út elején jár, mint 30 éve… hogy a pénz meg sehol. Nem baj az, előlép az országló szélhámos bohóc és bemondja a rádióba meg a TV-ben, hogy gazdaságunk, iparunk szárnyal, mindenki minket csodál, sőt, a receptet is tőlünk kérik, sohasem száguldottunk még így. Igaza van! – mondja Jolánka néni Julis néninek a faluvégi kispadon – jól mondja! – igaz, hogy szegények vagyunk, mint a templom egere, de jól mondja ez a szép ember! Azok az európák meg hazudnak ám!” És akkor ennyi. Hogy a szép meg jó ember a barátaival lenyúlta azt a tengermilliárdot és annak csak a tajtékja jutott el a faluvégre, nem baj az, jól van az. akkor is szép ember ez, jó ember ez! Nem lopás az, hanem megérdemli a jóságáért! A propagandaminisztérium meg közzéteszi, hogy igenis a kórházakban nem egy darab kockasajt van, hanem egész rántottcsirkét kapnak a betegek, háromféle körettel és görög majonézzel, még akkor is, ha a Bözsi néni tényleg beteg lesz, tényleg nem jut ellátáshoz csak egy év múlva, mikor már késő, de nem számít, és akkor már mit számít, hogy nincs kötszer, meg nincs WC-papír, meg nincs lepedő… 
Állig a hazugságban és a lopásban állunk, hivatalok rendszere dolgozik csak azon, hogy ez így legyen, akkor miért ne lopjon az a kilenc, vagy nyolc vagy hét, ha teheti? Mit számít már az, szép ember az, jó ember az, megvéd minket a százezer migránstól, akik már régen megettek volna bennünket, ha nincs ez a szépen beszélő jó! Az igaz, hogy havi két kóbor menedékkérő akad errefelé, az is eltévedt véletlenül, de mit számít az? Miért fontos, hogy mi igaz, ha egyszer leírják, bemondják, hogy mit kell annak hinni? Hiszen erre valók a hitek, nem? Nem arra, hogy másokon segítsenek…
Na jó, ennyit a barackos Jana teámról, szellem visszazár a palackba, kupak rácsavarodik, tea eltesz, az élet meg megy tovább... jól van ez így, na… a fene egye meg.
Mi meg, a kilenc mellett az az egy, kihalunk csendesen.

2018.11.08.