Bömbölve csaptak le a bombázók, szétszaggatták a szürke felhőfoszlányokat, temérdek füstölgő krátert hagytak maguk után a virágzó civilizációk helyén. Az elhárítórakéták villámokat szórva tépdesték az eget, vért és lángoló roncsokat frecskendezve a még megmaradtak arcába a menedékeken… sikoly, láng és hörgő halál mindenütt… egy faj vívta utolsó, nagy csatáit, hogy pontot tegyen az idők végezetére….
De egyszer csak egy vézna kislány, szakadt gyolcsruhájában a harctér közepére penderült, ki tudja, honnan lépett elő, talán az indulat felsokszorozta máskor oly harmatos erejét, és irtózatos hangon ordítani kezdett. Velőtrázó üvöltésére elhallgattak a szirénák, még az anyahajók és atomtengeralattjárók motorjai is akadozni kezdtek, majd böfögve leálltak…
- Riohadék baromállatok! – visította tombolva a lány - ha még egyszer valaki petárdázni mer, vagy lövöldözik itt a tetves puskájával, annak fülén keresztül nyomom ki az agyát, mint egy fogkrémet!!! A száján keresztül lenyúlva tépem ki a heréjét, azzal a nyomorult, szánalmas kis gilisztájával egyetemben!! A kis kedvencünk, Rózsa Kapullária reggel óta reszket félelmében, mióta ez a pufogtatás itt megy!! Pszichológushoz fog járni egész életében, rossz álmai lesznek, vagy világgá szalad mezítláb, a kis pink topánkái nélkül! Felsebzi a talpacskáját! Ha nem értitek meg, amit mondok, itt van a két bátyám, ez a két kigyúrt, talpig tetkós igavonó, majd azok kitépik a májatokat és gúlát raknak a redvás hulláitokból…
Mélységes, megdöbbent csend honolt a tájon. A seregek ezerei moccanni sem mertek a lövészárkokban, mert látták a két testvért a harctér közepén feltornyosulni és mindenkinek eszébe jutott a saját temetése, amint otthon zokog a plébános vezetésével a fél falu, az árnyas fűzfácska alatt… és ekkor… és ekkor… a szél sem mert moccanni, de valahogy mégis… valahol eldőlt egy tábori sparhelt, leesett egy csajka, és a fémes, felcsattanó hangra a kis Rózsa Kapullária összerezzent, majd panaszosan felnyüszített… egy kicsit. De a két fivér azonnal ott termett és egy szeneslapáttal pépesre verte a vigyázatlan katonák fejét. Na, lett is itt haddelhadd, meg a hadak vége is egyből.., mindenki eldobált mindent, pisztolyt, aknavetőt, gránátot, lángszórót és hadi lobogókat és fejvesztve menekültek haza a saját országaikba leszerelni. A hadvezérek meg sürgősen asztalhoz ültek és alá is írták a világbékét, amit nem szeghet meg soha többé egyetlen Isten teremtménye sem!
A vézna kislány, meg a testvérei is hazamentek, büszkén sugározva a győzelem dicsfényét a gonoszság felett, és a lány feje felett egy méteres sugarú világító, lila glória lebegett…
Amint hazaértek és letette Rózsa Kapulláriát a kis selymes párnácskáira, rögtön munkához is látott, szprével lefújta az összes pókot a lakásban, a darázsfészkeket kifüstölte, a hangyabolyokat teleszórta méreggel, a galambokat elkergette, a vakondokat a kertben felrobbantotta vagy méreggel átitatta a járataikat, az egereket bölcsen vízbe fullasztotta, a vaddisznókat cafatokra lövette, mert félt tőlük, a nyesteket kinyírta a padláson, mert hátha megrágnak valamit, a békákat és siklókat megölte, mert csúnyák, széttaposta a poloskákat, mert büdösek, és mindeközben csak kétszer kellett elemet cserélnie a glóriájában.

2018.12.31.

Azért abban is van valami bensőséges báj, ahogy családfát kutatunk a lányommal. Éjszakai beszélgetések, halkan, mert mások már alszanak, emlékfoszlányok, meg információk, amiket óvatosan egymáshoz illesztgetünk. A MyHeritage oldalon vannak a töredékek, meg a már megtalált darabok, ezt toldozzuk-foltozzuk és közben remekül érezzük magunkat. Képzelhetné valaki, hogy éppen „magyarságot kutatunk”, de kutatunk a fenét… családfát kutatunk. És most őszintén: ki a fenét érdekel, hogy ki volt itt magyar, meg ki nem, meg az, hogy mennyire? Itt mindenki magyar, ebben a szobában, ebben a lakásban, ebben a házban, meg sokan az utcában, meg még többen a városban is. De közben millió és egy helyről származunk, százszámra kerengenek az ősök a neten, ezerszámra a szobában, láthatatlanul a levegőben, és a holtak már nem harcolnak egymás ellen, talán éppen kezet fognak, és karikást táncolnak körülöttünk. Parasztok, polgárok, katonák, tisztek, győzők és legyőzöttek, meghurcoltak és meghurcolók. Szegények és gazdagok. Módos patikusok, auschwitzi áldozatok, fasiszta lágerparancsnokok, vasutasok, tót parasztok keverednek, kavarognak mindenfelé, Deutsch Mózes, Weisz, meg a Weinbergerek az egyik oldalon, Vachuták, Horváthok, Kissek, szudétanémetek a másikon, ilyen nevekkel, hogy Hitler, vagy Hüttler… katolikusok, reformátusok, zsidók leginkább. Már, amiről tudunk. Amiről meg nem, hát, legyenek bármilyen hitűek, egészségükre! Valahol, a közelebbi, távolabbi múltban mindenki valahonnan jött. Magától, kalandvágyból, vagy kényszerből, fogolyként, lakosságcsere keretében, trianoni micsodán kívülről vagy belülről… de a fenébe is, nem mindegy? Ezerféle egyéni tragédia vezetett idáig, ebbe a szobába. Más ágak elhajlottak, elmentek, a túlnyomó részük már egyáltalán nem is tud magyarul. Valami egzotikus meseország lehetünk nekik a térképen. A napokban láttam a Facebookon, hogy egy amerikai unokatesóm itt fotózkodik ám a Gellérthegy lábánál, a Duna partján, meg jókat eszik és ízlik is neki az ősei kajája… Julie gondolt rám, amikor itt sétált? Vagy el is mentünk egymás mellett? Talán meg is néztem, hogy húú, de jó csaj… Ő kb. annyira magyar, mint én bármely európai nemzet leszármazottja. de most minek kellene lennem, sértett kisebbségnek? Kiválasztom valamelyik felmenőmet, dacosan és morcosan megtanulok tambalánul, varrok magamnak tambalán zászlót, minden reggel felhúzom a zászlórúdra a kertben és zokogva eléneklem a tambalán himnuszt, vagy mi? Nem jó nekem így, magyarnak lenni, ahogy vagyok? Tegnap mentem a Népszínház utcában, és a metrótól kezdve pár lépésnyire követtem két feketebőrű nőt. A legnagyobb meglepetésemre páratlan választékossággal és tisztán beszéltek magyarul. Szebben, mint egy székely, vagy egy szabolcsi bennszülött. A vietnami kislány, a Pho büfében szintén. Mindent tud rólunk. Julie, a magyarul nem tudó rokonom magyar, ezek meg nem? Elférnek ebben a családban grófok, melegek, hercegek, szolgák, naphitűek, görögök és toltékok is… bár lenne mindegyikből elég, és akkor még érdekesebbek lennénk, még jobban szórakoznánk a családfa-kutatással. Nekik köszönhetjük az egészet, hogy itt vagyunk! Hogy élünk és beszélhetünk róluk! Hogy bemutatkozhatnak belül egymásnak, ennyi vér és hülye háború, üldöztetés, könny után DNS-ek csavarodhatnak más DNS-ekre… történelem egybeolvad, hősi baromságokat összeöntjük egy pohárba, az elesettek meg a túlélők együtt forgolódnak, táncolják a körtáncukat, jöhet a botmixer, és hajrá….
Szevasztok, többi turmix!

2018.12.30.

Mondjuk, ha karácsony van, akkor az utóbbi, ha meg újév, akkor meg inkább az előbbi. Vonatkozzon ez az elmúlt évre és az elkövetkezendőre is. Mivel jártamban-keltemben belebotlottam egy-két durva félreértésbe, megkísérlem helyre tenni a dolgokat. Ezt a kinyilatkoztatást lehet fogadalomnak tekinteni, el lehet menteni, ki lehet nyomtatni és alkalomadtán az orrom alá lehet dörgölni.
Csak, hogy tudd, hogy ki ellen vagyok és kiért. És csak a saját nevemben beszélek. Mindenki a sajátjában tegye ezt. Kijelentem, hogy nem név, szín, vagy zászló ellen hadakozom, hanem a hazámért. Az a zászló is. És rohadtul nem érdekel, hogy ki áll jobb- vagy baloldalon. Ez majdnem tökmindegy a lényeg szempontjából. Fogadom, hogy ha esetleg Márki-Zay Péter, Szél Bernadett, Hadházy Ákos, Fekete-Győr András vagy bárki más ugyanilyen szarember lesz, mint a mostani országelsőink, ugyanígy fogom őket utálni. Ugyanilyen igazságtalannak érzem, ha a Fidesz nem szólalhat meg egyáltalán a médiában, mintha bárki mást erőszakkal mellőznek. Ha a Fidesz lesz kitiltva minden köztévéből, akkor a Fideszért tüntetek napestig. Ha egy új országnagy ugyanígy csak a büdöslábú barátait és a saját családját juttatja kastélyokhoz, erdőkhöz, hegyekhez, bankokhoz és kikötőkhöz, másokat meg nyomorba dönt, ugyanígy a vesztét fogom kívánni, mint most ennek a méltatlan stricinek. Aki Magyarország szégyene a világ előtt, az Magyarország ellen van, az a mi árulónk. Mindig ő a hazaáruló, aki széllel szembe vizel, és a levét ránk fújja vissza a sors. Ha Magyarországon a melegek üldözni kezdik vagy betiltani a heterókat, a heterókkal megyek tüntetni a melegek ellen. Ha hülye kérdőíveket gyártanak és küldözgetnek körbe, hogy csak a meleg pár az igazi pár Isten előtt meg csak melegcsaládok éve van, ugyanúgy tombolva fogok tiltakozni, mint most. Ha itt a zsidók, a hinduk vagy a muszlimok elkezdik üldözni a keresztényeket, a keresztényekkel fogok felvonulni, az ő jelképeiket lobogtatva, érdekeiket védve. Ha egy párt a Mikulással, pokémonnal vagy a húsvéti nyúllal fog riogatni., ahogy ezek a hülyegyerekek hülye felnőtteket most Sorossal meg Brüsszellel, akkor Mikulás és pokémon plakátokat fogok tépkedni indulatomban.
Ha valaki egy párt, nézet, izmus, vallás, vagy vezető mellett akkor is kitart, amikor az szemét mocsokká válik, az maga is egy mocskos ember, és önként lett azzá. Utólag majd makoghat, hogy megtévesztették, meg parancsra tette, mint a német katonák a háború után.
No, ezek után érted-e szót, kedveshúgom vagy kedvesöcsém?

2018.12.29.

Valahogy a karácsonyhoz mindig hozzátartozik, hogy megnézek pár filmet Jézus életéről. Van jónéhány, idén a Zeffirelli-féle Názáreti Jézus került be a DVD-lejátszóba. És nem tudom úgy végignézni soha az ilyeneket, hogy ne kavarna indulatokat bennem az elv és a valóság ordító ellentmondása. Akármelyik feldolgozást látom, a rongyokban járó Jézus az, aki lázad a bíborban, bársonyban henyélő hatalmasságok ellen, azután meg is lakol ezért. De hát ez a példázat, ezt tárja elénk a történet, erről szól a tanítás legjava. 2000 év telt el és a bíborban, bársonyban fetrengő hamis disznók változatlanul élnek, néha felszuszognak a szószékekre, és hirdetik Jézus bűnöket megváltó áldozatát, tisztaságát, tülkölik érdemeit. Aki meg lent ül, a padsorokban, a butaképű, az csak néz és odáig nem jut el soha, hogy hol is van itt az ellentmondás… a bibliai bűnben fetrengő hitvány állam buldózerekkel tolja oda a pénzt a kiválasztott szócsöveinek, az erkölcstelenség egyházainak. Cserébe a csuha alatt a jellemtelen farkcsóvál, hajlong és prédikál buzgón, van, aki az országló tolvajok lelki üdvéért rimánkodik a faragott, felújított, aranyért restaurált istenéhez. A világ így működik az ősidók óta. Az azték, az egyiptomi papok is köptek a köznépre, rabszolgákra, fáraók, fejedelmek, királyok mellett ültek és szöges korbáccsal vagy akárhány emberáldozattal is készek voltak fenntartani az uralkodó rendjét. A középkori keresztény vagy tetszőleges hitű császárok, királyok ugyanígy… de mind szépet prédikált. Hitegetett, ígérgetett, túlvilágokat, hurikat, gyógyulást és reményt, vagy csak fenyegetett a poklokkal. De a nép hasznára szinte nem volt senki. Az adók egy részét a királyok szedték, egy másikat pedig a valamilyen szellemben szemforgató egyházak. A butaképű meg ilyeneket gondol, hogy de milyen helyesek is ezek, van ez a szép családok éve, mindenki ünnepel, örömtáncot jár, kisdedek kacagnak gurgulázva a mezei virágoktól hemzsegő szép magyar fűben, a nem butaképűek meg maszatosarcú, éhező lurkóknak osztanak közben ételt a nagyváros terein. Nyilván van olyan létforma, aki ebben nem talál semmi ellentmondást. Nyilván bent ül a szellemileg alultáplált a tornyos házban és fel sem merül benne, hogy ez a hozsannázó potrohos nem szólalt fel egy árva szóval sem az ezerszám kilakoltatott családokért, az éhező, fázó, menekültekért, vagy a halálra macerált hajléktalanokért sem. Lehet, hogy nem is pirulva, de inkább büszkén tűrte a kor aljasságait. Lehet, hogy arra gondolt, mert azt mondták neki, hogy itt bizony keresztényüldözés van ám! Ennek jegyében lett egy semmiféle értelmi képességgel nem bíró gázszerelő Magyarország leggazdagabb embere, felesége szerint a jóisten segítségével, mert annyira üldözték, hogy belemenekült a mérhetetlen gazdagságba. De képzeljük el azokat a „keresztényeket”, akiknek a szemében Sarka Kata, Rogán Cili, Semjén Zsolt vagy Vajna Tímea a keresztény érték, Iványi Gábor meg nem. És te sem. Te azért nem, mert segítettél az utcára szorul, fázó és éhező mai Jézusokon. A kevésből, ami neked maradt. Ők meg a sokból és az egyre többől sem tették meg mindezt. Így van ez rendjén. De idén – javítsatok ki, ha tévednék - mintha nem láttam volna nagy jobbikos fakereszteket a nagy tereken. A dekorációisten átült, azaz átvitték egy másik parlamenti padsorba. Azóta ott ül és kiröhögi a keresztényüldözőket. Ez lett az új szlogen. Lejárt a Soros-ügynök nevű üres ökörség, elkopott a „hazaáruló” semmibe pufogtatott értelmetlensége, most keresztényüldöző lett a haragvó nép. Szánkót éget, Betlehemet gyújt, kereszteket tör le a hídon, ki tudja, még mire vetemedik… Soros ellen megvédte a butaképű a hazát, Brüsszel ellen is, meg a vérszomjas bevándorlók milliárdjai ellen is a konzultációs izékkel… most a keresztényüldözők ellen kell, azokat verjük agyon az utcán. Talán jöhet elő a szemétből Prohászka Ottokár meg Horthy, Nagy Imre és társai helyére, akik nem voltak keresztények nyilván.
2019 az uszítás, a pogromok éve lesz, a teljes elhallgattatás és elnyomatás, elnyel, felfal a propagandahenger. Vagy pedig kiássuk a középkorból, felszabadítjuk és visszanyerjük az országot.

2018.12.28.

Előfordul, hogy az ember valamit nagyon időszerűnek érez, vagy valamire rábukkant, amit nagyon fontosnak tart, és örülne annak, ha megoszthatná másokkal is. Ilyen élményértékek érhetnek például színházban, moziban vagy akár egy könyv olvasása közben. Éppen naponta csemegézem Száraz Miklós György: Székelyek című remekművét. Apránként haladok vele, naponta kell is idő ahhoz, hogy feldolgozhatóvá váljon, beépüljön. És úgy mégis, mi a külön értéke ennek? Hiszen ugyanő tette közkinccsé Tóth Zoltánnal karöltve az „Erdély csodái” című pazar albumot 2004-ben, számtalan maradandó képpel gazdagítva mindazokat, akik belelapoztak ebbe a szépséges fotógyűjteménybe. Most meg nekiáll és leírja, mit tudott meg a székelyekről. Hát nem azt.
Van ember, akinek hiszel, és van, akinek nem. De hiteltelenek könyveit nem is venném meg, nem olvasnám, hiteltelenek dalait sem hallgatom. Na, és mitől válik valaki hitelessé? Hogy nem először mond igazat, hanem folyamatosan. Tárgyilagos, mértékadó könyveit élvezettel olvasván – és most kivételesen nem a regényekről beszélek – ide kívánkozik a „Cigányok” című album, ami izgalmas elmélyedést tesz lehetővé a romák múltjába és jelenébe, hagyományaiba, őszintén, nem tagadva semmit, de rávilágítva olyan körülményekre is, amiket talán sohasem hallottál. Túl azon, hogy a könyv fotóanyaga szintén csodaszép. A zsidókról is szól egy nagyon érdekes könyve, az „Írd fel házad kapujára…” című remek, ami falakat dönt le, lépésekkel visz közelebb a közös történelmünk megértéséhez. A trianoni szindrómánkról is fontos művet kaptunk a „Jaj, hol a múltunk” kötetében, és most a székelyek… Száraz Miklós György visszatért oda, ki tudja, hányadszor, hogy meséljen nekünk róluk. Úgy, ahogy csak ő tud, őszintén, szerethetően, nem túlozva, érdekesen és mégis tartalmasan. Semmi pántlikás, pálinkás, szalonnás, turulos magyarkodást nem érzek benne, inkább egy csomó zseblámpa óvatos kerengését, amik ügyesen minden oldalról megkísérelnek rávilágítani valamire. Lépésről lépésre közelebb hoz, valamihez, amiről nem tudunk, csak hiszünk valami majdnem biztosat vagy bizonytalant. Az eredeteinkről, a közös és az elválasztó múltról.
Minden nép mélyebb, butább, önhittebb rétegében él egy felsőbbrendűségi tudat, sokszor ez tör ki a felszínre nacionalizmus formájában. Durva eredményre vezet, a diktatúrák szentelt ostyaként használják és naponta dugnának mindenkinek egy ilyen mérget a nyelve alá. Erre a célra szolgál minden heroikus valós vagy álhős előhozatala a poros raktárakból, kipakolása a legfőbb terekre, lovagló győzők sora hirdeti márványból az öntömjén mámorát. Nemsokára felállítódik valahol a Magyarságkutató Intézet, na, majd vágtatnak abból is kifelé naponta a mondabeli hősök, röppennek szanaszét a nyilak, griffek és turulok… a kollektív elhülyülés ellen egyetlen védekezésii mód van: a tudás. Hogy megóvd magad, ne ess el a „kultúrharc” mezején és ne kerítsen hatalmába a mindent leigázó szörny, olvass ilyeneket, mint ez a könyv is. Segíteni fog a túlélésben! 
Jószívvel ajánlom.

2018.12.26.

De most őszintén: ki a fenének lenne kedve karácsonykor, télen, hóban, esőben, sárban, hidegben tüntetni, ha nem lenne muszáj? Kit érdekelne, hogy milyen nevű párt van kormányon, ha csak egy morzsányit is tisztességes lenne? Hát bánja fene, akárhogy hívják, élünk tovább, várjuk a következő évet, meg a következő választásokat. De nem lehet. Ezt a békét nem én, nem mi törtük el. Ezt az indulatot kikényszerítették belőlem is és másokból is. Pont az ünnepekre időzítve, pont akkor vágva a képünkbe, hogy másodrendűek vagyunk. És nem is a rabszolgatörvény a fő attrakció. Az csak a felszín. Hab a romlott tortán. A még aljasabb „ajándék” a különbíróságok, amikről – érdekes módon – kevesebbet beszélünk. Ami azt ígéri, hogy neked egyre kevesebb jogod van a hatalommal szemben, egyre kisebb és nyomorultabb vagy. És így már a rabszolgatörvény is súlyosabb, nem csak valami ártatlan módosítgatása a munka törvénykönyvének. A bűnöző állam körbebástyázza magát „jogilag”, ami a legjogtalanabb dolog, amit csak el lehet képzeni. Letagad, lehazudik mindent, csak önmagát dicséri, meg azt szajkózza, hogy csúnya, hálátlan emberek ezért őt bántják. Bele akar szólni a koszos pór abba, hogy ő mit harácsol, mit lapátol össze a családja ülepe alá. A mi fenekünk alatt meg közben egyre csak fogy a párna, már toll sincs benne, szalma is alig, és nemsokára a hideg földön ülünk. Kit érdekel az infláció, ha a családjának minden tagja milliárdos? És kit érdekel akkor, ha a létminimumon él évek óta és csak fogy az élettere? Lehet ezt látni a várból, meg a repülőgépek luxusából? Nem, dehogy is…. azok ott lent csak hangyák. Össze-vissza futkosnak. Meg hisztérikusan rikoltozó senkik. Neobolsevikok. Lehet ezt még fokozni? Bepofoznak a trágyába, aztán még ki is röhögnek. Bagatell vagy! Párszáz senki, alig látható, hallható rendbontó. Hogy százezren lennél? Dehogy vagy! Majd bemondják a TV-ben az igazán hülyéknek, hogy részeg csoportocska vagy, felgyújtod a karácsonyfát meg a betlehemet, mert furkósbottal üldözöd a keresztényeket. Aztán majd le is köpnek ezért a faluban, ha hazamész. Mert ekkora szemetek. Ha viszont szeretnéd bemondani az igazságot bárhol, egy országos csatornán, lapban vagy TV-ben, megfognak és kidobnak. A megfogó és kidobó büntetlen marad. A törvény nem a te oldaladon áll, hanem a gazdagokén. Ezt kaptad karácsonyra meg a könnygázt, Erzsébet-utalvány vagy szájbetömő forintocskák helyett. 
Van ember, aki ez ellen ne lázadna? Ki az a szolgalelkű, önérzet nélküli kretén?
Boldog karácsonyt, Magyarország! Azután jövőre egy még boldogabbat, ha lehet…

2018.12.23.

A srác a hideg sárban vergődött a sarkon, így éjfél után jóval… kihalt a környék ilyenkor, télvíz idején különösen, de egy kedves lány és egy fiú ott tüsténtkedett, hogy segítsen neki. Összefüggéstelenül makogott a szerencsétlen, a kislány elkérte a telefonját és az ismerőseit kezdte hívogatni, hogy segítséget kérjen. A fiú meg megpróbálta felültetni, legalább a vastag hátizsákjára, hogy oda ne fagyjon. Én is ötletelni kezdtem, ahogy csak tudtam, hiszen én vagyok itt a környékbeli… terveztük, hogy legalább valami takarót, vagy ülő alkalmatosságot szerzek. A részeg srác meg csak dadogott összevissza. A lány nem járt sikerrel, az ismerősök nem voltak túl lelkesek a telefonban. Mit csináljunk? Itt nem hagyhatjuk… Azt mondja a helyes lány a barátjának, hogy azért nem érti, hogy mit dadog a sárrészeg, mert nem magyar születésű, nem áll rá a füle… ezen majdnem nevettünk, de! A tökrészeg népnemzeti gyerek felpattant, kóválygott néhány kört, megbotlott kétszer, majd kocsiról kocsinak csapódott. És egyszerre mondanivalója is akadt, jó hangosan. Hogy mindenki menjen a jó édes kurva anyjába, aki nem magyar, takarodjon el ebből az országból, és menjünk mind el a büdös picsába…. majd ide-oda dülöngélve. átkozódva és káromkodva látványosan elhagyta a terepet. Mi meg álltunk hárman és csendben néztük, hogyan távozik a lámpák fényében ez az ősi kultúra…
Magyarország, 2018. decemberi napéjforduló

2018.12.22.

Hát akkor most ez lett az ütközőpont, ezt az érvet varázsolta elő a bűvész a kalapból. A gonosz ellenzék nem tiszteli a karácsonyt, nem tiszteli a kisjézust sem, Máriát tapos, szánkót éget, gyerekeket ver és ordibál, meg még ki tudja, hogy mi mindenre képes… keresztényüldözés van ám itt kérem, jaj, csak úgy üldöznek ám! A modortalan, röhögő tapló - akinek a gravitációs mértékegysége 1G - azzal próbálkozott, hogy inkább kiröhögi népét. Semmik azok ott kint, hisztérikusan sikoltozó senkik. A szemforgató rablók meg összeállnak egy tablóra, ájtatos pofikat vágnak, gyertyákat gyújtanak meg csilingelnek, és demonstrálnák, hogy ők inkább ilyen békében lopnának tovább, zavartalanul, ha az a kiabáló csürhe nem zavarná állandóan őket ebben.
Ma láttunk egy elég vicces videót is, ha nem tudnánk, hogy komoly, azért elég sokat nevethetnénk rajta. Mókásan végigmakogja egy csomó limlom arc, akiket azért már láthattál is a médiában, megdöbbentően szerencsétlen, fájdalmasan buta emberek, nemzetikonzultációznak, brüsszeleznek, családvédenek benne. Azt sugallva, hogy ők a családokért tesznek, ők aztán hej, de emberközpontúak. Ezt akkor most vessük össze azzal, hogy családok tömegét lakoltatták ki ezév során, és mindenféle furmányos törvényeket hoztak azok ellen a szervezetek ellen, akik a rászoruló, nélkülöző családoknak segíteni szerettek volna… a lelkiismeretlen martalóc, aki végiggázolt az emberek életén, minden rohadt jogi csűrcsavarral csak kurtította az emberek jogait, a munkásokét, a tanárokét, az egészségügyben dolgozókét, a szegényekét, az értelmiségét, a színházakét, az egyetemekét, szóval, csak elvett és elvett, most gyertyával a kezében angyalkát játszik és búbánatosan énekelget. Hogy őt mindenki bántja… a Brüsszel, az ENSZ, a Soros (az év embere), meg még ez a hálátlan ellenzék is! Hát nem elég nekik, hogy naponta eggyel kevesebb újságjuk, weblapjuk van, hogy már majdnem minden rádiót elvettek tőlük, egy hangjuk nem lehet az ország TV csatornáin, még itt tüntetnek is, meg hőzöngenek? Hát még le se lőttük őket! Mert karácsony van. Hanyatlik minden, az élet drágul, a pénzünk olvad, mint karácsonykor a hó, és még ki is nyitnánk a szánkat?
Ki, de bizony! De még mennyire!! És tudod miért, tapló földesúr? Mert családunk van! És mi komolyan is gondoljuk, hogy a családunknak nincs jövője így, mert ez az elnyomás szellemi terror, a véleménynyilvánítás szabadságának vödörbe fojtása, fegyveres erőszak az ország polgárai ellen. Az erőszakszervezet arroganciája. Nekünk is jó lenne otthon melegedni, család, béke, fenyőfa, kisharang, de nincs, nincs béke, egyoldalúan elnyomva törvények által nincs! A békénkért megyünk, hogy nekünk is legyen! Család, karácsony, béke, kisjézus, fenyőág. A miénk is!
És most keresd meg te is kabátodat meg a sáladat, mert megyünk, és ha csak egy szót is értettél ebből, akkor Záhonytól Sopronig, gyere, mutasd meg magad, bizonyítékául annak, hogy nem ölték még meg az önérzetedet!

2018.12.21.

Én sem gondoltam volna, hogy egy jobbikos országgyűlési képviselőre majd ilyen tisztelettel nézek fel. Volt idő, amikor egy jobbikos megszólalás csak olyan hangot kongatott meg bennem, hogy na, már megint egy homofób, antiszemita, Európa-ellenes gyökér… most meg… hmmm... azt gondolom, hogy egy becsületes magyar ember, aki velünk van, az országgal, az elnyomó hatalom ellen. De mi is történt közben, hogy idáig jutottunk, ő meg én? Elérte és meghaladta az ingerküszöbünket a kisemmiző vigyori rém tetteinek hatása, aki azt hitte, és még mindig azt hiszi, hogy bármit megtehet velünk, mert a szolgái, jobbágyai vagyunk. Ez a küszöb emberenként vagy pártonként változik, kinél mikor kopogtat be, hát, most meg már húzza a vészharangot is! Mint a dominó, dől az emberekben az eddigi hamis hit, és pislákol a felismerés, hogy egyoldalon állunk, a kizsákmányoltak oldalán, és velünk szemben áll a rendőrsorfal mögött megbúvó sunyi, hazug gonosz. Megy, fut a felismerés lángja, mint véres kard, körbe az országon, és leváltja a bizonytalanságot, a tévelygést, a szellemi elnyomatást. Mindannyiunk érdekévé vált, hogy emeljük fel a fejünket és együtt ordítsunk. Váll a vállhoz, magyar a magyarhoz, kéz a kézben. Nem számítanak már a pártzászlók, a közös pártlobobogónk a piros-fehér-zöld a narancssárga ellen. Szép is ezt megérni, jó, hogy látom, érezhetem újra.
Azután, ha sikerül felszabadulnunk, és egy újra szabad országban tisztességes, csalásmentes választásokat tartanunk, legyen jobbos vagy balos kormány, úgy, ahogy a nép kívánja, de egyik se legyen ellenünk többé! És akkor elfogadjuk a végeredményt, gratulálunk a győztesnek, és élünk, dolgozunk tovább. De addig még van egy új harcunk, a jogot, a tisztességet vissza kell ültetnünk az ország értékrendjének csúcsára.
Köszönöm, Jakab Péternek a kiállását, meg azt, hogy ennyi új reményt adott nekünk! Most már a mi jelszavunk lehet nemsokára, hogy hajrá Magyarország!

2018.12.20.

A diktatúrának az a lényege, hogy nem fogad el mást saját magán kívül. Hogy el akar nyomni. Ettől kezdve teljesen mindegy, hogy hogyan hívják, a következmény ugyanaz, akár proletár-, akár kereszténydiktatúra, Iszlám Állam vagy fasizmus… az állam átvesz, felmutat egy ideológiát és nem tűr el másikat. A többieket meg a legkülönfélébb módon elhallgattatja: erkölcsileg, jogilag és fizikailag.
30 évvel ezelőtt ugyanezek a jelzők voltak. A komor állampolgár, a rend állandóságának híve ócska, csavargó, dologtalan senkiháziaknak titulálta a tiltakozó polgárokat, szakállas, szemüveges, pulóveres rendbontó volt mind, ártékony, mihaszna értelmiségi, legyen az dunakörös, fideszes vagy SZDSZ-es. MDF-es társaimmal meg a hozzánk csatlakozó fideszesekkel együtt megpróbáltuk visszahívni Dauda Sándort, az MSZMP országgyűlési képviselőjét a parlamentből. Aláírást gyűjtöttünk a hanyatló diktatúrában. Az egypárt már megadta magát és elveszítette fenyegető erejét, de az emberek agya még nem állt át erre az újra. Zugló polgárainak jórésze durva elutasítással, átkokkal, volt, aki kutyákkal kergetett el minket. Pedig a kérdés csak annyi volt, hogy legyen a kérdésről szavazás! Semmi más, csak az, hogy lehessen választani. Aki meg beengedett, az behúzta a függönyt, ötször körbenézett, hogy a szomszédok látják-e, hogy mi történik és a lakásában is csak suttogva volt hős. Megjegyzem, nem is sikerült Dauda Sándort megbuktatni akkor. Az első szabad választáson meg… pontosan ugyanazok a pitbull-arcú nénik, bácsik járkáltak utánunk és tépkedték le a plakátjainkat, falragaszainkat, akik most. Ezek sosem halnak meg, ma is ugyanazok. A mostani utolsó választások látványos utcaképe, hogy csak NEM fideszes plakátok vannak megrongálva mindenhol, kevés kivétel akad a másik oldalon. Feltámadt az állampárt újra, visszatért az egypártrendszer, hülye néni, hülye bácsi ma sem viseli el a másságot. Másnak nem lehet plakátja, TV-adója, újságja, színháza, élettere, csak neki. Aki meg ez ellen lázad, az megint dologtalan, bűnöző, szakállas, szemüveges, stb, csőcselék. De hogyan érhető ez el, hogy hülye néni és hülye bácsi örökké éljen? Valamivel éjjel és nappal fenyegetni kell. Mumussal, Sorossal, más népekkel, más vallásokkal, széles a skála, és egészen addig, amíg csak nyüszítve nem kapaszkodik a diktátor gatyakorcába. A belső ellenzéket meg azonosítjuk a külső ellenséggel, és az emberek a kisgonosz védelmében agyonverik egymást botokkal. Igen, tudjuk, ez a recept, így van ez mindig, de… azután van egy pont, ahol elszakad a cérna! Lehet, hogy egyszer Temesváron, Tőkés László esetében. Vagy valahol egy rendőr véletlenül vagy szándékosan súlyosan megsebesít, vagy megöl valakit. Vagy egy ÁVH-s a rádióból kilő, vagy a tetőről rálőnek megint a tömegre a Parlament előtt. És ha jó pillanatban történik ez, akkor mindenki egy szempillantás alatt eldob mindent, amivel addig foglalkozott, de legfőképpen a félelmét dobja el, és ordítva kirohan az utcára és elsöpri a diktatúrát. Most éppen erre várunk, hogy felszabadulhassunk újra. Hülye néni meg hülye bácsi most is itt lappang közöttünk és nem is érti, hogy mi ez, mert soha nem vette tudomásul az igazságot. Mivel az neki valami politika vagy mi… ahhoz meg ő túl egyszerű ember. A miniszterelnök úr meg jó ember, adott tízezret tavaly is, idén meg még adott újra, még egy kicsit rá is tett. Hát bántják azt a szép embert? Vízágyút nekik, sorozatot rájuk, hogy legyen végre rend! A golyótól azonnal meghal a tüntető, a vízágyútól télen, mínusz 10 fokban talán napok múlva. De esküszöm, hogy volt nem is egy ilyen bomlott agyú kretén, aki ezt kívánta a Facebookon… 
És majd, ha mindenki megérti, meghallja, amit ez a hét üzent nekünk, és minden városban, faluban sorban felkelnek és kimennek az utcára tiltakozni az emberek a sorosos, spöttlés, migránsos, gulyásgergelyes, habonyos, némethszilárdos hülyítés ellen, és mindenki megérti azt, hogy nem megölni, elpusztítani akarjuk a szomszédunkat, hanem azonos jogokat követelünk vele, TV-t, rádiót, újságot, valódi híreket, törvény előtti egyenlőséget, akkor már tettünk is egy lépést egy emberarcú ország felé, ahol nem üldöz senki senkit, csak a rendőr a bűnözőt., pártállástól függetlenül, de addig… de addig nem hagyhatjuk abba! Ez, amit kérünk, ez már a minimum, mert már az életünk semmibevétele ellen tiltakozunk!

2018.12.19.