Bömbölve csaptak le a bombázók, szétszaggatták a szürke felhőfoszlányokat, temérdek füstölgő krátert hagytak maguk után a virágzó civilizációk helyén. Az elhárítórakéták villámokat szórva tépdesték az eget, vért és lángoló roncsokat frecskendezve a még megmaradtak arcába a menedékeken… sikoly, láng és hörgő halál mindenütt… egy faj vívta utolsó, nagy csatáit, hogy pontot tegyen az idők végezetére….
De egyszer csak egy vézna kislány, szakadt gyolcsruhájában a harctér közepére penderült, ki tudja, honnan lépett elő, talán az indulat felsokszorozta máskor oly harmatos erejét, és irtózatos hangon ordítani kezdett. Velőtrázó üvöltésére elhallgattak a szirénák, még az anyahajók és atomtengeralattjárók motorjai is akadozni kezdtek, majd böfögve leálltak…
- Riohadék baromállatok! – visította tombolva a lány - ha még egyszer valaki petárdázni mer, vagy lövöldözik itt a tetves puskájával, annak fülén keresztül nyomom ki az agyát, mint egy fogkrémet!!! A száján keresztül lenyúlva tépem ki a heréjét, azzal a nyomorult, szánalmas kis gilisztájával egyetemben!! A kis kedvencünk, Rózsa Kapullária reggel óta reszket félelmében, mióta ez a pufogtatás itt megy!! Pszichológushoz fog járni egész életében, rossz álmai lesznek, vagy világgá szalad mezítláb, a kis pink topánkái nélkül! Felsebzi a talpacskáját! Ha nem értitek meg, amit mondok, itt van a két bátyám, ez a két kigyúrt, talpig tetkós igavonó, majd azok kitépik a májatokat és gúlát raknak a redvás hulláitokból…
Mélységes, megdöbbent csend honolt a tájon. A seregek ezerei moccanni sem mertek a lövészárkokban, mert látták a két testvért a harctér közepén feltornyosulni és mindenkinek eszébe jutott a saját temetése, amint otthon zokog a plébános vezetésével a fél falu, az árnyas fűzfácska alatt… és ekkor… és ekkor… a szél sem mert moccanni, de valahogy mégis… valahol eldőlt egy tábori sparhelt, leesett egy csajka, és a fémes, felcsattanó hangra a kis Rózsa Kapullária összerezzent, majd panaszosan felnyüszített… egy kicsit. De a két fivér azonnal ott termett és egy szeneslapáttal pépesre verte a vigyázatlan katonák fejét. Na, lett is itt haddelhadd, meg a hadak vége is egyből.., mindenki eldobált mindent, pisztolyt, aknavetőt, gránátot, lángszórót és hadi lobogókat és fejvesztve menekültek haza a saját országaikba leszerelni. A hadvezérek meg sürgősen asztalhoz ültek és alá is írták a világbékét, amit nem szeghet meg soha többé egyetlen Isten teremtménye sem!
A vézna kislány, meg a testvérei is hazamentek, büszkén sugározva a győzelem dicsfényét a gonoszság felett, és a lány feje felett egy méteres sugarú világító, lila glória lebegett…
Amint hazaértek és letette Rózsa Kapulláriát a kis selymes párnácskáira, rögtön munkához is látott, szprével lefújta az összes pókot a lakásban, a darázsfészkeket kifüstölte, a hangyabolyokat teleszórta méreggel, a galambokat elkergette, a vakondokat a kertben felrobbantotta vagy méreggel átitatta a járataikat, az egereket bölcsen vízbe fullasztotta, a vaddisznókat cafatokra lövette, mert félt tőlük, a nyesteket kinyírta a padláson, mert hátha megrágnak valamit, a békákat és siklókat megölte, mert csúnyák, széttaposta a poloskákat, mert büdösek, és mindeközben csak kétszer kellett elemet cserélnie a glóriájában.

2018.12.31.