62 évvel ezelőtt állt a végtelenül egyszerű néni az utcán és eképp morfondírozott:
- Jaj, édes Istenem, mit is csinálnak ezek itt ilyen nagy ribilliót, lövöldöznek az utcán, meg ölik népet, nem kéne a fejünkre hozni má megint a bajt! – kesergett, miközben ácsorgott a földbedöngölt, majd félig már felépült, de most újra rommá vert városban, és fújt körülötte a történelem összes szele… hogy háborúba mentek a hadak, hogy levertek bennünket, hogy szétbombáztak, hogy legyőztek, hogy elfoglaltak, hogy megkopasztottak, hogy kiraboltak, megerőszakoltak, hogy meghaltunk és újjáéledtünk, hogy állandósult az elnyomatás, csak most szabadságnak hívják és más színű zászlókat is csattogtat itt a magyar szél… de a néni nem érti, hogy azt a szép kopasz embert, ott, aki az emelvényen állt és olyan szépen beszélt a fényes jövőről, most miért bántják, mit szidják ezek, meg ledöntik még a hős szabadító apánk szobrát is… embereket akasztanak az utcán… hordák, bandák, jaj, istenem, mi lesz így velünk?
2018-ban ott áll a végtelenül egyszerű néni reinkarnációja az emelvény alatt, szemében változatlanul pislog az értelem kihunyó parazsa, és eképp töri a fejét:
- Jaj, édes Istenem, mit bántják ezt a szegény embert, ezt a hőst, aki népünket megmentette az elhullástól, aki éjt nappallá téve küzd érettünk a világ összes országa ellen, mert bizony minden politikus gonosz, csak ő nem, a jóisten éltesse sokáig még a lába nyomának a szagát is! - repes éppen, miközben minden valamirevaló emberi lényre rátámadt már az emelvényes bitang, a néni lánya, fia is messzi idegenben keresi a megélhetést, a nénit meg már el sem látják a legtöbb kórházban, a nyugdíja évről évre fillérekkel emelkedik, de az értéke tízezrekkel csökken, a hazája leszakadt a világ fejlődő országaitól, elmenekült munkásai helyébe már bármilyen rablókat telepítene a szélhámos, csak, hogy az ország működésének ketyegését valahogy fenntartsa, és az értünk aggódó többi ország vezetői naponta kifejezik, hogy szégyen az a becstelenség, törvénytelenség, amelyben élünk…
A néni, így átmentve, tenyésztve, táplálva és ideszállítva ezermagával a diktatúra oszlopa. Most nem a ballonkabát meg a mackóalsó van rajta, meg nem a fejkendő, hanem valami turis színes puffancsdzseki, de a lényeg ugyanaz. Ha lenne egy ilyen szoborcsoport, mindig át és átöltöztethetnénk, az adott ünnepnek megfelelően. De a fejét hiába kopogtatod… az ugyanígy kongani fog, ahogy régen.

2018.10.24.