Mindegy az, hogy ki hogyan ítéli meg a szocializmus 40 évét, nem változtat már semmin. A legtöbbünk leginkább a fiatalságát siratja benne, nem az akkori jólétet, ami azért valljuk be, nem volt. De azért mégis van még valami, amit nem felejtek el. Igaz ugyan, hogy a szabadságjogaink akkor is takaréklángon pislákoltak, meg most is, de azért van még egy összehasonlítási alapom: életem jelentős részében az egészségügyben és az oktatásban dolgoztam, de nem emlékszem rá, hogy ennyire ínséges időket éltünk egykor, hogy örökké a hiány és a szükség vezérelte volna a napi munkánkat. Egyszerűen volt minden. Nem luxus, de a munka folyamatos ellátásához bármiféle – akkori – anyag, eszköz a rendelkezésre állt. Államilag. Sok évig ügyködtem a MÁV Kórházban és más hasonló helyeken, sokszor voltam lóti-futi asszisztens, gyógyszer kellett, vér, eszközök, vagy gázpalackok, egyszerűen csak elmentem a házi gyógyszertárba, raktárakba, megpakoltam a kosarat, zsákot, a szállító mentőt, utánfutót, aztán vittem. Senki nem mondta, hogy az injekció, a laborvizsgálat, a röntgen, a műtét milyen sokba kerül, ha kellett, hát zajlott, volt. Gyógyszert kapott a beteg egy marékkal az osztályon az ellátás keretében, és a halottak után sem kellett külön vaskos hűtési meg tárolási díjakat fizetgetni, mint például most. Ami egyébként borzalom. Ezt a magatartást az akkori állam természetesnek tartotta az állampolgáraival szemben. És ezzel nem a szocializmust dicsérem, csak egyfajta szociális szemléletet, állami hozzáállást. De az iskolákban, ahol tanultam, dolgoztam, ott sem volt olyanunk soha, hogy na, most már spórolni kéne ám a papírral, krétával, ronggyal, tollal, világítással, bármivel, ez működött, vele járt a munkával, ott, ahol dolgozol, biztosítják azt, amivel dolgoznod kell. Ez természetes volt. Ezeket a különleges nyomorokat, amiket ma ismerünk, egy másik kor hozta, és azért ezt vegyük is ilyenkor észre.

Volt már olyan, hogy focistáknak gyűjtöttél pénzt? De tényleg. És miért nem? Ha elmész ebben a szélhámos országban bárhová, ahová pénzt öntenek hektoliterszámra, akkor ez az a terület. Voltál Felcsúton a magánaréna mellett? Az egész környék egy külön kis város, szinte minden szarházi focistagyerekre jut egy-egy külön gondozott, elkerített, megvilágított edzőpálya a stadion mellett, fűtött gyep, akkora a kiszolgáló létesítmények, ellátó személyzet rengetege, mint régen csak a főhercegek kastélyai körül voltak a szolgák, a lábad lejárod, ha körül akarsz nézni mindenhol benne, és ha el nem zavarnak a halál a nemiszervére az őrök. Mindezt a semmiért, ezek a suttyók, akiknek ez a fényűzés jár, soha nem gyógyítottak meg senkit, de nem is tanítottak embert betűvetésre. Ezzel párhuzamosan elmentem egy hete a János Kórház, meg a Kútvölgyi mellett… hát ne tudd meg… bár már elég sok fotót tettem róluk közzé az elmúlt években. Nem szabad! Tilos fényképezni! – próbált megakadályozni a kórházban a keményfiú. De nem tudott meggátolni mégsem.

Most megint oda jutottunk, hogy kórháznak gyűjtünk. Alapvető eszközökre, olyanra, amiről azt hinnéd, hogy térdig járnak benne, mert hát ez a dolguk, ez van előírva nekik, hogy ezzel dolgozzanak. És, hogy ez nem egy kamugyűjtés, azt onnan is tudom, hogy több hozzátartozónk is feküdt az elmúlt fél évben súlyos bajjal kórházban, és bizony venni, vinni kellett az alapvető higiéniai ellátás eszközeit is utánuk. Látogatás nincs, portán névre lead, ma így működik, és hozzá is szoksz észrevétlenül.

És ez nem is volna ennyire nyomasztó, ha nem lenne ezzel párhuzamosan egy szürreális kommunikáció, ahol a kormány és leszármazottjai, bérencei vitustáncot járnak a média napfényében, hogy na, itt nálunk aztán minden van, több, mit bárhol a világon, hisz jóságos uralkodónk néz le ránk, személyesen szerez be készülékeket, vakcinákat, a reptéren cirógatja látványosan a szállítmányt, örömében népért hullat könnyet, és naponta beszól, hogy itt van, vigyáz ránk, gondoskodik és mindenre van minden, mert mi aztán megtesszük még azt is, amit mások talán nem is. A rohadt ellenzék meg oltásellenes. Ezt így mindig, arcátlanul, szemrebbenés nélkül, hazugságvizsgálógép nélkül. Össze-vissza mér mindenki mindenféle adatokat, diadalpropaganda van, halottakról csak jót vagy egy félmondatot sem, össze-vissza oltunk mindennel mindenkit, szinte kontrolálatlanul, csak valami szép, nagy szám kijöjjön már végre valamiből. Hír nincs, kórházakba csak kormányhű hírgyárak mehetnek tudakozódni, fényképezni, nyilatkozni nem lehet, nem tudhatsz semmiről semmit, interjúk fele letiltva…

Arccal a Labdarúgó EB, a Vadászati Világkiállítás, az Eucharisztikus Világkongresszus és a jövő évi választások felé! (Minden más érdektelen)

Mi, civilek, meg továbbra is vesszük, gyűjtjük a gyógyászati segédanyagokat a kórházaknak.

2021. április 20.