Amikor megválasztanak valakit bálkirálynőnek, KISZ-titkárnak, kerületi vezető gyepmesternek, presbiternek vagy miniszterelnöknek, általában elsüti az illető az ünneplő meghatottság perceiben, hogy ő azért ettől függetlenül valamennyi szavazó kapitánya/kormányosa/lelkésze stb. kíván lenni, nem csak azoké, akik rászavaztak… ugyebár már Antall József is kiterjesztette szárnyát 15 millió „magyarra”. Azután a győztes hivatalba lép, azaz hatalomra jut és nagy ívben tesz erre az üres szófordulatra és ha elég alantas és jellemtelen, akkor bosszút is áll az ellenzékén. Leváltja az összes funkcionáriust, elveszi a jogaikat és hozzáragasztja az ő pórázán csóválók farkához.

Dolgoztam valaha baloldalinak mondott kormányzat alatt is, de semmi olyan nem volt, hogy na, ezek a jobbosok mind szaremberek, ezek nem dolgozhatnak itt, ezek nem pályázhatnak, ezek dögöljenek is meg… szélsőjobber kollégám akkor is volt, nem is egy, de nem vertük agyon egymást furkósbottal, inkább bizonyos témákat óvatosan kerültünk az egymással való kommunikálásban. Most meg….

Éjjel szoktam filmet nézni, mikor a város alszik, tegnap is így volt, Hemingway élete sztorijában a spanyol polgárháborún merengtem. Hogy spanyolok a spanyolok ellen. Aztán lőttél egymást, ahogy csak tudták. Semmi ilyen, hogy hazafi, nemzeti, közös turul, te és én egy vérből valók vagyunk, meg a Maugli is, hanem ahol felbukkant egy fej, oda lőttek. A polgárháború ilyen. 1956-ban is magyarok lőttek először magyarokra, aztán viszonzásképpen magyarok meglincseltek magyarokat, és így nagyon hősök is lettek. Persze, vidékeinken nyírta már ki a szomszédját vörös és fehérterrorista egyaránt. Nyilasok és ÁVH-sok is, és közben egyik se énekelte, hogy ó, Árpád közös vére, meg ó, minden magyar… összetartozunk, trallala… az emberek szeretnek öldökölni, ha módjuk van rá. A katolikusoknak meg a protestánsoknak sem kellett két különböző nyelven beszélni, hogy öljék egymást. Csak úgy, a sport kedvéért, Istennek nevében, oszt adj neki! Van az a gyárilag hülye, aki nem akar békében élni, hiányzik belőle ez az alkatrész. Úgy tűnik a lengyel-magyar barátság napján ez az aktualitás, ami eszünkbe juthat. Van ez a két, többször legázolt, nyughatatlan és nyomorult ország, pont az ázsiai sztyeppék és a nyugati kultúra határán, és sehogy sem illeszkedik sehová. Mindkettőben élnek szabadságszerető, normális emberek is, az aktuális hatalom meg éppen ezt kiáltja ki bűnnek, üldözi a leginkább. És milyen véletlen… jellemzően mindkét rebellis bagázsban az egyház az elnyomók mellé áll teljes mellszélességgel. Vérereklyékkel ajándékozzák meg egymást. Nem viccből mondtam, tényleg… hátborzongató. Európa meg nem érti, hogy mi a kányát akarunk mi megint. Ott dolgozhatnak náluk az elszegényedett lengyelek és magyarok milliói, idehozzák a gyáraikat nekünk, hogy legyen hol pénzt keresni az itthonmaradottaknak, ezek a lengyelek meg magyarok meg egyfolytában anyázzák őket, összefognak ellenük, nyelvüket öltögetik és, ha kérik őket valamire, bemutatnak az EU-nak a középső ujjukkal. Mi, lengyel meg magyar normálisok meg csak szégyenkezünk. A hazánkban egyre kevésbé megtűrt, másodrangú állampolgárok lettünk, nem szabad semmit tennünk, ha megkérdezünk valamit, az is többmilliós bírság. Felénk dobnák a mentőövet mások, segítenének rajtunk, de mindig elkapja a küldeményt egy szarházi rabló, aki a mi nyelvünkön beszél, közben meg bennünket rabol ki. Mert, hogy összetartozunk, énekli. Nem kaphatsz segítséget mástól, csak rajtam keresztül! – ordítja a képedbe a kormányod, mint egy zord apa. Inkább ne is kapjon az ország semmit, inkább kilépünk, haljunk éhen nemzetileg, de az ellenzék akkor se kapjon! Ma így folyik a polgárháború, pillanatnyilag még vér nélkül. A saját kormányunk visel hadat ellenünk, mi meg csak siránkozunk hagyományosan.

Lengyelek és magyarok! Nem szégyen ez? Két kis homofób, rasszista banda ül a kastélyainkban, várainkban, és tűzzel vassal megakadályozná, hogy jogállamban élhessünk. Ez a legfőbb problémájuk, a halál aratásának óráiban is, hogy ne kelljen jogrend szerint élnünk, kedvükre nyomhassanak el bennünket, tegyék a nőket akarat nélküli nemzeti szaporítószervvé, és elhallgattassanak mindent, ami ellenük szól. Megvárjuk, amig cenzúrázzák vagy lekapcsolják az internetet? A csehek, a szlovákok már kiálltak ebből az őrület-tengelyből. Nem kéne nekünk is visszatérni a jó öreg kontinensre, annyi gyalázat, vérzivatar és hányódás után?

(Ezt annyira elküldeném a lengyeleknek is… indulj, Facebook-galamb, vidd el ezt a levelet!)

2021. március 24.