Valahol valamitől többezer ember megfertőződik naponta az országban. Hetek óta növekvő számok mutatják ezt. Nyilván nem öngyilkosok, nem akartak megfertőződni, másoktól kapták a kórt, akarva, de inkább akaratlanul.

Ma elmentem ebédért. Közben az időjárás gyorsabban változott, mint a kormánypárti retorika, a zimankós hóeséstől a szikrázó napsütésig minden volt, mi szem-szájnak ingere. Az étterem előtt megálltam, megvártam, amíg az előttem lévő család végez és kijön a csomaggal. A gyerekek vígan rohangáltak közben, maszk nélkül, ahogy az gyerekre nézve bevett népszokás. De anya, apa is orra alá húzott laza maszkimitátor üzemmódban tevékenykedett. Én meg mit tehettem volna, bementem, hitelkártyáztam, fizettem, csomagoltam, ugyanott, ahol ők voltak az előbb. Ezeket a síkos jégen végzett életveszélyes mutatványokat naponta eljátsszuk sokan, aztán a jövő héten vagy statisztikák leszünk vagy nem.

Tegnap beszéltem valakivel, aki azt mondta, hogy ismerőse lement újságot venni, szabályos védművekkel felszerelve, és súlyosan megfertőződött. Én inkább azt mondtam a lányomnak, hogy ne szálljon fel a metróra, igaz, pár megálló lenne csak az egész, inkább érte megyek autóval, meg haza is viszem, de a tömegközlekedés kockázatát iktassuk most ki. Ennyit tehetek magamért és másokért. Olvasom, hogy lesz már önfertőtlenítő kilincs, minden használat után újra biztonságossá válik. Addig meg várjuk az újabb nyitási meg bezárási, korlátozási ad hoc rendeleteket, kormánybölcseleteket, hamis ígéreteket, amik ugyanúgy nem támasztanak fel senkit, mint bármelyik hazug óriásplakát, vagy bármelyik vallás szenteltvize.

Éppen egy éve élek félelemben és stresszben tizezerszám sorstársaimmal együtt, egy éve hülyít mindenféle győzelmi indulókkal a kormány, aki mindent megtesz értem, és akinek minden élet számít, legalább annyira, hogy bemondja naponta az Operatív Törzs, hogy ma éppen hány élet nem számított semmit, miközben elveszítette közélet jellegét, statisztikává silányodott. Az öndicsőség pátosza szerint küzdve küzdünk és hatva hatunk, de a gonosz Európai Unió nem rendel elég vakcinát, a gonosz Gyurcsány nem oltana, hanem mindenkit megint megölne, nem elég, hogy már korábban mindenkinek kilövette a szemét, meg vannak még a genderek is, azokat is üldözni kell. Mi – a kormány - persze megatonnaszám szereztünk be maszkot, lélegeztetőgépet meg vakcinát is mindenhonnan, a kis szemfényvesztő mindig ki is rohan a reptérre, eltáncol egy kanásztáncot, hogy ezt mind, mind én szereztem, én hoztam, mert megmentő apátok vagyok, aztán mindig kiderül, hogy mindenféle maffiacégek húznak hasznot ebből is, csupa csalás és ámítás az egész, a maszkoknak nyoma veszett, a lélegeztetőgépeket nem tudod, hová lettek, különben is silány minőségűek, és sokszorosan drágábbak is a kelleténél, ahogy a kínai vakcina is sokszorosan többe kerül és hatástalanabb a többinél, de mi éppen ezért csak még többet és többet vásárolunk belőle. Az oltási terv olyan, mint a Columbo felesége, de ezen felül tiszta káosz, folyamatosan változik, és már az orvosok számára is teljesen követhetetlen. Te, mint tanár, vagy te, mint 60-70 éves nem kaphatsz, közben büszkén bejelentjük, hogy ezek meg ezek (kik???) már régen megkapták mind az oltást és Európában az élre törünk az átoltottság tekintetében. De, mint tudjuk, 10 éve már nincs hiteles statisztika Magyarországon, mert a valós helyzetet bemutató kimutatás tiltott eszköz a Kárpátok alatt. Helyette van kételkedés meg hiszékenység, ki melyiket szereti használni az adott készletéből.

Decemberben regisztráltam oltásra, azóta se híre, se hamva. Érdeklődtem a háziorvosnál, nem tudnak rólam semmit. Valahogy nem tartozom egyik csoportban sem, nincs foglalkozásom, korom, betegségem, nemem, ehhez túl szőke vagyok, ahhoz meg túl magas. Így marad a stressz, mint állam által adományozott elismerés.

De még mindig kérdezem, hogy tessék mondani, melyik ágon ül a halálmadár?

2021. március 19.