Nem tehetek róla, azt hiszem, rosszul vagyok bekötve a hálózatba, mindig eszembe jut valamiről valami. Néha meg egészen más.

Néztem tegnap David Attenborough legújabb filmjét a Netflixen, és megindult megint a rossz kapcsolás… nem tudom, milyen régóta vagyok Attenborough-rajongó, talán azóta, mióta egyáltalán ismerem a nevét. Még DVD sem volt a láthatáron, csak videólejátszóm, de az összes kapható filmjét megrendeltem, megvettem, például a LifeTime-nál, az összes akkor kapható könyvét is beszereztem, elolvastam, sokat a vakoknak be is szkenneltem, kézzel bepötyögtem, hogy másképp olvasható formában is meglegyen. De, ha egyszer biológiatanár voltam, hát na. Így aztán mondhatnám, hogy alapvetően befolyásolta a világnézetemet. Tegnap írtam valahol, hogy olyan ez az ember, mint egy szelíd Isten, aki nem bántani akar, meg fenyegetőzik, mint a többi, hanem egy emberöltő óta járja a Földet, és csendesen mutat, bemutat, rámutat, végtelen szeretettel és odaadással, hogy mentsük meg ezt a temérdek szépséget és vele együtt magunkat. És el is mondja, hogy hogyan tegyük. Aztán csak áll itt a sokadalom a bolygón, parttól partig teleszaporodták a kontinenseket, rombolnak, zúznak maguk körül, de nem nézik ezt a Megváltót és nem hallgatnak rá. Idióta egyházak inkább továbbtenyésztenének, az iszlám a végső győzelemért és az eszme uralmáért, a keresztények is a hit védelméért, a másság kizárásáért, az egyformaságért, de ugyanilyen mániás önszaporítók voltak a szocialisták meg a nácik is. A tébolyult diktátorok ma is tojnak az egészre, a sárga hajó tapló mindenféle környezetvédelmi megállapodásból inkább kifarolt volna, hogy a gazdagok az ipar erejével tovább rombolhassanak, az Orbán-típusúak is inkább kimaradtak a műanyagok tilalmából, inkább nem terjesztenék, támogatnák a nap- vagy szélenergiát, de rendeletileg pároztatnának meg szaporítanának mindenkit, akin csak uralkodni tudnak. Az orosz, kínai, arab milliárdosok meg rendületlenül irtják az erdőket, zsákmányolják ki a talajt, bányásznak, halásznak, szemetelnek telhetetlen kapzsiságukban. Greta Thunberget meg valamennyien röhögve hülyekislányozzák. Éppen szóba került itt a neten közben a szemét is, az erdőben talált hulladékhegyek, meg az, hogy mit is tehetnénk ez ellen… öklöt rázunk és qwanyázunk, általában ezt. Szidjuk az ismeretlen tetűládát, aki ezt elkövette. Holott… csak népet kellene nevelni, időben, lentről, az alapoktól, a kezdetektől. Hogy ne tegye ezt, ha nem akarja közvetve meggyilkolni a saját utódait! De az erdei szemetelő nem Attenborough filmjét nézi, hanem Fásy Ádámot Zsülikével, Bunyós Pityut vagy Postás Józsit. Meg M1-et, HírTV-t, Pesti TV-t. Szeretet helyett bőr alá oltott embergyűlöletet. Akkor mit várhatunk ettől?

Sokféleképpen lehet csoportosítani az embertípusokat. Az egyik lehetséges megközelítés az önző, magának való, irigy és buta ember, a másik meg a kollektív, együttgondolkodó, másokkal együttérző, változásra gyorsabban reagáló, jobbat igénylő, mások érdekeit szem előtt tartó fajtársunk. Az individuum meg a közösségi érzés. Nyilván az első fajtának az örökös ellenségeskedés, a másoktól való elzárkózás, a javak tornyokba halmozása, meg a nemzetállamosdi az élettere, a másiknak meg inkább a béke, a közös jó, a kiegyezés, a mindenki érdeke volna a lényeges. Ezekkel a fogalmakkal harcolunk egymás ellen, ezzel az odakozmásodott ősbutasággal birkózunk, egymás torkát szorongatjuk, a bolygó pedig forog tovább, és töprengve várja, hogy hogyan döntünk felőle: megváltás vagy halál?

2021. január 03.