Azt kérdezte némi zavart érdeklődéssel a palesztin srác, akinek talán segédkeztem az itteni beilleszkedésben, meg a nyelvtanulásban, hogy nálunk tényleg csak egy felesége lehet mindenkinek? Hát igen, bizony, mert ha nem, hát az bigámia, poligámia, és vidékeinken az bűncselekmény. Hát náluk négy lehet, mármint négy feleség… és egész Európában így van? Igen, egész Európában így van. Hát nálatok miért van négy feleség? Négy férje is lehet egy asszonynak? Nem, nem lehet. Csak férfinek lehet négy felesége. Meg még valami homályos utalás arra, hogy akkor így lesz sok kis gyerek a nemzet és az iszlám védelmére. Hát igen, - így én – nálunk meg egy nőnek kell kitermelnie államilag hasonló mennyiséget a nemzet meg a kereszténység védelmére. Magamnak meg annyit dödögtem még hozzá, hogy elég nagy franc az az iszlám, meg az a keresztény szülészeti kényszer is, amelyik úgy préseli ki, mint fogkrémet a tubusból, a nőkből a gyerekeket az izék meg a mizék védelmére. Na, de mit mondjunk, ha egyszer náluk az a család, nálunk meg ez. Valamint ezen kívül még számtalan másik család is lehet. A keresztények is roppant büszkék zsidó felmenőikre, szentírásnak titulálva az életüket, de ez a többfeleségesdi megvolt már Dávid és Salamon házainál is, nem is beszélve a még ezen felüli igényeket is kiszolgáló ágyasokról. De ez az egész viszonylat nem zsidó vagy arab találmány, már Visnu megtestesülése, Ráma is többfeleséges családmodellben élt, mint apja egyik feleségének sarja. A mormonok meg még egy darabig próbálkoztak ezzel, amíg be nem töltötték kellőképpen Utah állam vidékét ivadékokkal, aztán ott is monogám kereszténységbe csapott át a szaporaság. De nagy útja van ennek. A pusztai népek, akik közelebb álltak a természethez, csak úgy elrabolgatták egymás asszonyait, csikósvágtában magukévá is tették őket, azok meg rabszíjra fűzve később gyereket adtak a hordának, törzsnek, vagy egyáltalán a nagycsaládnak, amiben éltek. Mindenki emlékszik arra, hogy még Koppánynak is több felesége volt. A hatvanas évek szabadságában a hippik valahogy visszatérni próbáltak az őskommunákhoz, ahol mindenki mindenkinek lehet a férje, felesége és még a gyerekek meg közösek. Azt hiszem, valamennyiünk összes őse így élt egykor, akkor meg ez jelentette a család fogalmát.

De akkor mi is az a család? Azt mondja az Alkotmány szánalmas utódjaként a ma már gumiból lévő alaptörvény, amibe minden éjszaka beleírhat valami marhaságot a király, attól függően, hogy rosszat álmodik vagy nem, hogy a család az itten ám férfi meg nő, és ő támogatja a férfit meg a nőt, csak szüljenek neki sokat. Ez a szabadfordítása alaptörvényünk „L”-edik cikkének. Buzgón terjeszti is az állam, hogy ami nem ilyen, az nem család. A lengyel vétóhaverral együtt ez az egész idétlen táncikálás a homofóbia állami rangra való emelését jelenti, talán egyik éjszaka még azt is becsempészik valamelyik cikkelybe, hogy a magyar (lengyel) ember az homofób. És mivel a Nyugat nem ilyen mániákus üldözője az emberi jogoknak és a másságnak, ezért aztán minden módon távolodunk is ettől a nyugati fertőtől. vonulunk földrajzilag és kulturálisan vissza Ázsiába. Csakhogy… meg kéne nézni azt a térképet vallásügyileg is! Szóval, a keresztény Európából az iszlamista, ortodox, buddhista, hindu Ázsiába? És akkor mi lesz a Nagy Keresztény Európa Legnagyobb Védőbástyája vagyunk dumával? Na, de mindegy, ott laknak a homofóbok Ázsiában, azok a magyarok rokonai.

De nem az enyémek, cimbora! A tiéd, zavarosfejű király! Nekem bizony család az egygyerekes anyuka vagy apuka is, a két anyukás vagy két apukás család is család, meg egyáltalán bármilyen közösség, ami a saját elhatározásából és nem állami előírásra összeáll és együtt él, nevel, dolgozik, gyarapít és szeret.

Meg az én családom marad a civilizált emberek világa is, csak az a helyzet, az a családom inkább a napnyugta irányában van, nem a sztyeppéken.

2020. november 22.