A minap - ki tudja, hogyan -, valahogy az SzFE elé keveredtem a Vas utcában. Valamit csinálhattam ott, mert előkerült egy újságíró (?) és ki tudja miért, a nejem hozzám küldte, hogy majd én kinyiladozok neki. Ez meg is történt, valami német olvasókra vagy hallgatókra hivatkozott, akiket tájékoztatni kellene arról, hogy mi folyik itt. Én meg körülbelül háromszor annyit nyilatkozgattam már mindenfelé, mint amennyi megjelent rólam valaha is, hát ez is belefér, na, figyeljetek németek! Szó szót követ, amikor belendülök, akkor már nem kell kérdezni, mondom én a magamét, aztán eljutunk oda, hogy ok, de miért, mi történt, miért lettek ilyenek ezek a volt szocialista országok? Azért eltelt 30 év a fordulatok óta, nem mondhatjuk, hogy frissen hat még a tegnapi egypártos dagonya.

Ilyen ez a földrajzi vonal, állapítottuk meg, a Balti-tengertől a Balkánon át az Adriáig, benne a V4-ekkel, vagy akárhányakkal, itt az emberek nem szeretnének szabadok lenni. Túl hosszú volt ez az emésztőgödör, vagy emésztőárok, ami elválasztja a khmmm… Szovjetunió utódállamait Európától. Túl régen rothad itt minden, bugyborékol a talaj a felszín alatt, keletkezik az eszméinkből a komposzt meg a tőzeg, de beleragad a lábunk és nem tudjuk kihúzni ebből a lápból. A tájékozatlan, műveletlen ember mindig valami egypártban meg egyházban hisz, pláne, ha a kettő már ravaszul össze is fonódik a szeme láttára, füle hallatára, akkor meg nem is tudna másképp tenni. Az uralkodó párt az izom meg a puska, ő az erős apa, az egyház meg a szoknya, a védelmező anyaszent, az agy ebbe már nem fér bele. Aztán mindegy, hogy az apát MSZMP-nek vagy Fidesznek hívják. Mert mi a különbség aközött, hogy Aczél elvtárs gondoskodó, szép keze mutat irányt a kultúrának, vagy Vidnyánszky Attila nemzettestvér? Esetleg most nem a szocialista szemlélet cenzúrája tiltja be a könyveket vagy filmeket, hanem Demeter Szilárd. Jobb ez? És mitől lenne az? Valaha úgy termeltek új értelmiséget a munkás-parasztból, hogy gyorstalpaló képzésekre küldték ideológiailag meggyőzni, ma már erre a látszatra sem ad senki, a létező legtahóbb aljanép is az uralkodóosztály tagja lehet, csak narancssárga zászlót kell csóválnia a farkán. Ehhez minek egyetem, meg Akadémia? Mit szépítsük, nem sok feltételnek kell megfelelni a castingon, utálni kell Európát, a demokráciát szabados rútságnak kell kikiáltani, és minden létező, nem csóváló magyar és nem magyar ellen uszítani kell. Ez a nemzeti állam receptje. Meg az állandó becstelenség, minden adat és bizonyíték 50-100 évre való titkosítása, meg a sikerpropaganda. Mi győztünk, elsőként ismertük fel a vírust, és ha nem vizsgáljuk, nem tesztelünk, akkor nem is lesz beteg, meg halál sem. Már egy fél éve izoláltuk, a világon úttörőként a koronát, mindjárt oltunk is, mint állat. Már évek óta felépítettük a szuperkórházakat, orvos meg ápoló annyi van, mint égen a csillag, mert itt mindenkit meggyógyítunk, a magyar egészségügy a világon a legjobb, a Nyugat meg hörögve irigyel minket. Az ilyen többemeletes baromságokat leírjuk, bemondjuk, lenyilatkozzuk, és kész, minden meg is van oldva. Így működünk itt, ebben a földrajzi időzónában. A beteg bárgyú vigyorral hisz, hazamegy köhög és meghal, elveszíti állampolgár-jellegét, átlényegül statisztikává. Közben a volt szocialista gályák megpakolták a fedélzetközt arannyal, de az nem a gályaraboké, az a kapitányé, elsőtiszté meg a politikai tiszteké. A gályarabok meg büszkék rá. Nekik ez a juss.

De ezek a színinövendékek, ezek nem. Ezek éppen azt mondják itt, hogy az övék a hajó, köszönik, nem kérik az új poltiszteket, le lehet szállni, nem visszük tovább a hülye ideológiát. Színészek maradunk, nem rabszolgák.

De mit fognak ebből megérteni a németek?

2020. október 12.