A pincér megbotlik a filmben, pontosabban kollégája lábába ütközve veszíti egyensúlyát, tántorog, elejti a tálcát, majd tombolva elhagyja a terepet. Mert egy pincérnek egy becsülete van, és tudja, hogy ezzel vége. (Jiří Menzel: Őfelsége pincére voltam) És akadtak még szakmák szép számmal, ahol egyszer lehetett hibázni, aztán odalett a tisztesség, becsület örökre. Párbajt vívtak, öngyilkosok lettek az emberek, amikor a becsületükön csorba esett. Nem állt velük szóba többé senki, aki valamit is adott magára. Miniszterek mondtak le szégyenkezve egy, a területükön valaki más által elkövetett hiba miatt. De ez régen volt, nagyon régen.
Valamikor régen, ha kiderült, hogy egy újság hülyeségeket ír, félreinformál, akkor abba belebukott az egész szerkesztőség, hitelét veszítette (milyen beszédes kifejezés) az orgánum. Mindenkit kirúgtak. De ez megint csak régen volt…
Most azt olvassuk már elég régóta, hogy a kormánypárti sajtó sorozatban veszíti el a pereket, annak ellenére, hogy a legtöbb feljelentést nem is fogadták el az un. rend- illetve jogvédelmi szervek, mióta megszűnt nálunk a mindenkire nézve egyenlő jog. De az a szám, ami száznál is több helyreigazítási perről tanúskodik, melyet csak egy naptári év alatt elveszített a kormány hírgyára, azért elég beszédes. Ezeknek a többsége súlyos anyagi következményeket is vont maga után. Feketén-fehéren kiderült, hogy a minden alapot nélkülöző ostoba gyalázkodás egy bizonyos határon felül nem söpörhető asztal alá, nem tehetünk úgy, mintha meg sem történt volna, a módszeresen kidolgozott és kormányszintre emelt nemzeti aljasság nem folytatható parttalanul. A Magyar idők, Pesti srácok, 888, a Lokál, az Origo és társaik folyamatosan, megállás nélkül termelik a szennyet, még az írásjel sem igaz, ami a mondatok között vesztére és szégyenére szerepel. Pert nyert már Czeglédy Csaba, Gyurcsány Ferenc, Hadházy Ákos, a Jobbik és újabban Nagy Bianka is sorozatban, nem is tudjuk felsorolni, elég annyi, hogy egy szó sem volt igaz semmiféle betegesen fondor támadásból, amit ezek a médiának nevezett valamik közöltek. És következmény nélkül. Nem rúgták ki a hazudozókat, nem dőlt be az újság, az ilyen lapok olvasóközönsége talán tudomásul vette, hogy saját maga is becstelen, hát akkor miért is ne olvasson továbbra is becstelen lapokat? Hiszen ebben a mocsárban élünk, államformánkká vált, hazudunk Brüsszelről, Soros Györgyről, a menekültekről, az egészségügyről, az oktatásról, a CEU-ról, az Akadémiáról, a magyar iparról, a mezőgazdaságról, a népesedésről, az államadósságról, de egyáltalán mindenről. Minden következmény nélkül. Ehhez képest az, hogy egy sajtóbirodalom kizárólag azzal van elfoglalva, hogy híreket hamisít, mások becsületébe gázol, merő aljasságból vádol és befeketít rendelésre bárkit, már csak melléktermék, a faragás forgácsa, a lehullt fűrészpor…
És a választási kampány még csak most kezdődik igazán… cuppogunk a bakancsainkkal az országot elárasztó mocsárban szavazni.

2019. 04. 04.