Helyszín: rendelőintézet folyosója
Szereplő: 66 éves férfibeteg, élettel vert, átlagos, vagy az átlagosnál egy kicsit jelentéktelenebb arcú, szakállas típus. Sorára vár. Gép füttyenti a sorszámot, ki is írja pirossal.
Helyszín: rendelőintézeti vizsgálószoba, vizsgáló asztal. Férfibeteg fekszik, egyik lába pőrén, szabadon, vérző, gennyes, begyulladt nagylábujja könyörgőn mutat az ég felé.
Újabb szereplő: főorvos, régi bútordarab, abból a kevésből, aki minden mellőzés, megaláztatás dacára a hazában maradt. Feszült, ideges. Csontig döfi az injekciót, majd szól mogorván:
- Szúrás jön!
Beteg félig elalél a meglepetéstől, a plafonon akad a tekintete, tüdejében a levegő, férfiasan próbálja tűrni a fájdalmat.
- Még egy! – morran főorvos és mellészúr egy másikat is, a gyulladás mezejére.
Beteg túléli ezt is.
Szín változatlan, főorvos és asszisztensnő felváltva átrohan a helyiségen. Főorvos kiabál:
- Nem szól, hogy itt a beteg! Nem segít! Nem csinál semmit!
Asszisztensnő visszaordít valahonnan a másik helyiségből:
- Mi? Nekem mondja? Maga nem csinál semmit egész nap csak mereszti a seggét! – majd berohan a vizsgálóba és a rémült beteg felett elkiáltja a dráma szállóigéjét:
- Hülye f**sz!!
Beteg némán kussol, kínosan, zavarba ejtve vergődik, érzi, hogy a nagyária nem neki szólt, de mégis… főorvos dühöngve megkaszabolja a lábujjat, férfibeteg mukkanni sem mer, csak minden nyelven fohászkodik. Főorvos el.
Beteg felkászálódik, fél lábon ugrálva felhúzza a zokniját, cipőjét és igyekszik nem is látszani. Asszisztensnő bejön, leül. Csend. Valahol a távolból, kilométerekről, egy másik világból az utca zaja beszűrődik… beteg menekülne. Asszisztensnő ránéz, szeme tele van könnyel.
- Kérem, bocsásson meg! Ne haragudjon… de nekünk ilyenek itt a napjaink… - mondja agyonkínzottan.
Férfibeteg biztosítja, hogy nem látott, nem hallott semmit, ő itt sem volt… kimegy, lesiet a lépcsőn. Újabb sorszámot kér, holnapra. A bilétás ablakoknál öregasszony kotkodácsol nagy hangon:
- Mit képzelnek itt! Én nem várok! Én dr. Kutyavalagáné vagyok, a férjem meg doktor Kutyavalaga! Velünk így nem lehet csinálni! Feljelentem magukat! Megteszem a lépéseket maguk ellen!!
A meggyötörtek tűrik, hallgatják, a férfibeteg sorszámot nyer, függöny…
Prológus
Tudod, Jancsibohóc, akit egész Európa és minden Soros üldöz még álmában is, ez a mi életünk. Ez az igazi problémánk minden nap, nem a menekültek, meg nem a CEU. hanem a saját követlen lábujjunk! A lepusztított létünk, az elgennyesedett hétköznapjaink. Ebben a nagyon hibátlan, jól működő, remekül vezetett országban, az Új Átkos idején.

(2018.09.13.)