Sok-sok száz évvel ezelőtt a mai győztesek egyháza azzal szórakozott, hogy az ellenzékét, azaz a nem általuk misztifikált mitológiák követőit pogánnyá, sátánná, hitetlenné, boszorkánnyá stb. nyilvánította, majd valami rögtönzött kamuperekben Polt Péter előző reinkarnációi begyűjtötték, kedélyesen máglyára küldték, kerékbe törték, megfeszítették, mikor hogy kívánta az elmebeteg klérus, meg a nyáladzó tömeg. Néha azért akadtak felvilágosult uralkodók, akik betiltották ezt a tökhülyeséget, több-kevesebb sikerrel.
A 2018, évet írjuk, aztán mintha nem is történt volna semmi, újra ledobta koporsófedelét a halhatatlan gonosz, s vigalmi mámorában előásta a régi receptet a pincéből. Megtalálta, megnevezte, kilistázta a szőrös baromságait elutasító embereket, mindazokat, akik nem hittek az általa kimódolt aljasságban, meg azokat is, akik természetüknél fogva nem tették magukévá az újgonosz hitet. Évek óta slagból locsolt festékkel mázolják feketére a tudást, az iskolát, Európa egyik legjobb egyetemét, a jó célokra mérhetetlen mennyiségben pénzt adó amerikai-magyar milliárdost, a nemzetek közösségeit, a másokon segítő önzetlen civileket, a mások vallását, de még azt a médiát is, amelyik egyáltalán kérdezni, vagy kételkedni mer. Mintha valami szent háború lenne ez a civilizáció, az emberi alapértékek ellen.
Nyilván nem lehet egy fél országot egyetlen suhintásra erkölcstelenné tenni, a mérget hosszú időn át folyamatosan kell adagolni, hogy változás álljon be egy generáció értékrendjében. Ha a kerti füves sarlatánról mindig megírják, hogy mindenféle gizgazzal gyógyítja a rákot, akkor előbb vagy utóbb páran el is hiszik, esetleg pár ember belehal a távhites kezelésbe. Bűn ez is, persze, de egy nagyságrenddel elmarad attól a rendszerszintű méregkeveréstől, amit egy Spöttle-Nógrádi-Földi fekálduzzasztó trió alkot állami felhatalmazással és finanszírozással évek óta, és infúzióként nyomja be az elbitorolt TV-k csatornáin a szellemileg kiszolgáltatottaknak. Értékét és tartalmát mérve nem sokban tér el az „óránkét 7 centit nő a nemiszerved, ha ezt beveszed” vagy az „ordítva menekülnek ki belőled az élősködők, ha ezt meglátják” szintű hülyeségektől, de a varázsfőzetet adó bácsi, a székletet kavaró TV-s celeb, a szentelt ostyával szélhámoskodó csuhás, vagy a faroknövesztővel kóklerkedő üzér is jól megél belőle, egyedül a vásárló jár pórul. De bárki rosszul jár, akit valaha is becsaptak valamivel. 
A kamuoldalak élnek és prosperálnak. Néhány óra alatt 50 ezer ember ámenozik és lájkol bármely ökörséget, és egyáltalán nem érdekli, hogy igaz-e a hír vagy sem. A jog nem küzd a hazugság, a képlopás, a hírhamisítás ellen, ami a feladata lenne, hanem összekacsint a csalóval és titkon még bíztatja is azt. Cserébe az önkéntes elmevesztett ráhívja a rendőröket egy turistacsoportra határon innen és túl, becsmérel az utcán és a járműveken egy színes bőrű kislányt vagy virtuális bevándorlót vagy annak leszármazottait, megosztja a tűrhetetlen hazug videókat, és az állam, az oktatás, az egyház, vagy bárki, akinek joga vagy kötelessége lenne, hogy az emberség feletti őrködés, a reverendája alá nyúl és önkezével örül az embergyűlölet diadalának.
Mit tehetnénk ehhez hozzá? Az az ország, amelyben valaha éltünk, elveszett. Nem háborúban győzetett le repülőgépek és tankok által, hanem itt, a kerítés mögött, kamuvideókkal erkölcsileg.