De nem is az a baj, hogy nyert egy párt, amelyik nekem nem tetszik, és amelyikre nem szavaztam. Ez teljesen normális dolog, ha van valahol kétmilliónyi éldegélő ember, akkor ez elég gyakran előfordul, hogy néha a jobbra lakók nyernek, néha meg a másikak. Hát aztán… az egyik iszik egyet örömében, a másik meg iszik egyet bánatában és annyi. Másnap mennek megint dolgozni vagy tanulni mind, főznek, esznek, mosnak, olvasnak, alszanak tovább.
De ha az egyik, bármelyik, tudatosan el akarja tiporni a másikat, akkor bizony már konduljon a vészharang! Egy ország normális működéséről, egy demokráciáról az az elképzelésünk, mint egy normális családról. Ha két vagy több gyereke van egy anyának, és az egyik győz valamiben, akkor ezért nem megverik a veszteseket, nem éheztetik, nem veszik el a játékaikat, és nem kivételeznek, hanem élnek tovább, mint azelőtt.
Márpedig itt a társadalom nagyobb része meg van verve, és ki van éheztetve. És persze a vesztesek éppen, hogy az esélytelenek esélytelensége fokozódjon csak tovább. Ezt amúgy nem az ujjamból szoptam, ezt „duális” Parragh László, a magyar szakképzés hóhéra mondta szűkebb szakmai környezetemre, amikor pozdorjává zúzták az addig működő rendszert, hogy ki kell őket éheztetni az éhhalálig és a romokon majd felépíteni az újat. A kiéheztetés megvolt, a romok is, az újjáépítés még valahol várat magára. Jelenleg a gimnáziumok és a műveltség ellen küzd éppen a sötét oldal jóllakott harcosa. Annyi eredmény van, hogy minden vállalkozó kényszerből fenntartja a sintért, az évente befizetett kamarai adóval, cserébe a semmiért. És akkor ebből lehet éheztetni tovább. Most ez az egész így működik valahogy… ha sikeresen nem kupálódik ki az emberfő a közoktatásban, akkor szűrő és fenntartás nélkül, önként beveszi a sorosozást, migránsozást, brüsszelezést, enszezést és minden hasonlót. A Pataky UFO-it is. Ez egy jelen, ezzel az éppen itt lévő pillanatban nyerni lehet, de a jövő az országnak garantáltan elveszett. De mit érdekli ez a jelen bajnokát? Egyetlen rövidtávú érdeke lehet, hogy az értelmeset el kell lehetetlenítenie, üldöznie innen, és jól irányítottan csak a buta szaporodjon tovább. Mint a tenyésztésben. Ezt nem örömömben írtam le, meg nem is fejveszett fröcsögésből, nem a gyalázkodás szándékával, hanem magyarázatként. Mert hogyan lehetne másképp garantálni, hogy az olyan ultramarhaságokra vevő legyen a nép, mint amivel itt riogatták az állami orgánumok?
A tisztesség, a becsület képzeletbeli országában azonos esélye lenne mindenkinek! A pedagógus pártatlan lenne, csak tudást adna, nem mákonyt. Teljesen egyformán bánna a cigány, a muszlim, a keresztény, az ateista és minden más gyerekkel, nem befolyásolná semerre, csak megadná neki az egyetemes alapokat ahhoz, hogy később önállóan tájékozódhasson a világban. Minden normális pedagógus nyitott és szabad szellemű kellene, hogy legyen, alapvetően és általánosan elfogadó. Az állam, legyen bár balos, jobbos, közepes, bármilyenes a győztes, egyenlő módon bánna a tágabb családjával, ugyanannyi támogatást kapna minden oldali nézet, egyforma finanszírozást minden eltérő nézetet osztó adó, csatorna és újság, az információhoz jutás szabadsága lenne a legfelsőbb törvény minden részérdek felett. A jog ugyanúgy és ugyannyiért vezetne el bilincsben minden képviselőt a parlament bármely padsorából, és mi újra bíznánk is benne. A pártok, mindegyik, kivetné a soraiból látványosan a csalót, a visszaélőt, gyorsabban, mint ezt a másik oldal kérné tőle, felállna, és nyilvánosan bocsánatot kérne, hogy becstelenség férkőzött a soraiba. A tetten ért azonnal lemondana. De, hogy valaki 100 millióért börtönbe kerül, 100 milliárdért meg nem? Ott egy jogrendszer megbukott, nincs többé. 
Nem az a baj, hogy egy valamilyen nevű párt nyert vagy veszített, hanem a fentiek. Egy háborút el lehet veszíteni egy erősebb ellenséggel szemben, a házad leéghet, mindened odalehet az utolsó forgácsig, azt valahogy túléled. De a hitet, a szabadságot, az emberekbe vetett bizalmat elveszíteni egy élet végén, az már nehezebb dolog…