Bácsi gondolta, hogy ő olyan fogóember, mint a cirkuszkupolában a trapézon az artista, aztán majd jól el is kap engem. Na, én meg lengtem egyet és hagytam magam. Ennyi jár neki is. Megfáradt arc, végigharcolt élet, nagyon kopott kabát és viseltes kiskucsma. Hideg van. Beszélgetünk, és közben fújjuk a párát. De mielőtt egymáshoz érne a kis felhőcske, szétoszlik az utca menetszelében.
- Nem, ne haragudjon, nem támogatom.
- De hát akkor meg nem jutunk sehová.
- Nem. De hová akar jutni?
Szomorúan, de némi reménnyel a pupillái sugarában elnéz mellettem, gondolkodik, keresi a választ a porban.
- Hát, ha legalább elérnénk valamit, valami kis százalékot… és akkor kapnánk egy kis pénzt mi is – és ezzel egy kicsit keserűen lehajtja a fejét.
- Nem, ember, nem ez cél! Hogy mindenki kapjon egy kicsit! Nem! Nem! El kell kergetni közösen a gonoszt! Csak együtt lehet, érti?
- Hát akkor szavazzon a Gyurcsányra vagy a Fideszre… - mondja bizonytalanul. Azt hiszem, valami csúnyát szeretett volna ezzel üzenni.
- De nem! Kérem, értse meg! El kell kergetnünk a rablókat! Itt vannak a spájzban és már degeszre zabálták magukat a pénzünkből! De csak akkor tudjuk kiverni őket, ha mindenki egyszerre, most! Kit érdekelnek a pártok, meg a pártvezérek!
Hű, ez nem ment át. Látom, hogy túl nehezet mondtam. Meg is sajnáltam egy kicsit. Ma reménnyel kelt fel. Hogy tesz valami hasznosat, és ezért talán érdemes. Ahogy elnézem, évtizedeket lenyomott a pártállami robotban, látszik a kezén, az arcán. És az utolsó 20-30 évben meg valószínű, hogy itt él és nem érti a világot. Hogy miből lett mi. Hogy mindenki össze-vissza beszél, a TV-k éljeneznek, meg átkozódnak, fenyegetnek, riogatnak, valahol valakik lövik egymást, és neki meg nem volt, nincs és nem lesz semmije. Csak ez a kis remény, ez a Thürmer Gyula Munkáspárt… meg a vereségek sorozata. Meg a világban való egyedüllét, a dolgok alatt, mellett, mögött való élet. Remélem, hogy van valakije… kutyája, macskája, veje, menye, unokája, meg egy kis öröm is azért akad. Talán néha egy kis paprikás csirke…
Ég veled Bácsi, aztán vigyázni kell ám már ebben a korban, nem lehet mínusz 5 fokban egész nap az utcán! Szóval, jobb otthon a kályha mellett, mint itt ácsorogni a semmiért.