„Tanulj, mert különben csak egy utcaseprő lesz belőled!” – dörögték gyerekkoromban tanáraim, rokonaim, de egyáltalán a felnőttek, akik a maguk módján be akartak szólni egy kicsit az akkori kisgyereknek. Ez valami olyan képzetet szült bennem, hogy a jól tanuló majd valami íróasztalnál feszít öltönyben meg nyakkendőben, telefonál, majd hazamegy a nagy házába, a rossztanuló meg egész életében koszosan, szegényen vezekel és izzad…
Egy kicsit megdőlt a tézis, amikor rájöttem, hogy nevelőatyám, aki kerületi főorvos volt, kevesebbet keresett, mint egy bányász… de hát ő burzsoá értelmiségi volt, a bányász meg ugyebár…
A nyolcvanas évek első felében P. tanár úr, aki az egész emelet vezető nevelője volt a kollégiumban, kínjában és szükségében magántaxizott. X. Y. tizenegykétéves szarházi, akinek éppen délután volt a fegyelmi tárgyalásán, mert a mínusz 10-es átlaggal rendelkező kőműves-szakmunkástanuló, aki még ráadásul egy rakoncátlan kis strici is volt, bevágódott a szakadt Wartburg hátsó ülésére és szólt, hogy csapjon a lovak közé a „tanár úr”, mert ő szórakozni megy, a pénzzel meg ne is törődön, mert az van bőven…
Én, hülyediplomás nyomortanár, ezidőtájt a belvárosban adtam el egy éjjel-nappal közértben másodállásban és éjszakánként, hogy egyáltalán valami legyen otthon… na, ide is betértek hasonló tizenéves furkók olykor „Csáá, bmeg!” „köszönéssel”, és sürgettek, hogy kapkodjam a lábam, aztán hozzam gyorsan azt pár üveg piát, ami éppen elfogyott otthon…
De ezek csak a köztes epizódok az út mentén…
Azt mondta szombat reggel a vizes, hogy ennyi meg ennyi… mit csináljunk, bajba voltunk, ha annyi, hát annyi… már akkor kifehéredtem, amikor nemrégen beletört a kulcs a bejárati ajtónkba és valahonnan sikerült kiimádkoznunk valakit, aki egy piszkamiszkával kihúzta a törött darabot, aztán a saját másik kulcsunkkal már ki is nyithattuk az ajtónkat. Csak hát neki volt ilyen kis piszkamiszkája, a mi csipeszkénk meg nem volt jó erre… akkor is számla nélkül fizettetett velünk a kényszer, kint álltunk testületileg a lépcsőházban órák óta és így felszabadultunk a tett által. Na, most… ha egy nyugdíjas néninek egy hónapban egyszer beletörik a kulcsa, meg egyszer ilyen ürgeöntést kap a konyhájába, mint most mi, akkor annak a néninek annyi… anyagilag nincs tovább.
Na, de egy ilyen értékrendű világban, ahol sokat tanult Mészáros Lőrincek és sokat tanult Habony Árpádok a leggazdagabbak, és sokat tanult Németh Szilárdok osztják az észt, de a Németh Lászlónék még miniszterek is lehetnek, sokat tanult M. Richárdok vagy Dzsudzsák Balázsok akárhány százmilliós sportkocsit vesznek maguknak az összetörtek helyett, a politikusainknak még a sofőrjei és a házvezetői is milliomosok lesznek seperc alatt, ilyen esetben te
„Ne tanulj, mert szegény leszel!” Használd ki más nyomorát, Légy tolvaj vagy politikus, vagy a kettő együtt és családodat, környezetedet nagy szerencse és áldás kíséri ezen a földön…