Nehezen ébredek. De azért lassan-lassan bejött a képbe, hogy ketten rázogatnak. Az egyik egy szúrósabb, keményebb, a másik egy puhább, nagyobb kezű a másik oldalon. Mi van? Baleset ért? Kórház, vagy mi ez? Nagy erőfeszítéssel kinyitottam a szemem, és azonnal magamhoz tértem! Az egyik oldalon egy lepedőbe csavart fazon (talán valami gőzfürdőből…) a másikon meg egy malac!! Egy malac, érted?? Á, wazze, pedig nem is ittam… mi ez itt?
- Úristen, hol vagyok? – estem kétségbe.
- Jaj, hát nem az Úristen vagyok, csak a fia – mondta szerényen a Jézuska, aki így le is leplezte magát azonnal – hát itthon vagy, az ágyadban, hol lennél?
- De… hol a feleségem? – ámuldoztam.
- Milyen feleséged? És melyik? – kérdezte a szent férfi hamiskás mosollyal.
- Mindegy melyik, de itt aludt mellettem, nem?
- Most nem. Ez a dolog most csak rád tartozik.
- Milyen évben járunk?
- Mindegy az.
- Ünnepek vannak! Karácsony, meg újév! – szólalt meg a malac is. Aztán – Röf! – tette még hozzá.
- De most komolyan… meghaltam? Vagy álmodom?
Nevettek egyet.
- Dehogy haltál meg, és nem álmodsz! Ünnep van, és te jó voltál. Eljöttünk meglátogatni! Kívánhatsz valamit!
- De ti így párban jártok? Egy Jézuska meg egy malac? Mióta?
- Nem, dehogy! – nevettek tovább – csak az ünnepek alatt! – aztán Jézus gyorsan odahajolt a fülemhez – tudod, a malac ilyenkor jó az iszlamisták ellen is! Nehéz időket élünk, meg a hit védelme, ugyebár… - aztán cinkosan nevetett tovább.
- De mit kérhetnék? Bármit?- adtam meg magam.
- Hát, bármit. Ilyenkor lehet. Szezonja van. Ilyenkor mindenki „jó egészséget” kíván mindenkinek, meg áldást, békességet, miegymás… 
- Meg gazdagságot! – tette hozzá gyorsan a malac – meghúzzák a farkamat és olyan, mint a klotyó lehúzója, csak úgy dől a pénzeső! Dús javakat! Pénzmagot! Bőséges újesztendőt! Na, melyik kell?
„Hátha tényleg igaz…” – töprengtem – „hátha nem is álmodom. És ezek tényleg itt vannak…”
Egy percig ültünk csendben, mind a hárman. Ők türelmesen, én egy kicsit zaklatottan.
- Szavakat, Uram! Igaz szavakat kérek! – rebegtem halkan.
- Szavakaaaat?? – döbbent meg a malac – Azért nem lehet parizert kapni a boltban!
- Ez nagyon feketehumor egy malac szájából! – néztem rá rosszallóan.
- Ugyan már! – legyintett a malac – amennyi hús abban van…
- Jól értettem? – kérdezte a Jézuska, aki egy ideje csak ámultan figyelt.
- Igen, jól értetted, Uram! Ha kérhetek, igaz szavakat szeretnék! Olyanokat, amiket nem bánok meg aztán! Amiket odaadhatok másoknak! Amiket a gyerekeim, unokáim is olvashatnak, és amiért nem szégyellik majd magukat akkor sem, amikor én már nem is leszek!
- Legyen meg a te akaratod! – zengték szertartásosan – Aludj tovább, álmodj szépeket! – és ahogy jöttek, el is hagyták a szobát.