Nagyon szimpatikus ember ez a Hodász András, egyéb néven „kondenz atya”… semmi sallang, semmi fennkölt, semmi pátosz, kedves, normális, közvetlen ember… nem is tartja furcsának, hogy rollerrel vagy robogón jár, vagy blogot ír, miért ne, szeret táncolni is, szóval, semmi fura, inkább az a különös, aki nem. De mi a furcsa ebben? Miért furcsa, miért nem ez a természetes? Ha minden pap ilyen lenne, elhinnénk azt, hogy ők is emberek, gyarlók, és ők is szeretnek élni, mint akárki más… Azt meséli, hogy ő próbálja átadni a keresztény értékeket a híveknek. Jézus Krisztus megváltása mindenkire egyformán vonatkozik – mondja – még a migránsokra is, az egész földkerekségre… és ő sokkal inkább a szeretetben hisz… és az a helyes, hogy Jézus a bűnös asszonyhoz nagyon nagy szeretettel fordul, a farizeusokhoz meg nagyon keményen… Csak nézek én is és tanulok. Katolikus paptól tanulok toleranciát éppen. Talán az utolsó pillanatban. Mert az utóbbi időben aljas, embertelen, szégyentelenül rosszindulatú embereket leginkább a keresztények között találtam, részben a hírekben, részben a világhálón, 4-5 év alatt megfordult a szimpátiám velük kapcsolatban a barátságos, szeretetteljes pártolásból a böfögtetően undorító utálatba és elutasításba… és nyilván nem én változtam meg, hanem azok, akik a saját hitüket a mocsárba vitték és tartósan le is nyomták a sárszint alá. Olyan mérhetetlen aljasság sűrűsödött össze a Semjén Zsoltokkal, Balog Zoltánokkal, Harrach Péterekkel, Veres Andrásokkal, Márfi Gyulákkal, Hegedűs Lórántokkal stb. fémjelzett fertőben, hogy egy szavát sem fogadnám már el egyiknek sem, és azt sem hinném el, amit kérdez… de egy Beer Miklós, egy Németh Zoltán, egy Hodász András újból és újból elgondolkodtat, hogy nem szabad általánosítanom, igenis vannak még a jók is, a normálisak, a békések, az igaziak.
Engem is meg lehet nyerni, bármikor. Nem vagyok mániákusan sem jobb- sem baloldali. Döbbenten látom, hogy emberek, akik alól kihajolt és ellenszélbe ment át a pártjuk, akkor is a fedélzeten maradtak és inkább vállalták a önelárulást, a meghasonlást. Az kizárt, hogy egy húsz évvel ezelőtt a Fideszre szavazó ember tiszta lelkiismerettel ma is a Fideszre szavazna, ha csak ki nem cserélte közben a teljes agyát, értékrendjét, mindenét… de ugyanígy, erre az MSZP-re sem, mert nem ennek indult, ahogy a liberálisok sem azok a liberálisok már, akik akkor voltak. A Jobbik is már vagy kétszer lett más, mert azelőtt volt. Szerintem a Homo Sapiens nem klubhű a politikában, hanem odaszimpatizál, ahol több értéket vagy reményt talál, mint máshol. Egy normális magyar inkább az emberek, az ország boldogulásáért szállna politikai sorompóba és nem a pártszínekért.
Hát akkor keresem tovább valahol azokat a reményeket.

2017.08.30.