Pár hónappal ezelőtt fedeztem fel, aztán írtam is róla talán… a nagy sörmizéria idején feltűnő volt, éppen a csapból is folyt az „aki magyar, velünk sör…”, szóval, a legendás székely-holland sörháború egyik kitüremkedése volt a Transylvania Sörház a Kosztolányi Dezső téren. Be is tértem egy-két tesztalkalommal, amúgy belül is erős identitásdelej, rengetegfajta sör, természetesen a hírhedten nevezetes „tiltott” meg „igazi”-val az élen. Ittam is sört, igaz, németet, finom is volt, az étel viszont egészen felháborítóan és botrányosan rossz, a szép tálalás ellenére… a falakon meg mindenütt népnemzeti relikviák, csíksomlyói látkép, transzilván trikók, koronák, hangszórókból szakadatlan vijjog a Kárpátia, turul kereng az édesbús, véráztatta hegyek felett, ősök csontja zörög a vitrinben… szóval, aki az ilyent szereti, hát nosza…
Ma eljártam arra dolgaim végeztének okán, hát, csak szembetűnik az új portál… Lenke Söröző… nocsak! Megvették, eladták az őshaza sörfészkét? Árucikk-e az ereinkben csörgedező magyar vér (sör)??
De nem. Nincs semmi tulajdonosváltás, inkább identitásváltás van. Izé, hát nem jött be… arra számítottak, meséli a helyi erő, hogy ide seregelni fog a népnemzet vérmagyarja, aztán együtt búslakodának a hányattatott ország sorsa felett, de inkább megvető elutasítás volt a reakció, itt, az elég jobbosnak hitt Budán, semmint sámánkodós nosztalgia. Így hát, hogy azért az emberek mégis inkább betérjenek, arculatot váltottak és nem annyira kívánnak már szélsőségesnek mutatkozni… politikai hiba volt, nyugtáztuk közösen a helyzetet.
Ahogy sétáltam hazafelé, egyre több elismeréssel néztem az utcán szembejövőkre, a velem élő polgárokra.

2017.08.23.