A filmnézés veszélyei

Éjszaka valami afrikai film nézésére került sor, szerencsére itt, a mi lakásunkban, szóval így én is megnézhettem. Olyan afrikai film, amiből már sok volt, de azért el is tért a többitől. Az alapsztori, hogy a szőke svájci úrileány felhőtlen utazgat a barátjával Kenyában, aztán egy kurta pillantás alatt beleszeret egy helyi erőbe, aki gyakorlatilag csak egy kötényt visel, és hát mit is szépítsük, a romantikus kőkorszak viszonyai között él a vadonban. És a leány leszáll a jóképű, jómódú, jól nevelt svájci barátjáról és azonmód átnyergel a jó pár színárnyalattal karakteresebb hősre és vele is marad.
Eddig a lektűr, vannak ilyen Ramóna- meg Júlia-regények, gondolom, de nem is ez volt a fontos benne, ami megragadt… hanem az, hogy a szőke hősnő, aki rögvest elfogadta a történelem előtti állapotokat, sárkunyhót, félig nyers kecskét, bármit, később igencsak meg akarta változtatni bizonyos mértékben a törzsi szokásokat. Szóval, beharcolt térdig a tradíciókba… meg a tőle nem messze lakó olasz misszionárius szintén azon fáradozott, hogy valahogy változtassuk már meg ezeknek a bozótlakóknak a nézeteit, civilizáljuk őket, nehogy már így mászkáljanak, ahogy több ezer éve teszik, meg nehogy már azt higgyék, amit hagyományosan hittek…
Tanult ismerősöm, amolyan kanapékópé szerint semmi probléma nincs azzal, hogy a fehér ember elment civilizálni annak idején a vadakat. Jól tette azt. Szerintem meg hogy a búbánatos csirkefarhátba volt joga bárkinek is erőszakkal beleszólni, megváltoztatni a tőlünk távol eső tájak saját szájízük szerint élő népeinek békéjét, szokásait, „kultúráját”, erkölcseit? Nem is beszélve az elvett hitükről… ha a hódítók szorgalmasan ráerőszakolták a saját Istenüket a helyiekre, akkor fejeződött be a gyarmatosítás igazán. A helyi meg, aki eddig jött-ment, vadászott, legeltetett egy szál zsebkendőben, most majd mellényt ölt és whiskyt kezd felszolgálni a nagy fehér bwanának vagy szahibnak. Szóval, hogy jött ehhez bármilyen birodalom? Milyen mentséget lehet erre valaha is találni? Mindenüket, amijük csak volt, állatokat, szőrmét, ásványt tonnaszám elraboltak tőlük, és azt sem mondták, hogy bakfitty…
A gyarmatoknak vége, ezek a csórók meg ottmaradtak félig „civilizálva”, félig meg a hagyományaik között vergődve… identitás nélkül, megkopasztva. A Mohamedek meg a Jézusok egymással versengve szívják szét az agyukat még most is…
És ha eljönnek ide hozzánk, mert valahol már nem lehet élni, akkor jól a képükbe vágjuk, hogy nem vehetik ám el a mi ősi kultúránkat. Azt a szépet és erkölcsöset, amit itt leírtunk. Csak nekünk szabad. Másnak nem.
Na, tedd a létező/nem létező szíved helyére a kezed… te mit csinálnál az ő helyükben?

2017.08.28.

Címkék: film, gyarmat, Afrika