Veletek is nyilván volt ez így sokszor: pl. bemegyek a Bankom Bankba. Semmi rendkívüli esemény, pénzt ki- vagy befizetni szeretnék, hát rászántam egy negyedórát. Dolgom van. Sorszám, ügylet megvan, mennék. Hölgy kedvesen: - Most látom, hogy önnek Loser Under Frog Ass típusú kártyája van. Felhívnám szíves figyelmét, hogy bankunk most aktuális akciónk keretében térítésmentesen kicseréli Önnek egy korszerűbb World Money Storm Anti-inkasszó kártyára, mellyel számtalan kedvezményes és különleges szolgáltatást vehet igénybe.
Gyanakodva nézek, nem vagyok mai csirke, olyan” jaj, ne!” meg udvarias „nocsak!” arckifejezéssel, pontosabban a kettő közötti átmenet… Hölgy szagot fog,ráállt a vadra, mondja tovább: - …és ezzel bármikor térítésmentesen vehet fel pénzt akár síita vagy szunnita országokban is, de például kedvezményes a körülmetélés a turisták által gyakran látogatott Holt-tengeri klinikákon, új kuponcsomagunk révén pedig féláron bérelhet autót Tuvalu szigetén, 78% százalékos megtakarítással… és semmi, de semmi hátránnyal nem jár, a kártya ugyanazt tudja, mint eddig, csak hát a számtalan kedvezmény. Például díszsírhely klubtagjaink részére, ha netán a Karib tengeren veszne el, de persze nem kívánnánk ezt senkinek.
Arcomról foszlik a remény, a menekülés ösvényei sorra zárulnak, igen, hát de jó is ez, nem lehetek ilyen felelőtlen a mai világban a családommal szemben, hogy nem teszem meg ezt a lépést, mely kis lépés ugyan egy ember számára, de dinamikusan korszakot válthat egy család életében. Ilyen mulasztásokért nem vésik fel a fejfára, hogy a „legjobb férj, legjobb apa” stb. – Rendben! – kapitulálok egy ötliteres sóhajjal, és felhúzom a fehér zászlót.
 - Ó, biztos voltam benne, hogy helyesen dönt, hiszen, nem minden ügyfelünknek ajánlanánk fel, csak aki... (Hát igen, mekkora VIP vagyok én! Sőt! Celeb!) Akkor már csak pár papírt kell kitöltenünk, és máris készen vagyunk. Kis türelmet, nézem az adatait. Nézi. A Bankom Bankban az adatnézés kb. olyan, mintha folytatásos indiai mesejáték lenne, annyi ideig tart… - meg is volnánk! Kis türelmét, elmegyek nyomtatni, máris hozom! Elmegy. Nézem a biztonsági őrt, amint néhány kört tesz meg, kedélyesen virgonckodik a fiatalabb lányoknál, olyan műkedvelő sheriff stílusban. Hívószámok csipognak, órák villognak… majd jön az én nőm is! Nyomtatott, tényleg. Írjuk alá itt és itt. Nem, azon a lapon kétszer, itt ügyfél, ott megbízó, amott kedvezményezett, emitt szignátor… rendben. Írok, mint a szél. Nem tudom mit, de hát nyilván a jövő kulcsát. Kis dossziéra való ratifikáció jön össze.   – Köszönöm, akkor most elviszem aláíratni és máris készen vagyunk. Addig itt van három prospektus az új akciókról, ajánlom figyelmébe… a távoli aláíró nyilván ebédel, nem látom, de reménykedek. Percek peregnek, idő folyik, mint egy Dali-festményen és így tovább.
Végül boldogan, elégedetten kilépek a Bankból, elnézem az utcán a tájékozatlanul tántorgó szürke tömeget, akik még nincsenek ennek a titkos tudásnak a birtokában, melybe ma be lettem avatva, és jó óra késéssel folytatom a napot.
Ti is így szoktátok?

2013.02.27.