Az ember megáll a fertőrákosi püspöki kastély előtt, és persze be akar menni. Miért, mert az ember püspök? Nem, hanem azért, mert az ember turista. És be szokott menni – ha lehet – mindenféle várba, kastélyba, mert kíváncsi. Ide most nem lehet. Ha nem mehet be, akkor meg elgondolkodik. Ez itt a győri püspök fertőrákosi palotája volt. Nem elég, hogy a szarházinak volt Győrben egy püspökvár- és palotaszerű irdatlan erődítménye, még itt is volt egy qwnagy kastélya. Meg nyilván máshol is. Halljuk jártunkban-keltünkben, közben a történelemben búvárkodva, hogy itt is, ott is, néha csak úgy megkaptak várakat püspökök, és akkor az is a részükké vált. A püspök nem egy jóember, aki kijár a néphez és segít a ház körül, hanem jobbára egy dagadt parazita, aki nem Jézust, hanem az államot, a királyt szolgálja, és díszes cicomákban, meg idétlen alakú dobozokkal a fején parádézik, aranyból van a görbebotja és sűrűbben csókolgatják a kezét, mint egy orfeumbéli primadonnának. Általában törvényenkívüliséget élvez, saját maga intéz mindent a szabadrablási területén, sokszor volt külön hadserege, sanyargatta a jobbágyokat, különadót szed, hogy ezt a here életmódot fenntartsa, kinevez, megtilt, kiátkoz, kedvére paráználkodik és az égvilágon semmi köze ennek a hedonista szarságnak a názáreti Jézushoz. Valami állam az államban. De az állam tartja, tolja, támogatja, cserében azért, hogy ő is támogassa a királyt. Ahogy napjainkban ugyanez történik, csak még a mai magyar királyt hivatalosan és nyilvánosan nem hívják királynak. Ha egy püspök normális és tisztességes lenne, akkor pont úgy járna, mint dr. Beer Miklós. Aki pont ezért, már nem is püspök. Emlékszem, amikor a váci püspöki palotában beszélt erről. Sok ez neki, nem szép dolog ebben a középkori pompában élni, nem tartotta helyénvalónak. De ő csak egy kivétel, olyan ritka az emberoldali, emberpárti főpap, mint az albino fekete párduc. A domináns fajta a szegedi Kiss-Rigó típusú tetű, akinek a számtalan állami lenyúlás után most a magyar gyermekvédelmet is kiszolgáltatják. Egy civil szervezet nem mehet be az iskolába felvilágosítani, valóságot közölni, egy Kiss-Rigó nevű kártékony amőba nem, hogy bemehet, de gyárilag ott is fészkel.

Visszatérve erre az épületre, az összes ilyennek regényes története van. A háború után szinte valamennyinek ugyanaz a tragédiája: az oroszok vagy a TSZ használja erre meg arra, irodák, majd iskola is működik benne, kicsit mozi is, könyvtár is, romlik, pusztul, pedig ő nem tehet semmiről, ő csak egy szép épület. Ezt a szépséget is megkapta végül a műemlékvédelem, helyi emberek adomái szerint az egyik ottani patkánytódor, akinek valami fennhatósága volt a javak felett, egyetlen éjszaka kirámolta mindenestül a házat, az összes létező patinás, antik bútor eltűnt, a fickó azzal etette a népet, hogy Svájcba vitték restaurálni a berendezést, amit aztán soha többé nem látott senki. Csak azt, hogy patkánytódor valami hirtelen lett pénzből valami nagyot és szépet vett, ill. nyitott a faluban. Azután a réginél valami sokkal silányabb bútorral pótolta az állam a hiányt valahonnan. Na, ennyit erről a házról és akkor sétáljunk tovább és gondolkodjunk is tovább…

2021. július 18.