Ma is egy hosszú, vezetett sétát tettünk a történelembe. Nem tudom, lehet, hogy van valami mániákus elkötelezettségem a múlt megértése iránti próbálkozásaimmal, de még mindig hiszem, hogy az ismerete nélkül nem foghatom fel a jelent. Ma az emberek jelentős része harsányan politizál, és három mondat után rájössz, hogy a többségnek lila szele sincs arról, hogy honnan jöttünk, hová megyünk, és mi ez az út, amin éppen járunk. Az állami szándék meg éppen gőzerővel torzítja, ferdíti, színezi a történelmet, műmesékké farigcsálja azt, a koszt meg sokszor inkább besöpri a szőnyeg alá.

Ha Kolozsváron jártam, mindig elmentem a Házsongárdi temetőbe. De ugyanilyen „kötelesség” itthon is végigjárni a Fiumei úti nemzeti sírkertet, vagy például Nagycenken a Széchenyi kriptát. Egyszer végigfényképeztem a színészsírokat is Farkasréten. A zsidótemetők közül meg bejártam többek között a Salgótarjáni útit, a Csörsz utcait, de még Mádon is belopóztam, hogy végignézzem az ottaniakat. Ma pedig egy hosszú séta a Kozma utcaiban…

Ha több órát sétálsz, van időd gondolkodni. Ilyenkor mindig agyonnyomnak a nevek, a rangok, a történetek… sok nevet ismerünk valahonnan, sokkal meg itt szembesülünk. Egy nemzet színe és virága. Ráadásul egy különös népé, akik valamiért ide is kötődnek, meg származásuk okán az őshazájukhoz is, de ugyanígy vannak ezzel az amerikai magyarok is, az ausztrál kínaiak, vagy a Dél-amerikai spanyolok. Nyilván Afrikán kívül nincs is nép, akik ott éltek volna örökön örökké, ahol éppen most, mindenki jött valahonnan. A magyarok meg furamód éppen az a nép, aki a saját mostani hitét onnan eredezteti, ahonnan a zsidók is származnak. Valójában a zsidók kétezer éve megreformált vallását tették a világ egyik vezető eszméjévé. Még Magyarország védasszonya is zsidó volt. Hát, ebben is előttünk jártak.

300000 ember. Csak ebben a temetőben. Felfoghatatlan szám. És ebben a számban még nincsenek benne a tömegsírok elhantoltjai. Meghökkentően sok szellem és tudás, pontosabban annak hagyatéka. Gyárosok, akik nélkül egész iparágak nem léteznének ma a Kárpát-medencében. Híres építészek, akik nélkül nem állnának ma neves épületeink, nem lett volna Európában először földalatti vasutunk, egyetemi tanárok, professzorok, doktorok serege, a hazáért harcoló katonák és főtisztek hada, neves íróink, költőink, színészek, zenészeink, művészek, a legjobb sakkozók, autóversenyzők, világhírű sportolók… az egész ország létét meghatározó elődök… és akkor mondjuk, hogy bemászik éjjel két vagy három iskolázatlan tahó, hungarista/idióta kamasz egy ilyen temetőbe valahol Európában, és röhögve ledöntögeti ezeket a sírokat. Vagy telerajzolja horogkereszttel… ha van az ember agytorzulásának mértékegysége, akkor talán azzal mérhető lenne, de épeszű magyarázat nincs rá.

Amikor egy ország kirekesztette, üldözni kezdte ezeket az embereket, gyakorlatilag lefejezte saját kulturális életét, szellemi elitjét. Szétlopni a vagyonukat talán kecsegtető volt, de aztán ott maradt az űr utánuk. Meg ezek a temetők… meg a teljesen feldolgozhatatlan őrület, hogy mit tettünk ezekkel az emberekkel egykor, akiknek olyan sokat köszönhetünk. Talán azt, amit a bőkezű mecénás Soros Györggyel teszünk, talán azt, amiért Brüsszelre uszulunk éppen, vagy a norvégokat fikázzuk, mert adni akartak. Vagy egy új, igen aljas törvény megbélyegzi, kirekeszti a melegeket éppen. Művészeket, tanárokat, színészeket… megint.

És akkor séta tovább…

2021. augusztus 09.