Mihail Szergejevics Gorbacsov ma 90 éves. Ha valaki valóban megérdemelné a „szent” titulust, akkor az biztos, hogy ő lenne. Nem betépett latin pásztorgyerek volt, aki állítólag látta a szeplőtelen, hétfájdalmú Mirjamot pasodoblét táncolni a sivatagban, nem két és fél árvát mentett meg a megáradt folyóból, nem vizet fakasztott pálcájával a falikútból, hanem egész egyszerűen megmentette a világot. Ehhez a tényhez semmiféle bibliai tett nem mérhető, ez nem vízenjárós performance, nem csipkebokor-gyújtogatás, meg Lázár, gyere mán ki. Mihail Szergejevics a legnagyobb vészek idején teremtetett a porból és semmiből, azaz távoli vidékek parasztjai közül, az egykor üldözött család a briliáns elméjű fiúból sok nehézség árán jogászt nevelt, aki aztán nem kívülről döngette a falat erőtlen kiáltásaival, hanem belépett, közéjük állt, és szívós, hosszú úton belülről buktatta meg a világ egyik rémét. A hidegháború, mint fekete árnyék, viharfelhőként lebegett a fél életünk felett. Őrült ideológusok feszített tempójú versenyben fegyverezték fel a Föld népeit, helyi háborúkban rendszeresen ki is próbálgatták egymás ellen a frissen kifejlesztett arzenált. Ilyenkor népek és erdők, ártatlan állatok milliárdjai hamvadtak el a napalm-tűzben. Seregek fenték a szablyát éjjel és nappal, kretének tartották mutatóujjukat a rakétákat kilövő piros gomb felett. Mi meg csak vártuk a végét, hogy hogyan és hol és mikor…

Mihail Szergejevics gazdasági reformokkal kezdte, kísérletté tette a világ legnagyobb országát, jött a gyorsítás, ami egyben erjedés is volt… mindaddig, amíg végre megdőlt a rendszer, önmagába omlott a Szovjetunió. Hogy az omlás nem temette maga alá a bolygó népeit, az ennek a káprázatos elmének köszönhető. Meg persze a világot fojtogató gyomból előtörő többi, bár apróbb virágnak, a Kádár romjaiból kitüremkedő Grósz Károly ellentéteként szárba szökkenő Németh Miklósoknak, a határnyitó Horn Gyuláknak, Václav Haveleknek, Dubčekeknek, Lech Vałęsáknak és társaiknak is…. de Gorbacsov nélkül ez nem sikerült volna. Nélküle orosz tankok lőtték volna szét Kelet-Európát újra.

Én vagyok a kortárs és az utókor is egyben. Aki csak utókor, már nem biztos, hogy tudja, mit is tett ez az ember a fajtársai milliárdjaiért.

Mindenféle tébolyult kretént szoborba öntöttek már a világon, a jelentős részük nagy tereken, pompás talapzatokon pózol, olyanok is, akik vágóhídra küldték valami zavaros eszmék miatt saját népük színét és virágját. Gorbacsov a békét adta nekünk, a hódítás, gyarmatisítás, inkvizíció, vér és tűz helyett.

Ha valaki megérdemli, hogy tisztelettel és mély főhajtással emlékezzenek rá, akkor az ő!

Isten éltesse soká, kedves Mihail Szergejevics! Élünk, itt állunk, ülünk és írunk, és ezért soha nem tudunk elég hálásak lenni Önnek!

2021. március 02.