Sok éve töprengek azon, hogy hogyan tud előtörni a földből, szabadon burjánzani mindenféle gaz, kaszanyűg bükköny, amikor azok a növények, amiket szándékosan ültetek, ápolok, na, azok meg pusztulnak, kifagynak, elhervadnak, egy-két éven belül nyomuk sem marad… ez általában Ábrahámhegyen, a teraszon jut eszembe, amikor maflán nézem a kertet, hogy már mennyit ruháztunk itt ebbe bele, de a dudva mindig ellep mindent és kihajt… nem a föld szegény tápanyagban, nem a napfény kevés, csak hát vadhajtásokat támogat, un. kultúrnövényeket meg nem…

Mert mi hajt ki itt nálunk, szélesebb területen? Ha az egész országot venném alapul, akkor megrázó és meghökkentő… mindazon történelmi gyomok, amiket már boldogabb, szerencsésebb népek levetettek magukról, eltapostak, itt újra és újra kitörnek a földből, fojtogatva átszőnek mindent, de a demokrácia, na, az nem…. az nem nő, nem virágzik, azt hiába ápoljuk, vetjük, ültetjük újra, csak nem bír meggyökerezni. Ez most éppen a szocialista propagandagépezet újjáéledése kapcsán került a képembe, mikor olvasom, hogy a nemzet dúlája, a minden fogamzásnál és szülésnél ott sertepertélő Novák Katalin megint előadta, hogy itt minden mennyire szép és jó, a család családabb, a baba frissebb, ropogósabb és szebb, mint másoknál, megint leelőztük a gaz imperialista, nyugati országokat, itt béke van, meg családszeretés, mert ez itt a béketábor, ott meg nincs, Norvégiában nem áll úgy nemzeti nemzőszerv, mint nálunk, és megint lealáztuk a világot. Az ember végigolvas egy ilyen cikket, aztán egy kicsit megrázza a fejét, hogy ébresztő, nem, nem, nem szocializmus van megint, hanem csak szocialista propaganda. Kitalálták ezt már korábban, csak újra alkalmazzuk. Magyarország a legnagyobb erő, dolgozóink énekelve jönnek fel a szénbányából, roskadásig megrakott csilléket tolva maguk előtt, az acélkombinátból patakként, majd folyamként áramlik az olvasztott magyar acél, a bauxit, a magyar ezüst világverő, minden nemzet térden állva irigyel mindent, magyar szélben magyar kalászt érlel a történelmi magyar nap, más nemzeteknek nem is így süt, most meg a magyar párzószerv a leghatékonyabb. Nem elég, hogy harmadikak vagyunk a visszapillantó tükrök exportjában, mi adományozunk a Föld lakóinak e hasznos holmit, idézem Szijjártó nagykereskedőt, mi magunk nem nézünk bele ezekbe a visszapillantó tükrökbe… csak gyártjuk és küldjük másoknak. Pedig, ha belenéznénk a múltba… talán tanulnánk belőle. De nem. Úgy nézünk bele, hogy a legratyibb, a legszemetebb, a sikertelen részét, a korábban vereséget szenvedett nézeteket hozzunk vissza, a szocializmusból a sikerpropagandát, a pártállami megfigyelőket, az ideológiai elnyomást, a feudalizmusból a törvényeken felül álló nagybirtokosokat és az elnyomorított kétkezi dolgozók széles rétegét, a társadalmi szakadékot, ezen kívül még a rendszerszintű idegengyűlöletet, a mások megalázó megkülönböztetését, a nacionalizmust, a sovinizmust, az irredentizmust, minden békétlen szemetet, gyomot és lábszagú posványt, amit csak a szárnysegéd csizmapucolókból lett áltörténészek kitalálnak. Ásunk, aztán ha dinócsontokra akadunk, azt nem hisszük el, az csak csalás. Ádám és Éva előtt nem létezett őskor, a Föld története csak kitaláció. Welcome a középkorban, magyar oktatás! Ha más lábszárcsont kerül elő, na, az lehet, hogy Petőfié Barguzinból, de leginkább Mátyás király lehet, hiszen most azt keressük éppen. Hogy házasságon kívül dugott? Nem, az nem igaz. Szent király nem csinál ilyent, majd átírjuk a történelmet. Talán a legjobb lesz, ha most, járvány közepén rendezünk egy újratemetést, sokezres tömeggel, ágyúlövésekkel, és Horthy étkezőkocsija lehetne a guruló ravatal, mert az olyan gusztusos. Meg Mátyás páncélvonata is restaurálva járhatná körbe az országot, hogy mindenütt virággal, fúvószenekarral és néptánccal köszöntsék a helybéli lelkesedők.

De tényleg, ez elkeserítő, de mit láthat belőlünk, ebből az egész őrületből a világ?

2021. január 24.