- Nem lehet bejönni, nincs látogatási idő! Különben is, szigorú karantén van…
- Rám nem vonatkozik a látogatási idő, itt a névjegyem, a nevem Mr. Halál!
Ez a párhuzamos, egyidejű párbeszéd hallható ma az idősotthonok portáján.
Valamikor, amikor mozgóurnával szálltam alá választásokon az élet és a nemlét eme szűk mezsgyéibe, tucatjával láttam az indulásra kész lelkeket, amint - jelentéktelen kivételtől eltekintve - valamennyien a jóságos megváltóra, Orbán Viktorra szerettek volna egy végső X-et tenni. Vagy nem szerettek volna, de a masszív és erőszakos hozzátartozók ragaszkodtak hozzá, hogy tegyenek. Életvége néni szent jobbját megragadva még egy végső kaparás a papír alá, aztán kaparás a föld alá, békével… valamennyien egységesen attól féltek, hogy jönnek a szörnyű migránsok és ott helyben farbafúrják őket ízibe, ha Orbán Viktor áldott szeme nem vigyáz rájuk és nem áll lesben az alsó nyílásuknál. Oda voltak kötve a kormánytévék elé, azt nézték alázatosan hajnalhasadástól naplementén is túlig. Aztán patyolatra mosott agyakkal távoztak egy másik urnába.
Később kiderült, hogy nem a menekültek a veszély, máshonnan jön az, behozzák nekik úgy is, ha nem mennek ki elé nagy pompával fogadni. És ezen aztán nem segít semmiféle pártválasztás, semmiféle világnézet, nincs hová bújni előle. Behozza azt tálcán a szerető hozzátartozó vagy az elhivatott gondozónő, a végeredmény szempontjából meg teljesen mindegy, hogy melyik. Kanállal adják, mint a többi mérget.
Közben kiderült az is, hogy teljesen közömbös, hogy melyik pártra voksoltál, meg az is, hogy mekkora nagy hazafi vagy, vagy sem. Hiába zengtek bármely országban hallelujákat, hozsannákat, ámeneket, Allahu akbaroztak vagy hare Krisnáztak, tökmindegy. Annyit ért, mint egy marék komposzt. Hiába énekelte el bárki igen népiesen háromszor, hogy „kispej lovam zöldpruszlikban de jól főz!” A vírus tojik rá, hogy mekkorát lő Fehér Farkas, milyen szigorúan néz Kassai Lajos vagy hányat szül aznap Dúró Dóra… semmi jelentősége.
Csak egy dolog számít, az igazi segíteni akarás. A védelem, hogy senki ne találkozzon ok nélkül Mr. Halál szertehordott gömböcskéivel, hogy legyen elég mentő, ágy és teszt, csatasorban álló nővér és orvos, akik ugyanúgy alig kapnak felszerelést a hazától, míg egykor a Don-kanyar kiküldött áldozatai. Csak az övék egy ostoba és értelmetlen áldozat volt, a nővéreké, orvosoké, gondozóké meg nem. Az nem segít semmit senkin, ha egy alantas Kocsi Máté Karácsony Gergelyen akarja elverni a Sára Botond nevű cinkosának a bűnét. Fordítva sem segítene, persze. Csak az, ha az ország, meg a világ most összefog. De az nem összefogás, hogy ha az itthoni áldozatvállalók, tanúságtévők nem kapják meg a szükséges felszerelést, a pozőr főúr meg külföldre osztogatja gálánsan azt, amiből mi is szükséget szenvedünk. Az sem segítség, hogy sok-sok kis okostojás banda egymás elöl is titkolózva különféle országok különféle laborjaiban ellenszer, varázsital kotyvasztásán fontoskodik. Az segítene, ha a legjobb agyak összeültek volna, és minden tudást egybevetve meg akarták volna menteni az emberiséget. Az talán igen!
Semmi sem lesz már soha többé ugyanaz a vírus után, ezt mindenki tudja. Megtanuljuk, a saját vérünk árán megvetni a pátoszokat és a parazitákat, meg a szemfényvesztőket, és megtanuljuk végre tisztelni a valóban fontos, valóban szükséges, értünk dolgozó embereket.
Talán ez volt a koronavírus titkos szándéka is…

2020. április 12.