Amikor a nőnapon különféle pártok kisebb-nagyobb csapdákat állítottak a téren, a hajtásba betévedt nőstény egyedeknek alig volt esélyük, hogy úgy átszlalomozzanak a túlsó térfélre, hogy valamelyik ünneplő el ne kapja őket, a narancssárgulók meg éppen csokisdobozt osztogattak. A dobozkán rajta is volt a regnáló földesúr neve, és persze ez így még nem elég, alá is kellett írni a csokifanoknak a papírt, hogy éljen a földesúr. Szépen, sorban, minden adatukat. Kérdeztem is, hogy ugyan ezt mivégre? Hát, hogy jobban megismerjük egymást, hogy tarthassuk a kapcsolatot… - mondta nagyon kajánul a gyűjtő, miközben írta ki egy néni összes adatát.
Amikor Újbuda polgármestere azzal alázta a kerület élemedettkorú lakosságát, hogy kis zacsi sütőporért és egy, azaz 1 darab Balatonszeletért álljanak hosszú sorba, amit némi liszt kíséretében narancssárga szatyorkában lehetett átvételezni, mint a jegyrendszerben a döglött ló húsát, akkor én is sorba álltam, benne lévén a korban, és próbáltam a Facebook-on társakat találni, hogy ajánljuk fel, mert hátha van, aki jobban rászorul, akkor bemutattam a kerületi 60+ kártyácskámat, ami igazolja, hogy igen, én vagyok és agg testemet elvonszoltam ide a könyöradományért, akkor egy bőséges listát töltöttek ki rólam és minden szerencsétlenről, különös tekintettel az elérhetőségeinkre… és ezt ugyan mivégre, kérdeztem a mindig magamnál hordott, erre a célra rendszeresített naiv arcocskámmal. Hát, hogy jobban megismerjük egymást, fel tudjuk venni egymással a kapcsolatot és tudjuk, kire számíthatunk, jött a cinikus válasz. Egyébként kipróbáltam, elvileg, hogy használják-e ezt az összesítést, átmentem egy másik iskolába, és megkérdeztem, hogy mi van akkor, ha én, pofátlan, rakoncátlan nyugger, végigjárom a kerületet és mindenhol felveszem a kis alamizsnaszatyrot és így illegális anyagi gyarapodásra teszek szert? Hívtak egy főilletékest, aki némi gondolkodás után megválaszolta, hogy hát egy-két nap múlva úgyis kiderül! - mondta szigorúan. És? – röhögtem el magam – visszaveszik a Balatonszeletet? Hát azt nem, ugye, de azért mégis…
Amikor már régen befejeződött minden aláírásgyűjtés, mindenki leadott már minden cuccot, ajánlást mindenhová, a narancssárgisták akkor is buzogtak a piac előtt, a migránsoktól rettegő agyonhülyített öregasszonyok fürtökben lógtak a pultokon még mindig, és csak ontották, ontották az adataikat. Azok meg csak söpörték, söpörték be a kis zsákjaikba…
Amikor időköz választások voltak, a két Tabaki, akik az állampárt részéről az asztalnál ültek és érdekes módon igencsak pertuban voltak az elvileg állami alkalmazott közszolgálatiakkal, konkrét lista alapján vadászták végig a környéket, csapták be az írástudatlan szegényeket a rémhírekkel, és néha még össze is röhögtek, amikor amazok betántorogtak a szavazóhelyiségbe, és bután kérdezték, hogy hol kell aláírni azt, amit mondtak, hogy kell, vagy mit kell behúzni., akkor a sakálok személyesen sugallták, majd buzgón farkcsóválva gratuláltak egymásnak, hogy ezt az utcát is jól megdolgoztuk… a listájuk alapján.
2019. szeptemberében kikerült egy kép valahonnan valahová, hogy Pikó András polgármesterjelölt kampánystábja számítótógépet használ… valamire. Számítógépet!!! Amikor a király éppen most jelentette be új államformánkat, a digitális feudalizmust! És a rendőrség másodpercek alatt megszállta a kampányhelyiséget, mert itt az adatokkal nyilván visszaélés történt…
Érted??? Érted, vagy nem érted? Ha nem érted, én már nem tehetek semmit érted!

2019. szeptember 14.