- Készültél erre a napra?
- Hát, valamennyire, igen… szerintem mindenki készül rá.
- Ne gondold! Össze-vissza hazudoznak, sírnak, rimánkodnak, meg inkább nem beszélnek róla. Olyan is van ám sok…
- Á, de azért mindenki tudja, hogy egyszer meg fog halni.
- Persze, de a legtöbb titkon abba reménykedik, hogy ez mindig másvalakivel fordul elő, vele meg nem.
- Hát, mert ilyen kis egyszerűek.
- És te? – kérdezte a fehér lepedőbe csavart fazon.
- Én? Semmi meglepi. Leéltem az életemet. 12 éves koromban biztosan jobban megrázott volna. Akkor mindenki úgy megy el, hogy háááá, nem élt még eleget.
- De van, aki semmit nem él. Még akkor sem, ha nyolc évtizedet lődörög a bolygón.
- Van.
- És akkor most hát, hogy is mondjam... te lennél itt a Szent Péter úr?
- Hát most vagy szent, vagy úr… nálunk ezt így egyben nem szokták mondani. Itt az Úr csak egynek jár, tudod, ő a főgóré… szentnek meg mindenki szent, aki itt fent mászkál lepedőben.
- Ez valami örök Halloween? – vigyorodtam el.
- Az! – nevetett kajánul a kopasz öreg is. – Mindig becsöngetünk mindenhová, és beszólunk, hogy „Adsz csokit vagy megverlek!”
- És adnak?
- Ki hogy.
- Na, szóval, akkor ez a képzelet meg a valóság találkozása. Meghalsz és itt állunk egy felhőn, és egy agg mosóporreklám lenget valami kulcsot és kérdezget, hogy beereszt oda vagy sem…
- Ez attól függ, hogy milyen volt az irodalmi műveltséged. Olyant is tudunk, hogy itt áll az öreg Kháron a ladikjával, és átvisz a Sztüx folyón, miközben borongós dalokat énekel, mint egy velencei gondolás.
- Hehehe... az is jó. Na, és mi van ott bent? Érdemes bemenni?
- Hát valahová mindenki bemegy.
- És milyen kérdésekre kell válaszolni?
- Mondd, haversrác, boldog voltál odalent?
- Haversrác? Ez meg milyen szöveg… valami reformliturgia?
- Kérdezhetem úgy is, hogy „halandó”, az a klasszikus forma. Jobban szeretnéd?
- Nincs igazán jelentősége.
- Na, szóval, boldog voltál, akárki?
- Persze! És hálás is vagyok ezért nagyon! Kinek lehetek hálás?
- Magadnak. Csak magadnak. Nem mi csináltuk, hanem te.
- Nem voltam amúgy valami kőgazdag, de voltak szép örömeim.
- Jól látod. Szerettél volna nyolc jachtot a Földközi-tengeren?
- Nem. Mit csináltam volna nyolc jachttal a Földközi-tengeren?
- Szerettél volna 10 stadiont, meg bele egy rakat focicsapatot? 
- Nyilván nem, nem tudok 10 stadionban egyszerre szotyolát köpködni…
- Na látod, nem is vagy te olyan hülye.
- Te mondád.
- Akkor mondj valami szebbet vagy jobbat ennél! 
- Egyet nem tudok, csak sokat… de hosszú lenne… mondjuk friss harmatban szeretkezni a város fényei felett, a szikla melletti fűben… vagy lélegzetvisszafojtva ülni a teraszon és hallgatni az állatok éjszakai neszezését… vagy szemtől szembe felkel a Nap a víz felett és bearanyozza a mögötted lévő hegyet… éjszaka mozdulatlanul lebegni a Balaton sötét vizében, míg beborít a csillagok palástja…
- Ne folytasd… bemehetsz!