Sargentini-Sissi

A Sissit szinte mindenki látta. Csodaszép romantikus történet a császárnéról, a magyarok királynőjéről, a gyönyörű Romy Schneiderrel… ha csak egyszer is láttad, nem felejted el. Van benne egy jelenet, Sissi Magyarországon, a vadászat, és besétálnak a cigánytáborba a magyar főúrral. Ott az a bizonyos jóslat, majd az asszonyverés és a megvert cigányasszony dühében leönti Sissit egy dézsa vízzel, hogy őt ne mentse meg senki, akkor veri meg őt az ura, amikor akarja… megvan? Na, ez jutott eszembe éppen. Meg amikor a Domus előtt, egy nyári este hazafelé sétálgattunk egykoron a kollégámmal és megmentettünk egy nőt, aki a földön feküdt és a véres arcát rugdalta egy ordító férfi. Letepertük a rohadékot, kihívtuk a rendőrségert. A nő később ellenünk vallott a rendőrkapitányságon… ismerős a jelenség?
Hát ilyen ez… itt dühöng a Sargentini-jelentés utóhatása Magyarországon és Európában, mint ahogy minden földrengést követ némi utórengés is, a kormánysárkányunk felváltva okádja éppen a tüzet, hogy semmi az, nem is számít, nem is történt semmi, ők győztek itt aztán nagyot, de különben is megtámadják bíróságon, mert minden csalás, ami ellenük fakad, és semmi sem igaz, mert ők az angyalok kara, a világ meg egy nagy Soros, és mindenki hazudik, csak ők helikopter…
A magyar nép egy hányada, ez a nagy nemzeti cigányasszony meg felháborodik, hogy báncsák ám az ű urát! Az ő urukat aztán ne báncsa ám senki! Akkor ver, meg akkor rabol itt, amikor akar! Kinek mi köze hozzá? Menjen az anyjába ez a Sargentini-Sissi, hogy merészel beleszólni abba, hogy nálunk ki mit csal és mit lop el? Magyarembernek magyarrúgás jár az arcába, de ne rúgja azt senki más! Levertek minket Európa végére? A vágtató lóból csontsovány gebe maradt? Nem baj az, jól van az! A mi urunk tette, az ő lánya, veje, barátja gyarapodik rajta, jól van ez így! Családok százai fuldokolnak a kilakoltatásban, sírnak az utcán, úgy kell nekik, éljen a király, de éljen is még jobban! Hogy egyre többen elmennek, itt hagynak minket, a szomorú magyar zászló csattog, lobog, integet utánuk, mert nem élnek meg a saját hazájukban, jól van az! Kinek mi köze hozzá! A mi urunk bakancsa akkor tapos a mi arcunkon, amikor csak kénye-kedve vagyon! Ne szójjá be, te liberális ördögszemély a mi nemzeti verésünkbe! Hagyomány az, mink ezt így szeressük…
…és napok óta ezt olvasom… de egyszer már tényleg szeretnék felébredni és nagyon remélem, hogy valami mátrix volt, digitális álom ez az egész! És kint él tovább az élet, jön és múlik a nyár, a Föld forog, sötét is jön, de a világosság újra és újra visszatér. talán… vagy csak a vekkerem romlott el? Ki tudja?

(2018.09.14.)

Címkék: politika