Nehéz ez nagyon. Mintha egy mese lenne, valami elátkozott világba álmodtad magad, tök sötét van, indák csapódnak az arcodba jobbról is, balról is, és pislogva próbálsz előre törni a bozótban. Régen itt fény volt, talán még a Nap is sütött, most meg megyünk ezekkel a kis mécsesekkel... hová is? Imbolygó kis fények itt is, ott is, mintha mások is az utat keresnék, néha valami segélykérő kiáltás, vagy valami csapdába eset állat panaszüvöltése… vagy már csak rosszul hallom én is.
Először volt a sorosozás, migránsozás, brüsszelezés az elsötétülés kezdetén. Valami óriás kéz szépen, lassan húzza le azt a potmétert, ami a fény szolgáltatásáért felelős, de az is lehet, hogy csak egy kis ember a zöld függöny mögött, akár az Ózban, csak eljátssza itt nekünk az óriás dörgő hangját… még az is lehet, hogy zöld a nyakkendője is… de csak sötétít és sötétít egyre.
Az első menetben, amikor nem volt még teljes a sötét, csak homály, megfertőződtek a hipnotizálásra érzékenyebbek… előjöttek az erdőből, meg a házak közül és mondták, hogy Soros, meg Brüsszel, meg a szörnyű migránsok… kórusban osztottak meg mindenféle idióta hülyeségeket, hogy a migránsok mindenkit megettek több országban, és már nincs is a templomokon kereszt. Meg az iskolákban muszlimul kell már imádkozni… aztán hiába mentél oda a beteghez, akinek a semmibe meredt a tekintete, hiába huzigáltad el a tenyeredet az arca előtt, hogy „látsz, öreg? hallod, amit mondok??”, semmi... csak ment tovább mindent megosztó kézzel a sérült, ment nemzetikonzultálni, szavazni, meg talán azóta is itt bolyong az utcákon, ellátatlanul.
De nem lett ettől jobb semmi, hozzá csatlakozott a maradék is, nem gyógyította meg a szükséget szenvedőt, hanem inkább a másik, párhuzamos lét is lement négykézlábra. Legalább olyan idióta mémecskéket, posztokat osztogatott meg, mint a már kárhozottak. A legkeményebb mantrák közül ilyenek, hogy „egyedül Gyurcsány az, akitől Orbán Viktor fél”, ilyen-olyan ellenzéki felszólaló a parlamentben „akkora nagy pofont adott ám Orbánnak, hogy az sikoltozva rohant vissza anyja kebelére”, „az ötéves kis hős nyílt levélben úgy kiosztotta a kormányt, hogy az levegőt sem kapott és nyüszített félelmében” és hasonló hülyeségeket. A mélypont, a villany végleges lekapcsolása ott érkezik el, amikor jobbról is, balról is dühödten elkezdik osztani az átprogramozott biogépek a dezinformációt. Teljesen céltalanul és eredménytelenül, nem javít, csak rongál mindenkin ez az egész, zombi zombinak farkasa. A siralomvölgy az Orbán Ráhel szülése körüli kamuhírekben mélyült el igazán. Ide már nem süt be a Nap, ilyen mélyre már nem jutnak le a sugarak. Ma ott tartunk, hogy Sargentini be akarja telepíteni a migránsokat. A zöld Óz kisfickó meg kilovagol a határra Szent György hátán és jól lelándzsázza a Sargentinit. Képzeld el, hogy csoszog veled szemben az utcán a járókeretével az elmebántott, és éppen ezt gondolja… nem hiszed? Na, akkor mutatok valamit. idézem, nem az én szavaim. A napokban azt írta egy agy híján húsz, hogy a liberalizmus „magzatgyilkolás, migráció, nemzetivagyon elprivatizálás, országeladósítás, az önvédelem üldözése, faji alapon történő egyesülés csak egyes kisebbségek részére megengedett (ORÖ, MAZSIHISZ), a többség számára tiltott, megbélyegzett, kettősmérce, hazugság.” Nem viccelek, tényleg. És volt, aki ezt lájkolta, hogy úgy van, úgy van.
Most akkor ebben a sötétben kell tovább bolyongani… visszük a lámpást, néha találkozunk egy másik lámpással és megkérdezzük, hogy „arra van valami? láttál valami fényt?” Kiderül, hogy semmit. Aztán fogjuk a lámpást és bolyongunk tovább valamerre. De sem az elem a lámpában, sem a mécsesben az éltető olaj nem tart már örökké…

(2018.09.22.)