Ókovács Szilveszter szerint sajnos megcsappant az érdeklődés a Magyar Idők nevű újság cikke miatt a Billy Elliot előadásai iránt, így azután sajnos törlik a műsorról… Na, és most itt akkor gondoljunk bele ennek a mögöttes jelentésébe. Ti is nyilván úgy képzeltétek idáig, hogy a Magyar Idők nevű khmmm… újság olvasótábora azonos halmaz az operába járók halmazával, és aki a nemzet dalszínházába készül, az előbb mindig buzgón belelapoz az állami embergyűlölet bibliájába, és onnan veszi kulturális tájékozottságát, ugyan, már mit is nézzünk meg vagy sem… mert eddig is úgy tapasztaltuk, hogy nekünk olyan kis kultúrközeli kormányunk van, Mészáros Lőrinc meg Andy Vajna operaházakat és kamaraszínházakat vesz tömegével, a kormány testületileg irodalombarát, Németh Szilárd és Kósa Lajos nem a lőtérre jár, hanem illedelmesen egymást kézen fogva író-olvasó találkozókra… És ezért virágzik Magyarországon az oktatás, a tudomány, az állami hírcsatornák nem minősíthetetlen szennyműsorokat adnak, hanem fajsúlyos irodalmi értékeket… ööö… még leírni is bizarr!!
Budaházy György, aki kétségbeesetten fejhez simuló füllel rettegett nemrég, hogy milyen hosszú börtönbüntetést kap majd un. mániákus balhézási szenvedélye okán, szabadlábon már szorgalmasan bebuzizott, azaz bebudaházyzott az éterbe, Pride-rendezvényt provokált az elmúlt nap során, így aztán újra a rendőröknek kellett utat mutatniuk neki.
Ezek a dolgok persze sűrűsödni fognak, ahogy a „kereszténydemokrácia” egyre jobban odakozmál az ország edényének aljára, minden napra jut egy hír, hogy elveszik életterünk, a kordon egyre jobban szorul, gyülekezni már nem lehet máshol, csak az átnevelőtáborban, és ha egy elesett nénit felsegítesz az utcán, és rájönnek, hogy nem magyar az illető, talán helyben meg is lincselnek államilag. Ez volt a tét, ezt ígérte a választás, és voltak olyanok is, akik ezt választották. Mi nem. Bennünket csak a szégyen ér minden nap azért, amit a nevünkben elkövetnek.
Ha eddig úgy gondoltam volna, hogy nem megyek ki a Pride-ra, akkor most gondolnám azt, hogy de, igen, persze! Még mindig munkál bennem az igény, hogy a normális emberekhez húzok inkább. Furcsa, hogy nekem a melegek a normálisak és nem az ellenük fenekedő klerikálisok? Mi lenne ebben furcsa? Évek óta kijárok a Pride-ra és a melegekben még nem csalódtam. Még csak nem is akarták soha, hogy én is meleg legyek. Kedves, vidám fickók, akiket általában tök értelmetlenül sötét tahók üldöznek mindenféle fondorlattal, a világ khmmm… kicsit fejletlenebb felén. Ráadásul olyan sem volt még, hogy valaki trónra került valahol, és alávaló módon bejelentette volna, hogy na, akkor mától itt melegokrácia lesz, akár tetszik akár nem! Ennek az ellenkezője meg bizony bekövetkezett. A csuha alól kibújt a pata és már nem is titkolja, hogy de bizony, te az leszel, amit ő mond, mert különben neked itt annyi! Csak nem nevezik még nyíltan olyan elnevezésekkel, mint a 80 évvel ezelőtti Németországban. De reinkarnálódik a Harmadik Birodalom, csak keleten és ilyen kicsiben, az biztos. Csak ember kell hozzá. Egy bizonyos típusú ember. Egyszál fütyi, aki a semmiből indult és addig erőszakoskodik, amíg övé nem lesz a világ. Azaz, hogy lenne… és a végén mi is elveszünk egy reléhibás akarnok konoksága miatt a romok alá, ahogy annak a másiknak az idején is történt…